Még várok

Még hallgatok

Még félek

Még nem kérdezek

Pedig kérdésem ezerszer megfogalmaztam,

s magunkat védve ezer kiutat hagytam,

mégsem merek megszólalni, mert válaszod tudom

s azt is, hogy utunk végetért, szétfoszlik az álom.

Még remélek

Még szeretlek

Még szeretsz

Még nem engedsz

Kezemben a telefon, újjaim a gombokon,

de megbénul a kezem, megáll a mozdulatom,

míg nem kérdezek nem lehet válasz sem,

nem gondolkodok, lelkembe mar a félelem.

Még félek

Még féltelek

Még hiszek,

hogy szeretnek

Fájdalmam felejteni magadtól elengednél,

fájdalmat feledni magadtól elküldenél.

S némán hallgatunk, s némán meghalunk,

bejártuk utunk, vissza nem fordulhatunk.

Már csak a fájdalom,

a temetett álom,

már csak a sebzett lélek,

a gyötrő emlékek

Szemed lehunyod, könny csordul arcodra,

kezemért nyúlsz,  álmunkat vetjük sírba,

Hallkan szólsz:  - kibeszéd bármit is mondani,

ints búcsút barátom, tovább kell indulni !

Már nem félek,

hiszen nem élek !

2009 julius