Kopasz ágak közt
őszi leveleket sodorva a földre
hűvös esti szellő kóborol.
Lenyugvó nap
halvány sugara bújik arcodhoz
színezi sápadt fáradtságát,
játékos, pajkos módon.
Hajtsd fel gallérod,
érzékeny vagy a hűvös időkre,
a szél hideget hoz ma
 és magányt az éj.
Nyugodj meg,
emlékeinket elrejtem.
A csend lesz veled,
a hallgató éjszaka.