Fogadj magadba, legyek lelked jelző harangja, csilingeljek az öröm pillanataiban, de zúgjak távolba-kongón, hangosan ha könny szökik szép szemedbe, ha a múlt fekete árnya borul lelkedre. Bújnék ölelő karodba. Kedvesem, fogadj magadba!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
S z e r e t l e k
Öleljen minket az este
a hold túlsó oldalán
Utolsó szál virág