Fájón dobol az üres csend lelkemen,

elhalt hangod, gyöngyöző nevetésed keresem,

széthullott álmokat tétován pakolgatok,

gondolkozok, de nem tudom mit akarok.

Szeretném dolgaim, életem helyretenni,

de nem tanultam meg bujkálva hazudozni,

őszinte szivvel szépet és jót vártam a holnaptól,

s a létező ma csúszott ki üres markomból.

Hittem neked, hittem, hogy létezik a szerelmed,

szavad - hinni akaró lelkemben - őszintén csengett,

szerelmem az Istennőt akarta megtalálni benned,

telt az idő s Te magad is - MAGADRÓL - ELHITTED.

2009. július