E M L É K S Z E L ?

Emlékszel az első szóra?
az első, meglepődött mondatokra?
mit magunkban fogalmaztunk,
             s még csak magunknak:
Ki vagy? Hol jártál eddig, hogy nem láttalak?

Emlékszel az első beszélgetésre?
A kigondolt mondatokat elcsaptuk félre,
s izgatottan egymás szavába vágtunk,
vagy zavartan, nagyokat hallgattunk.

Emlékszel, mikor először láttalak,
s pillanat alatt szívembe zártam mosolyodat?
Csillogó szemed, önfeledt nevetésed,
odaadó, simogatón szerető figyelmed.

Emlékszel az első könnyekre?
mit egy félreértés csalt szemeidre?
és emlékszel a fájón gyötrelmes éjszakákra?
mikor szétszakított minket a szív konok hallgatása

Emlékszel? Csillag helyett zenét választottunk,
melyet, mint kivételt /TE EZT ÉRTED!/ minden
                                                       este hallgattunk
és még egy , mit rajtad kívül
senki sem érthet - egyre jobban "gabalyodtunk".

Emlékszel az elrohant időre,
az együtt töltött szűkre szabott percekre,
órákra, mit sorsunk ajándékba adott?
Az érzésre még, mi szívedbe fogadott?

Emlékszel az útra, mit bejártunk?
a tétova ösvényre, hol együtt kószáltunk?
A riadt felismerésre - szakadék szélén állunk,
s egymás kezét fogva, felhők fölé szállunk

Emlékszel?
Jó a földön két lábon járni,
de még jobb a föld fölött lebegni,
jó a nyugalmat adó biztonságot megtalálni,
de még jobb lopni perceket és szeretni!

Emlékszel?
Mondtad - vannak kegyetlen, írott s íratlan törvények,
s válaszoltam - Kedvesem,  vannak kivételek!
Emlékszel?
Hányszor mondtuk: ennek nincs értelme,
hányszor érezted úgy, hogy most van vége,
s hányszor nyílalt beléd-s-belém a fájdalom,
így nem érhet véget egy ..végig sem álmodott.. álom