Hideg világra ébredsz reggelente, fejed alá az emlékek szikláit gyűröd, a sötétség font béklyót lelkedre, fáj most a létezés is, de tűröd. Sav marta síneken döcögnek a szavak, szőnéd a holnapot, de kezed erőtlen, féltelek, a fájó emlékekből visszavárlak.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
S z e r e t l e k
Öleljen minket az este
a hold túlsó oldalán
Utolsó szál virág