Mint párhuzamosok a végtelenben,

úgy találkozott sorsunk, s itt vagy velem.

túl a lázas ifjuságon, megélve ezer csodát,

őrizve lelkünkben jót s rosszat, éljük a mát,

kezed kezemben, fejed vállamra hajtod,

féltőn ölellek, s megnyugtat ölelő karod.

Ölel kettőnket a néma hallgatás,

mosolyod szól hozzám, s a csillogás

vágyó szemedben, forró tested üzen:

-légy velem, sorsunk egy, maradj mellettem.

Hallgatunk, őrizzük multunk emlékeit,

lelkünkbe zárjuk esendő létünk pillanatait.

Sejtjeinkben él életünk története,

bőrünkön ég még a Kedves érintése,

karunkban az ölelés, lelkünkben a fájdalom,

de szemünkben a csillogás, szívünkben az izgalom.

Gyere Kedves, bújj hozzám, legyél a holnapom,

legyél a tűz, legyél a nyugalom, éjjelem-nappalom,

akarod s akarom. Szerelmem, legyél a sorsom !