Varázsolok,

a szürke égre feletted kék-szépet,

a hideg őszi sárra élő zöld-füvet,

a kiégett mezőre színes virágszőnyeget,

a halott vizekbe csobogó életet.

Szemedbe könnyek helyére csillogást,

arcodra édes-szép mosolygást,

felém nyúló kezedre féltő simogatást,

zaklatott éjjedbe nyugtató álmodást.

Ajkaidra méz-ízű csókokat,

forró testedre izgató vágyakat,

a fájó múltra a felejtés fátylát.

Fogd kezem, járjuk a jövőnk útját.