Ha ölel az éjszaka eldobjuk a mát a sutba, szemünk lehunyjuk, -talán nem is álmodunk- és mégis egy más világban vagyunk, csitul bennünk a fájdalom, /s ha dalunk dúdolom, csak magamban, némán/ érzem: a holnap vár rám, s vársz Te is édes szerelem, vársz TE is én kedvesem.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
S z e r e t l e k
Öleljen minket az este
a hold túlsó oldalán
Utolsó szál virág