Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Ági blogja - 2007. augusztus


 



........a fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegõ tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fûrészporra emlékeztetõ kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt......

Címkék: macska

Tovább 

Az elveszett idõ

Pár év csupán
s a kandalló elõtt
lángok közt nézzük majd
az elveszett idõt,
s árnyékot rajzol
az elmult élet már
hátunk mögött.

Úgy kell, hogy élj,
hogy nem lesz több esély!
Most kell, hogy járjon át
az õrült szenvedély!
Késõ lesz már,
hogy karjaid közé zárj,
ha elszáll az éj!

Mindig úgy szeress, hogy meg ne bánd
az elveszett idõt, hogy nem volt rám idõd!
Most kell hogy szeress és megtaláld
a karjaim között a könnyen eltûnõt!

ne hallgass sohse másokra, hisz jól csak
a szíveddel látsz!

Címkék: vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Tovább 

Ma munkaalkalmassági vizsgálaton voltam. Csak egy óra volt csupán a várakozás. Nem is rossz!.. Alkalmas vagyok! Egy szimpla vérnyomásmérés után nyugtázta vigyorogva a doki! Mire??? Kérdeztem vissza szemtelenül és holt komoly pofával...Hát hölgyem a pályára, amit ûz! - mondta a doki! És ebbõl a vérnyomásmérésbõl állapította meg a doktor úr?? - kérdeztem. Igen, hölgyem! A vérnyomása 110/80! Gutaütés kizárva, és valljuk be õszintén ezen a pályán, ez alkalmasságot jelent, hiszen nincs veszélyben.

Címkék: felelőtlenség közömbösség

Utolsó hozzászólás

Sok ilyen eset veri ki  a biztosítékot még igen magas ingerküszöbbel rendelkező emberek esetében is. 

Tovább 

Valamikor réges-régen, 30 évvel ezelõtt,- elsõ férjemmel- még amikor õrült fiatalok, lázadók és vakmerõk voltunk, akkor döntöttük el, hogy összekötjük az életünket.
Dacoltunk azokkal, akik nem fogadták kitörõ örömmel a hírt. A szemünket egymásra villantva csak nevettünk a haverok gúnyos, értetlen megjegyzésein, szüleink intelmein, és azt megfogadtuk, hogy igenis felépítjük a magunk kis, közös életét.
Most már tudom, hibáztunk.
Ifjúkori eszünkkel nem figyeltünk eléggé az alapozásra: hogy olyan erõs legyen, ami ellenáll majd a földrengésnek is.

Címkék: házasság válás

Utolsó hozzászólás

Nagy Ági üzente 11 éve

Igen. Az élet megy tovább, és ma már csak a szépre emlékezem!

Tovább 

Nemrégiben az egyik buszmegállóban, egy hirdetésre lettem figyelmes. Míg várakoztam, sokszor elolvastam. Sajnos nem tudom pontosan idézni, de kb. ez volt a szövege:
"Keresem azt a barna bõrkabátos, fekete hajú, kb. 180 cm magas, szemüveges urat, aki tegnap, X.Y.-én, 14 órától 10 percig itt várt a buszra. Én vörös hajú, 170 cm magas nõ
vagyok. Kék farmerkabátban voltam és kb. 10 percig szemeztünk, míg a buszra vártam.
Sajnos, közben ismerõseim jöttek erre autóval, akik elvittek, így nem tudtam vele egy buszra
felszállni, de érzem, nekünk találkoznunk kell még!

Címkék: találkozás

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

 hmm...az internetes ismerkedés is a véletlen műve.És most a sok őrültről ne is beszéljünk,csak a "normális véletlenekről".:-) De tényleg nagyon jó ilyenekről hallani.Úgyis annyira kevés spontaneitás van napjainkban,plána jó,ha ilyen megmosolyogtatót olvas,hall az ember.:-)

Tovább 

Származás?

Tegnap délelõtt, míg a gyerekek az udvaron játszottak, kolléganõimmel beszélgettünk egy kicsit. Valahogy szóba jött, hogy egyikük rokonai megpróbálták felkutatni a családfájukat. Az egyik nagybácsi pap, így lehetõsége volt hozzájutni régi anyakönyvekhez is.
Egy darabig jókedvûen, vígan kutatott, amíg egyszer csak abbamaradt nála a lelkesedés. Kérdezték tõle, hogy mi történt.
Azt mondta, hogy nem illõ dolgokra derült fény, inkább abbahagyja.
A másik kolléganõm anyósa is hasonló felfedezéseket tett, õ is abbahagyta a kutatást.

Címkék: családfa

Utolsó hozzászólás

Duhaj Erzsébet Anikó üzente 7 éve

Pálóczi Ádám

Tovább 

Simon Roland: Világítótorony

sziklán öreg épület áll
valami fontos dologra vár
sárga fényével messzeséget kutatja
végtelen tengert faggatja

segít viharba került hajónak
vigaszt nyújt magányos matróznak
így tölti elmúló napjait
hallgatja mélabús hajókürt hangjait

világítótorony egyetlen álma
egyszer hullámok közé szállna
eggyé válna a végtelen tengerrel
bölcs sziklához fordulna ezernyi kérdéssel

http://faroeislands.dk/imags/Torshavn/IMG_1839.JPG

Mindig ez jut eszembe a világítótoronyról. Remény a hajósoknak elkerülni a bajt és megtalálni a partot.

Címkék: vers

Tovább 

Csukás István: Nyárutó
(részlet)

Lassan véget ér a nyár.
Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot
növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik
a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tûnõdve
visszadereng: örök hófalról az örökös napfény.
Tudjuk, de még nem törõdünk vele, látjuk, de még másfelé
nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl,
de már hibátlanul együtt, mint a szél és a lomb.
Darázs reszket és elélvez a gyümölcsillatban, édes, édes õsz jön,
felhangolt idegeket zsongató, érett ízeket kortyoltató.

Címkék: vers

Tovább 

Valóban, feltámadott. Meghalt, hogy bûneinket magára véve, megváltson. Feltámadott, mert reményt adott vele a megújulásra. Megújulni, mint a természet. Minden feleslegesen cipelt terhet, lelket, gyötrõ kétséget, sérelmet, ledobni. Mint õsszel a fák a leveleket. Beengedni a szelet. Hagyni, tüdõnket felfrissíteni. Meghallgatni, minden, sajátunktól eltérõ gondolatot. Nem befolyásolva magunkat attól, ki mondta.

Mindenki cipeli a maga keresztjét. Jó lenne néha megállni, pihenni egy kicsit.

Címkék: megújulás mindenki cipeli a maga keresztjét teher

Utolsó hozzászólás

Krén Zsuzsi üzente 11 éve

Szerintem nincs olyan,hogy jobb vagy rosszabb kereszt.. Ezt az az énünk ítéli meg, aki azt is elhiszi, hogy a kereszt hordozása kötelező, kvázi sorsfeladat. Amiben hiszünk, az megvalósul. Így aztán sosem tudjuk azt mondani, hogy nincs szükségem a keresztemre. Csak cipeljük, és próbáljuk bemagyarázni magunkat, hogy rosszabb is lehetne. Bújkálunk a valóság elől ahelyett, hogy szembenéznénk vele, s rájönnénk: a keresztet mi képzeljük el saját magunknak... Előzmény: bogyo, 2007-08-26 18:25Szia Ági!Bizony, elgondolkoztam a szavaidon... Igen, mindenkinek megvan a maga keresztje, amit szívesen eldobnánk, hogyha lehet. De ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy talán van olyan is, aki boldogan cipelné a mi nehéznek ítélt keresztünket, mert az övé talán még súlyosabb.Azt hiszem, inkább viszem tovább az enyémet, mert lehet, hogy rosszabbat kapnék...

Tovább 


Vitó Zoltán - Van úgy az ember...

Van úgy az ember,
hogy álmodozni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.


Van úgy az ember,
hogy bár szólani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.


Van úgy az ember,
hogy bátorságra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.


Van úgy az ember,
õszinteségre vágyik,
mégsem jut messzebb:


- ösvényes úton - csak a hazugságig.


Van úgy az ember,
hogy építeni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Címkék: vers

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Eljön a nap.......Ha eljön a nap mikor gondolsz rám az lesz nekem egy igazi látomásfényben úszik majd a szobám, s ott látlak majd, mint egy valóságOtt állsz felettem, ölelő karjaiddalszádat csókra nyújtva, érintve ajkamatcsodálva nézed, bús arcomatpedig örülnöm kellene, hogy így is láthatlakMáris fáj az a gondolat, hogyegy röpke pillanat volt, hogy láttalakHalvány sugallat a remény.. maradj méghogy érezzem, ahogyan hozzám érszde a látomás, oly rövid volt...

Tovább 


Helen Csok: Kívánság

Jó lenne mindenkit szeretni,
Aki engem viszontszeret,
Aki õszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.

Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.

Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni...

Címkék: vers

Utolsó hozzászólás

vica vicuska üzente 11 éve

Igen ez valóban igy van.

Tovább 

Elmerengtem egy kicsit. Elringatott a villamos. Érdekes, ahogy a napszakok változásával, az utazótársak is változnak. Hajnalban a mûszakos munkások, majd a diákok. A délelõtt a kismamáké és a nyugdíjasoké. Mintha minden korosztály vagy társadalmi réteg, mindig együtt és ugyan akkor utazna. Aki nem tartozik közéjük, az zavartan téblábol a falkák között. Mi meg cserkészünk, vadászni indulunk, a digitális sztrádán és az aszfalt utakon, a modern idõk vadászösvényein.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Milyen igaz!

Tovább 

Az életünk sok-sok útból és azok találkozásaiból áll. Elindulunk, és nem tudjuk, mikor és hol kell lekanyarodnunk. Nem tudjuk, hogy ha már lekanyarodtunk, akkor ezzel jól cselekedtünk-e. Csak utólag derül ki, hol hibáztunk, hol rontottuk el. A hibákat már nem lehet kiküszöbölni.
Az élet nem egy színház, ahol van próba, főpróba és csak utána kezdődik az előadás. Itt nincs esélyünk próbálgatni, minden csak egyszer történik meg. Minden egyes napunk ajándék, de sokszor nem élünk a lehetőséggel.

Címkék: jelen múlt

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,Gyűlölni kell,hogy ismét szeressünk.Tudni kell sírni,nevetni,Eldobni valakit s újból visszahívni.Csalódni kell százszor,Csalódni ezerszer,Hogy boldogok lehessünk Egyetlen egyszer.Előzmény: agnia, 2007-08-24 17:05Magdikám! Ennek egy oka van csak. HASONLÓAN GONDOLKODUNK!  Igen , ezt én is észrevettem, és örülök, hogy véletlen itt összefutottunk. AZ élet hány ilyen kellemes meglepetésből áll, csak nyitott szemmel kell járni és észrevenni.

Tovább 

Tegnap délután összefutottam egy idióta ellenõrrel, aki jócskán híján volt mindenféle empátiának.
Külsõre kedves volt, bár rém ronda. De ugye a BKV ellenõröket nem a külsejük alapján fizetik, hanem, hogy hány szerencsétlent kapnak el egy nap. Jutalékos a rendszer.
Szóval mosolyog nagyokat, a fogai csak úgy virítanak, de sajna nem fehéren, hanem sárgán. Vagy nem is tudom milyen színe volt, mintha rozsdabarna, vagy mittomén, de a lényeg az, hogy gusztustalan volt

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Krén Zsuzsi üzente 11 éve

Hát, be kell, hogy valljam töredelmesen, BKV ellenőr vagyok  (hehehe :))),na jó, nem, szóval egyszer, de tényleg csak egyszer vagy max. kétszer utazásra jogosító  irat nélkül utaztam a metrón, szállok le  a szerelvényről, hallom a hangosbemondó kedves női  hangját,  végig is fut a hideg a hátamon, nincs szerencsém, gondolom magamban, jól lehúznak megint a szemetek. És ekkor jön az isteni szikra. Egy kis színészi képesség, némi szomorúság maszatolva az arcomra, elő a mobil, mire felérek már zajlik a színjátékom, megyek át köztük, mint aki észre sem veszi őket bánatában, közben szipogok, hümmögök... Nem mertek megállítani :) Úgy látszik ők az empatikusabb kollégák közül kerültek ki :))

Tovább 

Gazdag vagyok... Furcsa kijelentés... az emberek általában nem szokták ezt így kijelenteni, még akkor sem, ha úgy érzik, valóban azok. Ennek oka részben a telhetetlenség, részben pedig az irigyektõl való félelem. Én azonban ki merem mondani. Sejthetõ, hogy itt nem az anyagi, pénzbeni gazdagságról van szó, hanem sokkal többrõl. Az IGAZI gazdagságról. Mert hiába van sok-sok pénzed, még simán lehetsz boldogtalan. Nem kell messzire menni, nézzünk csak szét a brazil szappanoperák táján, vagy a drogba menekülõ sztárok világában, nem beszélve az állandóan rettegõ, testõrök gyûrûjében közlekedõ stresszes üzletemberekrõl.

Címkék: barát barátság

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ágnia!  Már megint megérintetted a szivemet, olyan szépeket irtál !

Tovább 

az életünkbõl:

-Alvás:25 év

-TV nézés:8,3 év

-Munka:7,5 év

-Evés:6 év

-Háztartási munka:5 év

-Várakozás:5 év

-Testápolás:4,1 év

-Álmodozás:4 év

-Olvasás:6,9 év

-Sport:4,4 hónap

-Kulcskeresés:3 hónap

-Rúzsozás:11 hónap(már akinél)

Hmmm! Nálam nem teljesen így nézne ki a sor!Az álmodozás, és a kulcskeresés jóval több idõt vesz el az életembõl.A rúzsozás esetében, pedig megspórolok néhány hónapot másra!És persze, van amirõl itt szó sem esik a sorban!Ha összeadom az évek számát, akkor a mai átlagéletkort tekintve, nem is tudom be lehet e még illeszteni ebbe a részletezésbe, vagy mit kéne kihagynom..Talán a TV nézést.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Szerintem amit Te be akarnál ide illeszteni az olyan tevékenység, ami visszaadja mindazt az időt, amit  másra fordítottál. Így lenne nullszaldós a leltár! :))))

Tovább 

Milyen különös módja a kommunikációnak.
Milyen mély és félreérthetetlen tud lenni.
De hová nézünk, amikor a szembe nézünk?
Csak a szem felszínét nézzük? A szivárványhártyát?
Nem hinném. Milyen jól fogalmazta meg nyelvünk, miszerint szembe nézünk, és nem szemet nézünk. Két egymásra nyíló világ nézi egymást ilyenkor, mintha egy ablakban könyökölnénk s egy másik, belsö, lüktetö világfolyamatot figyelnénk. S van úgy, hogy elemi erövel ragad meg ez a világ..

Címkék: szem

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Ha azt mondjuk valakinek, hogy nézz a szemembe, akkor azt kutatjuk, vajon mi van a szivárványhártya mögött. Nem mindenki tud a szemből, tekintetből olvasni. A szem mindent elárul. Én például bárkivel beszélek legelőször a szemkontaktust keresem. Számomra ez a legeslegfontosabb első benyomás, amely meghatározhatja, hogy hová tegyem képzeletbeli rangsoromban az illetőt. Puszi, Ági 

Tovább 

Választottál utat?
Magadnak.
Tudod mi az?
Út?
Ki lép olyan ösvényen, mely megmutatja a biztosat?
Ki keresgél?
Ki, ha nem is tudja, hogy keresni kell?
Ki, aki hiszi, hogy jó úton jár?
Kevesen.
Rengetegen lépnek, járnak, és nem tudják hol, hova.
Mire utat keresnének késõ.
Már járnak egy úton, ami nem is a sajátjuk.
Miért?
Miért érett fejjel jön rá az ember, hogy az út nem helyes?
Miért lép akkor és ott,ahol nem kéne, amikor nem kéne?
Ki mutat utat?
Mi mutat utat?
És ha átgondoltad, új ösvényen lépkedve tudod, hogy az a jó?

Címkék: út

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

   "Ez egy új nap kezdete.                          Isten rám bízta, mit kezdek vele.     Elpazarlom....vagy jóra fordítom?     Amit ma teszek, azt fontosnak gondolom.     Mert cserébe életem egy napját adom.     E nap holnapra örökre elmúlik,     De mégis itthagy belőlem még valamit.     Remélem jót, s nem rosszat,     Nem fölölegest......Hasznosat,     Sikert, s nem kudarcot s hiszem, Mert     Az Árát nekem kell fizetnem."Ágika !  Jó utat, érezd jól magad !

Tovább 

Pénteken 17 óra 05 perckor tette oda a mosást. Tarka mûszálas ruha, 40°C, 4A program. Kb. negyvenöt perc. A gép forog, az asszony nem pihen. Elpakol, elmosogat, fõz, vagy felvarrja a leszakadt gombot.
A gép forog, a mosópor (a legolcsóbb), talán a textilszálak közé hatol, s kimossa a hétköznapok szürkeségét, az izzadtságszagot, a rárakódott sérelmek és megalázó áremelések durva bûzét. Talán megtisztít a züllött világ langy mocsarának áporodott levegõjétõl.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Boldognak mondhatom magam, mert a monoton munkámat meghálálja a családom..itt-ott besegítenek. Tegnap pl arra értem haza, hogy fiam beszedte a kiteregetett ruhákat és kivételesen elmosogatott maguk után, tehát nem vártak este mosatlanhegyek:-)Szóval azt hiszem szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van.......... 

Tovább 

Már régóta le akartam írni a megfejthetetlen és számomra teljesen furcsa és nehezen is megfogalmazható visszatérõ álmom. De mivel gyakran álmodom ezt, nem pozitív álom, de nem is rémálom, valahogyan meg kellene fejtenem, vajon miért kíséri az életemet újra meg újra és miért bukkan fel mindig éjszakáról éjszakára. A történet rém egyszerû: nem tudok vezetni és mégis beülök a kocsiba és vezetek. Közben rettegek: egyfelõl az igazoltató rendõröktõl félek, - hiszen nincs jogosítványom - másfelõl attól, hogy balesetet szenvedek, mert nem tudok gázt adni, fékezni, egyáltalán semmit sem tudok, csak egyenesen tartani a kormányt.

Címkék: Álomfejtés

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Vezető pozícióba kellene kerülnöd ismét. És hogy véletlenül sem autóvezetőibe, erre az álom adja meg a választ. Valahol vár Rád egy olyan munkahely, ahol Te leszel a vezető! És amint meglesz, többé nem fogod ezt az álmot álmodni.... Én drukkolok ehhez, mert megérdemelnéd....Puszi, Ági 

Tovább 

Vajon miért nem tanítják a férfiak és nõk egymáshoz való viszonyát az iskolákban?
Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra...Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költõk, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömrõl a férfiak és nõk együttélésének emberi lehetõségeirõl...

Címkék: férfiak és nők egymáshoz való viszonya

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület. Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve. A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni - az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért - nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk..."Rainer Maria Rilke

Tovább 

A technikai fejlõdésnek köszönhetõen egyre többféleképpen fejezhetjük ki gondolatainkat, érzéseinket, mondanivalóinkat embertársainknak, az Interneten használjuk az elektronikus levelezést és a chatet, mobiltelefonon az SMS-t.
Ezek egy speciális újfajta kommunikációt kínálatnak, mely oldja a gátlásokat.
Ezt a fajta kommunikációt sokan igénylik, fõleg a fiatalok közül ahhoz, hogy kifejezzék érzelmeiket, elmondják mondanivalóikat, melyeket nem biztos, hogy egyéb formában lenne bátorságuk elmondani.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szia Agnia!Annak idején a férjemmel úgy ismerkedtünk meg, hogy a villamoson összefutott a pillantásunk és utána mertünk szóbaállni egymással... Rá 3 hónapra összeházasodtunk és 7 évig éltünk együtt. Igaz, hogy ez 10 éve volt, és már mindketten új társra találtunk, de attól ez még szerelem volt első látásra. Még valami: számomra te is azok közé tartozol, akikkel szívesen beszélgetek vagy levelezek.Előzmény: agnia, 2007-08-14 10:47Szia bogyó !A mimika, a tekintet, a hanglejtés, az első kézfogás sokat elárul egy emberről. Most pl. milyen jó lett volna, ha látom az arcodat, miközben ezt írod nekem. Itt a networkon is összeakadtam már jó pár olyan emberrel, akiket nagyon szívesen megismernék élőben is. Milyen szép is a szerelem első látásra...én már csak tudom, volt benne részem. De olyan is volt, hogy itt a virtuális világban ismerkedtem meg valakivel, akivel aztán sokáig csak telefono beszélgettünk, és én beleszerettem a hangjába, úgy, hogy még csak egy fényképet sem láttam róla. Volt is nagy izgalom az első személyes találkozónk előtt. A dolog heppienddel végződött, azt láttuk egymásban, amit elképzeltünk:-)).  Előzmény: bogyo, 2007-08-14 07:31Bizonyított tény, hogy a mostani tizenévesek, már feleannyit sem képesek elmondani egymásnak személyesen, mint a tőlük idősebbek. Pontosan az smsek, chatek stb. megszokása miatt. Könnyebb úgy elmondani másoknak, mi történt veled, ha nem kell közben az arcukat is figyelned. A felnőttek közül is sokan vannak, akik egy "gép mögé bújva" hihetetlenül jókat "csevegnek", de ha személyes beszélgetésre kerül sor, csak zavartan hallgatnak...Úgy gondolom, ez nehezíti az ismerkedést, az "első látásra szerelem" kialakulását, de ugyanakkor hiszem, hogy ez sohasem fog elmúlni. Szükség van rá. 

Tovább 

Tegnap délután nézdegéltem egy kicsit az ablakon kifelé...néma csand honolt, bármerre néztem, egy teremtett lelket nem láttam sehol.
Mintha kihalt volna az egész lakótelep....
...és akkor a szemközti ház elé begördült egy ezüstszürke csoda BMV, belõle a reggelente sokszor látott kb.3 és 5 év körüli kicsi lány száll ki, egyforma nadrágban és felsõben....no és az apuka...
testre simult póló, arany nyaklánc, napszemüveg a fejtetõn...

A 2 picur elindul felfelé, apuka lemaradva, behajol az ablakon...aztán a ház egyik erkélyén megjelenik egy nõ, aki kinéz, majd gyorsan visszaugrik a lakásba
....és látom a 2 gyerek már a lépcsõházban megy, apuka meg most ért a csengõhöz...de az ajtó nem nyílik...

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Sziasztok!Ágika olyan jól ért a gondolat ébresztéshez. Ma reggel elovastam ezt a blogot és egész nap ez járt a fejemben. Az ember akaratlanul is belát a mások életébe és néha nagyon szomorú dolgokat látunk, amit tehetelenül kell végignézni.Nekem is van egy esetem, elmesélem nektek. A szomszéd ház elég közel van hozzánk és ha kinézek az ablakon akaratlanul is átlátok a szomszédba. Nagyon sokan laknak és mégis csak egy lakás van a szemem előtt, de az olyan, hogy filmet lehetne irni róla.Rövid idő alatt 3 lakója volt ennek az egy földszinti lakásnak. Az első egy 40 év körüli csinos magas egyedülálló fiatalember. Többször láttam az ablakban, maga volt az élet, egészség. Egyszercsak azt látom.hogy nehezen megy, egyre betegebb. Legközelbb már ccsak a kopasz fejét láttam, amint levegő után kapodva hajol ki az ablakon. Pár hónap alatt a rák -elvitte.Ezután egy fiatalsszony költözött ebbe a lakásba 6 gyerekkel. Akaratlanul is hallottam, hogy kiabál a gyerekekkel. Nagyon sajnáltam öket. Amint a szomszédoktól megtudtam, nem mind az övé volt, csak nevelt egy párat és abból éltek.A konyhaablakot sokszor kitárta, igy mindenki láthatta a benti életet.Étkezések idején elkiabálta magát, hogy sorakozó, aki jó volt kap enni, aki nem az nem. Többször láttam a gyerekeket sorba állni és délben is megitták a pohár tejet, esteleg kaptak egy szelet kenyeret. Ha kijöttek az utcára fegyelmezettek voltak, a nagyobb elrendezte a kicsiket. Egyszer azt láttam, hogy az anyuka terhes, rövidesen el is költöztek, az újdonsült apuka családi házába. A jelenlegi lakó, söté börű, elöször sajnáltam, hogy szegény miből élhet, azt látom hogy egész nap az ablakban cigizik. Reggeltől estig, egy bársony párnát tesz a könyöke alá és cigizik. Valakitől most hallottam, hogy csak ideiglenesen lakik itt, amig fel nem épül a palotája. Ne sajnáljam, hiszen ö a környék leggazdagabb szinesfémválvásrlója. Nem gondoltam volna.Kiváncsi vagyok ha ö elköltözik, ki fog a helyére jönni. Az emberek mennek jönnek, zajlik az élet a szemünk előtt, akaratlanul is látjuk, ami nem is ránk tartozik.

Tovább 

Müller Péter: Boldog lelkek tánca

Életünk legnagyobb szerelme

Valakinek a kezében megcsörren egy mobiltelefon. Beszélni kezd. Látom rajta, ha pénzrõl van szó.
Az arca feszült lesz. Néha öröm csillan a szemében, néha vad indulat. Hirtelen boldog lesz, vagy gyilkos gyûlölet suhan át rajta.

Most nem babra megy a játék!
Arról beszél, aki (vagy ami) az õ Mindene!
Ha valaki egy másik bolygóról csöppenne ide, csodálkozva tapasztalná, hogy az itteni emberiségnek egyetlen valós eszméje van: a pénz.

Címkék:

Tovább 

Ha már ezt a mai reggelt a családomra való emlékezésre szenteltem, akkor álljon itt néhány anekdota lányom kisgyermek korából, amik most is elevenen élnek bennem.



Szerzõdés: Amikor a lányom iskolába ment, szerzõdést kötöttünk egymással. Gyertyával körbeégettünk egy rajzlapot és erre rögzítettük, hogy a lányom munkahelye az iskola, ahol keményen kell dolgozni, ezért minden piros pontért 5 Ft jár, de a feketepontokért 10 Ft büntetést kell visszafizetnie.(Szinte magam elõtt látom kis girbe-gurba betûit aláírásként.) Mindketten aláírtuk és viaszból pecsét is került rá.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Sallai Erzsébet üzente 11 éve

Én is elkezdtem nosztalgiázni.  Eszembe jutott, amit a szüleim gyakorta emlegetnek, hogy az én lányom egy délután, arról beszélt,  mennyire szeret minket, s ha majd  "egyszer megöregszünk nagyon szívesen fog tologatni bennünket a tolókocsiban, és soha nem fog elfáradni:)" Ma már, nem emlékszik erre a mondatára, de a szüleim igen, és mi is. Ennek tudatában, örömmel várom az öregedést.

Tovább 

Most....ahogy itt ükök egyedül a gépnél, belémvillan az a régi-gyermekarc, s a kérdés, melyet egyszer régen az ágyában fekve tett fel nekem egy este az én kicsi lányom, amelyben azt próbálta kipuhatolni, hogy kit szeretek én a legjobban kerek e földön, õt?? apját? nagyit? én pedig válaszoltam: "TÉGED"! Hitetlenkedve egy kicsit, ám egyre boldogabban nézett bele egyensen a szemembe, aztán végképp megértette - láttam a fekete iriszen: igen, EGYEDÜL, LEGJOBBAN Õt!

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Nagy Ági üzente 11 éve

Köszönöm a szép verseket!:-)) Előzmény: matahari51, 2007-08-12 08:01CSORBA PIROSKA: MESÉLJ RÓLAM Mesélj anya,milyen voltam,amikor még kicsi voltam?Az öledbe hogyan bújtam,és tehozzád hogyan szóltamamikor nem volt beszédem?Honnan tudtad mit kívánok?Megmutattam a kezemmel?Mesélj rólam,Hogy szerettél?Engem is karodba vettél?Meleg tejeddel etettél,akárcsak a testvéremet?Gyönyörködtél akkor bennem,úgy neveztél: kicsi lelkem?És amikormég nem voltam,a hasadban rugdalóztam,tudtad-e, hogy milyen leszek,milyen szépen énekelek?Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?Mesélj anya!Mesélj rólam.milyen lettem, amikor mármegszülettem?Sokat sírtam, vagy nevettem?Tényleg nem volt egy fogam sem?- Ha én nem lettem volna,akkor is szerettél volna?

Tovább 

37 éve, 72 éves korában távozott el közülünk az én drága nagymamám. Anyám helyett anyám volt, a szülõ, a barátnõ, a lelki társ. Titkaimat bölcs megértéssel fogadta magába, és még bölcsebb tanácsaival segített át gyermeki életem problémáin.
16 éves kamasz lány voltam, amikor meghalt. Akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, hogy mutassa a helyes utat a felnõtt élet küszöbén.
Fájdalmas hiány van még mindig bennem. Annyira boldog ,,unokakorom" volt.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Sallai Erzsébet üzente 11 éve

Az én nagymamámnak, 9-unokája volt. Én voltam a legidősebb, ő akkor kapott agyvérzést amikor én születtem. Azért lettem a "kedvence",  mert együtt tanultunk meg járni és beszélni. Úgy tudott szeretni ahogy senki sem tudott, minden hibámmal együtt. Mai napig FÁJOM A HIÁNYÁT, és szememre könny fátyol borul, ha arra gondolok, hogy mennyi mondani valóm lenne még neki, ha élne, de elkéstem azon a napon, mert haladékot kértem, hogy 1-nappal később menjek hozzá, és én vigyem az ebédet, ne pedig ő főzessen mert jön haza a "kisunokám" 5-éve már hogy nincs közöttünk. 26.-án lett volna a névnapja és a szülinapja, így kimentünk a temetőre, ahol a lányom mindig furákat mond, "nézd mami, mindig kisüt a nap, ha itt vagyunk, akár tél van akár nyár, dédi néz minket az égből,"- és ez valóban így van. A látogatásunk után vidékről hazafelé úton belénk jött egy autó, amiénk totál káros lett csak  engem vitt el a mentő de semmi komoly, az anyagi káron kívűl. A lányom szerint dédi intézte így, mert vigyázz ránk a menyországban is.

Tovább 

A rendszerváltás körül kezdõdött a konszenzus szó gyorsan ívelõ karrierje (pályafutása ). A politikai elit és a média valósággal beleszeretett az "új" szóba, azóta is lépten-nyomon hallani, olvasni. Ma már mindenki konszenzusra akar jutni, de legalábbis törekszik rá.

 

A szó gyökere: a latin
con -( val, vel, együtt)
sentire (érezni)

Az ebbõl képzett fõnév a consensus, ami egy -az antik Rómából származó- politikai szakkifejezés. A szenátusi határozatok egy fajtája volt - consensus omnium ( egyhangú határozat), amely valamennyi résztvevõ egyetértésével született.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

oszaczky laszlone üzente 11 éve

Szia Gazfickó!Agnia írásait mindig nagy figyelemmel olvasom, mint most is a " nyelvészkedését"Reagálni akartam, hogy milyen igaz amit leírt. De miután elolvastam a Te véleményed, úgy gondoltam, most inkább ez helyett Téged hivlak meg, ha elfogadod. Különben a két levél, sőt lehet ez is keresztezni fogja egymást.A választ az előző levelembe találod.Tisztelettel emelem kalapom: Emike

Tovább 


 

Egy kis vidám mosoly,és máris szebb lehet a napunk.
Nektek is,akik olvassátok a blogomat,ilyen hétvégétek legyen!


Figyeld meg, mennyi mindentõl függ, hogy milyennek látjátod a világot. Ha szerencse ér, mindent boldognak látsz. Ha siker ér, megdicsérnek vagy tapsot kapsz, minden derûs körülötted és jónak látod a világot. Ha erõsnek, egészségesnek érzed magad, a legnehezebb feladatokat is gyerekjátéknak találod.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Nagy Ági üzente 11 éve

Magdikám! Köszönöm szépen. Az egyik kedvenc versem Dsida Jenőtöl.Neked is jó éjszakát!

Tovább 

Mindenkinek van legalább egy olyan barátnõje, akivel kiszúrt az élet.:(
A pasijai úgy néznek ki, mintha azután szedte volna Õket össze egy "bárban", hogy feltörölték volna velük a helyet...
Feleségük van, barátnõjük, vagy három gyerekük három különbözõ anyától.

Csak a "szükségem van rád" közös az életetekben.
Az ilyen barátnõk élete olyan mint egy folyamatos vonatszerencsétlenség, és mindig Téged hív elsösegélyt nyújtani - általában éjfél után, és jellegzetesen vasárnap.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Nagy Ági üzente 11 éve

Nekem egy ilyen barátnőm volt, de már nem tartjuk a kapcsolatot. Mindíg végighallgattam, most meg Te hallgatsz engem, igaz nekem nem jut eszembe, hogy éjjel 3-kor felkeltselek. Köszönöm kérdésedet, jól vagyok.  Előzmény: agnesch, 2007-08-10 07:48Ez nagyon ÉLET-szagú! Neked hány ilyen barátnőd van vagy volt? Én kettőt leépítettem az életemből és nem volt könnyű!S Te hogy vagy?  

Tovább 

Kérdés-feltevõk - azt is írhattam volna, hogy miértet-keresõk - vagyunk így ezzel néhányan.
Olyanok, akik mindenre választ akarnak kapni...érteni, tudni akarjuk, hogy m-i-é-r-t.
...
Az elmúlt idõszakom eseményei hatására erõsen munkálkodik a kettõsség bennem.
A bal sarokban kisördög, a jobb sarokban kisangyal.
Még jó sokáig a kisangyalnak kell gyõznie.
...
Kérdéskupacok...és a válasz?
A válasz benned, bennem, bennünk van.
...
hányszor keressük magunkban a hibát, hogy vajon én miért nem?

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Sallai Erzsébet üzente 11 éve

Rátapintottál a lényegre!

Tovább 

Az ajtó - ahogy a biblia is írja, - a bejárat és kijárat jelképe. "Kopogtassatok és bebocsátást nyertek". Jelképezi az önismeretet. Attól függõen, hogy milyen irányban haladsz át rajta, jelzi a nyitottságodat, vagy a zártságodat. Az ajtó kilincse a barátokat mutatja, akik "egymás kezébe adják", vagy le sem nyomják azt.

Magatoktól kérdezzétek:

ajtótok azért fontos-e,
hogy zárjáto? vagy, hogy nyisssátok?

 

Vannak ajtók, amiket be kell zárni, és nem szabad kinyitni.

Címkék: ajtó

Utolsó hozzászólás

oszaczky laszlone üzente 11 éve

 Szia Agnia! /Ágnes/Melyik megszólítást szereted jobban?Az "AJTÓ"  nagyon tetszett, kétszer is elolvastam, és én úgy gondolom, hogy mit ér az, ajtó, a kilincs, ha nincs keret anibe bele illesszék!A képeid is nagyon tetszenek.Különben csodálom nagy mértékű aktivitásod .Köszönet a közre adott jelentkezéseidért.puszi: Emike

Tovább 

Gyakran álmodom arról, hogy repülök. Nesztelenül suhanok a csillagok alatt, és olyan béke van bennem, amire az ember csak éjjel találhat rá. Ilyenkor minden pont úgy van, ahogy lennie kell. A fû illatos, a lombok kedvesen zörögnek, a hold bíztatóan világít, a langyos szél símogatja a bõröm. Alszik az egész város, csak én vagyok ébren, és nem tudja senki, nem látja senki, hogy tudok repülni.

Most bámulom, ahogy a füst mászkál körben a szobában, kúszik felfele.

Címkék: világ város álom éjjel

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

ÁLMOK SZŐNYEGÉNAz álmaimból és reményeimbőlszines, süppedő szőnyeget fonok.És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,a munka édes, sürgető, konok.Beléfonom a jelen bús magányátciprus-színével is kegyetlenül.Amely fölött az őszi alkonyatbanlágy tétován fehér galamb repül.Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,nagyboldogan terítem majd eléd:menj végig rajta s érezd meg a lelkemkülönös, vágyó, rezgő ütemét...

Tovább 

Az idõ egy ördögi kör...megfejthetetlen...átláthatatlan....Tele van titokkal...Nincs eleje se vége...Az idõ elpusztíthatatlanul nagy úr, csak keveset marad velünk...és mindig akkor változik meg ezalatt a leggyorsabban, amikor a legjobban érezzük vele magunkat. Életünk apró szakaszait kapjuk tõle, ahol kegyes velünk, vagy pedig kegyetlenül bántó. És mi mégis mindig ragaszkodunk hozzá. Tervezzük, élvezzük vagy múlatjuk ha éppen a legrosszabb alakjában van velünk. Egyet nem tudunk soha....visszaforgatni...De kaptunk egy fél lehetõséget ennek a fájó hiánynak a pótlására, az ÉMLÉKEZÉS lehetõségét....Hogy miért írok most errõl?

Címkék: idő titok

Utolsó hozzászólás

Krén Zsuzsi üzente 11 éve

Ajánlom mindnekinek elolvasásra Michael Ende: Momo című könyvét. Imádni fogjátok! :)

Tovább 

Amikor fiatal lány voltam, mindig utazásról álmodoztam.....nem sok lehetõsége volt az embernek az utazásra, vagy mert nem volt útlevele, ha meg volt akkor korlátozták, csak meghatározott idõn belül és ideig hagyhattad el az országot......
Elsõ külföldi utam Lengyelországba vezetett. Aki kijutott a nyugati országokba azokat irigyeltük. Aztán szerencsére megadatott, hogy egyre távolabbi országokba is eljutottam...gyönyörû országokba vezetett utam.
Láttam vihartól felkorbácsolva a tengert, a nyugalomtól szinte alvónak látszó óceánt, a hegyeket melyek körülvették a völgyben nyugvó kis hegyi falvakat, regényben olvasott régi történelmi városokat.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Gécziné Pila Erika üzente 9 éve

Kedves Ági, kedves Olvasó!
A férjemmel tanárok vagyunk, és a diákoknak gyakran szervezünk utakat külföldre is. Most már lassan nagyobb az érdeklődés a végzett diákok és szüleik körében az útjaink iránt; hozzáteszem, hogy leginkább Erdélybe, és a felvidékre szervezünk általában. Ezek mostanában kevésbé felkapott helyek, de a pozitív visszajelzések és a jó élmények mindig újabb útra sarkallnak minket.
Jelenleg egy krakkói út szervezésén fáradozunk-júli16-19-ig- a programban szerepel többek között Auschwitz, a wieiczkai sóbánya, Wadowice, és az ár nagyon is elfogadható-alapítványi támogatás révén csak 30.000Ft.
Kérem, ha van lehetősége tartson velünk, szerintem egy újabb felejthetetlen élményt nyújt egy lengyelországi utazás.
Tisztelettel :Gécziné P. Erika

Tovább 

Borzasztó élményben volt részem az elõbb......jajjj! Elõjáróban megemlíteném, hogy ha valamitõl iszonyodom, na, az a pók (továbbá a férgek, csúszómászók, bogarak, békák, de ez a történet szempontjából most mellékes!) Szóval elmélyülten püföltem a klaviatúrát, amikor valami furcsa mozgást véltem felfedezni a szemem sarkánál. Egy, számomra hatalmas termettel bíró (1 cm) fekete pók iparkodott felém az íróasztal tetején. Megfagyott bennem a vér. Úgy ugrottam fel az asztaltól, mint az aggszûz, ha táncra kérik, azzal a különbséggel, hogy õ eközben szégyenlõsen vihog, én meg visítottam!

Címkék:

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Jaj, nagyon jót derültem! Tragikomikus történet. Na jó, ha már a 8 pókot elfogyasztottad életed során, akkor most jöhet a desszert!:))))))) 

Tovább 

..ezt a szót ízlelgetem már reggel óta...min múlik,hogy van...illetve,hogy kevés van belõle?
Olyan központi tulajdonság, ami különbözõ fejlettségi fokú, minden embernél más...nem születik velünk, gyermekkorunktól kezd fejlõdni, és nagyon sok tényezõ befolyásolja. A frusztrációk -lelki sérülések, csalódások- folyamatosan rombolják az embert...ehhez jön még a nevelési, és társadalmi helyzet, amiben élünk /ezt minden nap tapasztalom a munkámból kifolyólag, és sajnos saját bõrömön is/.

Címkék: büntetés dícséret megvalósítás

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Igen, igen, itt a lényeg, olvasd csak? Téged idézlek:"Mindenkinek meg kell valósítania önmagát, küzdeni az igazságtalanság ellen, amit vele szemben követnek el! Bíznunk kell önmagunkban...ne legyünk kishitűek, ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat! Aki beletörődik az igazságtalanságba, az saját magát is bűnrészessé teszi....mert közreműködik" -  s ha már így megfogalmaztad, akkor élni is meg kell tanulni vele. S most, hogy leírtad, menni fog! Én ezt rövidebbenfogalmaztam meg, valahogy így: "azzá válsz, amit gondolsz!" Tehát csak pozitívan!Szeretettel: Ágnesch  

Tovább 

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szõnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékmûveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük. Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az idõt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.

Címkék: bátorítás együttérzés símogatás törődés

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Ágica, az áltlad kínált lehetőségek mindannyiunk számára adottak. Hát éljünk vele bátran! Ezt a csokrot küldöm Neked, mert szívemből beszéltél. Puszi, Ági   

Tovább 

Nem olyan régen történt, csörgött a telóm, lányom neve a kijelzõn. Ebben még semmi különleges nincs. Bleszólok, hogy helló, mondjad, mi van...és egy ismeretlen nõi hang szól vissza a lányom helyett.
Azt hittem, ott ájulok el rögtön, mert hogy mire gondol elsõre egy anya, mint hogy valami baj történhetett a gyerekkel......Sajnos, fordult már ilyen elõ régebben, tehát tapasztalat elõzte meg a történteket.
Pár pillanatig csak álltam dermedten, mire arra ocsúdtam, hogy nagyon hallóznak a készülékbe.

Címkék: telefon

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 11 éve

Látod, hogy vannak még csodák és jó emberek!:))) 

Tovább 

Az öreg mackó

Rövidke, de annál zaklatottabb álmonban gyermekkorom öreg mackója jött velem szemben, valahol az ébrenlét és álom mezsgyéjén...

A maci még mindig ott van talán a szülõi házam padlásán. Kopott, fületlen, itt-ott szakadt is. Talán már egérrágta. Akkora volt, mint egy kb. fél éves gyerek.

Valaha szép volt biztosan, de arra már rég nem emlékszek.
Régen nem voltak olyan puhák a játékmackók, mint manapság, afrikkal tömték õket szinte kõkeményre.

Címkék: baba gyermekkor mackó álom

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Erről eszembe jutott a Böbe Babám, amit 3 évesen kaptam, mert kivették a mandulámat.......ő nagyon finom puha volt, csak az arca volt műanyag............rengetegszer kimosta a mamám, majd elörökölte az unokaöcsém, később egy fiatalabb unokaöcsém.......innen jutott vissza hozzám amikor a fiam született 1991-ben. Ő is nagyon szerette. Kimostuk és őrzöm, hátha a majdani unokámnak is jó lesz még:-)Böbe Baba 37 éves:-)Köszi, hogy felidézted bennem is ezt az aprócska, de annál kedvesebb emléket.PuszillakNoé 

Tovább 




Elmúlnak így az estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki se nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre vér,
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Váci Mihály

Címkék: vers

Ne kérdezd, merre visz az út
A válasz biztonságot úgy se nyújt
Nem tudja senki, hogy hová érkezel
Magadtól indulj egyszer el

Ne kérdezd, honnan fúj a szél
Figyeld meg jól mirõl beszél
És ha érted már az összegyûjtött hangokat
Találd meg köztük önmagad

Ne kérdezd hol kel fel a nap
Gondold, hogy ott, ahol te vagy
De ne hidd azt, hogy mikor te már nem leszel
A nap sem ébred többé fel

Ne kérdezd hány napod van még
Nyugodj meg, lesz még épp elég
De addig is míg egyszer minden véget ér
Magadhoz hûséges legyél.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Gellér Erzsébet üzente 11 éve

Csoóri Sándor: Alig maradtunk egynéhányan Alig maradtunk egynéhányan,akik emlékszünk mégsaját nevünkres az első kútra,amelybe félelemmel belenéztünk.A fákon valahogy mindig volt virág,madár és felhő,a löszdombok oldalán nyári derű,s a temetőhegyen egy-egy összekaszabolt,régi király, aki elé a romtemplom köveialázatosan odahulltak.Néha a történelem fújt át csontjainkon,néha a böjti szél, de mi vak cipőinkbenott toporogtunk csak a sárban,s vártuk a legközelebbi órát:hátha a szerencsétlenségünkavat boldoggá minket.Volt, aki fényes nappal iségő gyertyával sietett elénk,és a fülünkbe azt susogta:halhatatlanok vagyunk,mint a földig lelógó harangkötél,hisz egyetlen rándításra ismegkondul tőlünk a föld s a mennyboltminden érce és minden porcelánja.Hol vagyunk már múltunktól, barátaim?Hol a földtől, a kutaktól, a mélyzöld levelektől?Lábunk nyomát épp most tapossák el az autók,és már táncolni is elfelejtettünk végleg!Már sírni is! Nézem megviselt templomainkat,mellettük is úgy rohanunk el reggel és este,mintha kihűlt, óriás teáskannák mellettrohannánk el a semmibe.

Tovább 

GYERMEK az az apró lény,

aki az éjszakát rövidebbé,

a nappalokat hosszabbá,

a bankbetétet kissebbé,

a ruhát rongyossá,

a pénztárcát üressé,

a múltat feledteté,

a JÖVŐT ÉRDEMESSÉ,

S AZ ÉLETET BOLDOGGÁ TESZI.

 

Címkék:

Álom még vagy valóság?

Telefon csörög, a szomszédban mocorgás. Nem itt szól.

Alszom még. Álmodom.

Sejtelmes ködön keresztül felsejlik az új nap. Ne még!

Összeszorítom a szemem. Visszamennék, de az orromat kávéillat csapja meg. Ez már a reggel!

Jó meleg ölelés a kispárnán.

Nyújtózkodni kellene, de megmozdulni nehéz. Fogva tart az éji zene, az álomvilág.

Valahol rádió szól, édes, lágy zene...monoton beszéd.

Ajtónyikorgás, zuhanyznóta, kanálcsörömpölés.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Császár Zoltán üzente 11 éve

Már mondtam ezt a tehetségedet ki kellene használni és én ebben megpróbálok segíteni.P.Z.

Tovább 

Új fészket épített a szirti sas,
S a sziklabércen büszkén nézett szét,
S így szólt: " Milyen hatalmas vagyok,
Erõs e fészek, jó munkát dícsér!"

S míg büszke szívvel a völgybe letekint
Ott lát egy kicsi, vézna verebet,
Amint ugyancsak fészkét rakja fel
Kis szalmaszállal vékony csõrivel.

A kis veréb is, amint feltekint
Meglátja õt és eképp gondolkodik:
"Nehéz a szalmaszál, a föld röge
Jól megragadta, mint gyökér a fát,

Megkérem õt, talán segít nekem;
Mivel, mi nekem estig eltart
Elvégzi õ egyetlen perc alatt
S elõbb lesz készen kicsiny otthonom."

A úgy is tett, mire a sas így felelt:
"Nagyon szívesen segítek neked,
De szalmaszálat én nem hordozok,
Mert mit szólnak majd az emberek?!

Címkék:

Tovább 

hogyan lehet szexepilünk?

1.legyen önbizalmunk.
2. mosolyogjunk sokat!
3.legyünk érdeklödöek,teremtsünk szemkontaktust.
4.sugározzuk nőiességünket:mozogjunk kecsesen,de ne legyünk túl kihivóak,mert az közönséges.
5.legyünk mindig ápoltak.de ne használjunk túl sok sminket.
6. idönként változtassuk meg frizuránkat.
7. olyan ruhát viseljünk,amiben jól érezzük magunkat.
8. merjük önmagunkat adni,és ne másokat probáljunk utánozni!

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Milyen igaz.

Dõlj kényelmesen hátra és figyelj! Most mesélni fogok Neked!
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl , élt egyszer egy Király. Nem volt gazdag király, nem volt harcos király, csak olyan mindennapi, elfoglalt király volt. Nagyon szerette az embereket, mindenkihez volt egy kedves szava.

Történt egyszer, hogy a Király ablakára szállt egy Kismadár. Törött szárnyú, beteg madárka volt, de az éneke oly gyönyörûséges, hogy összefutottak a palota lakói, ha meghallották.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Császár Zoltán üzente 11 éve

Nem is tudtam,hogy az élet csupa meséből ál ha ezen az ablakon keresztül nézzük de a világunk "házának" több ablaka is van meg ajtaja ahol a kemény valóság dominál(pénz igaz csunya de "ez a világ" már nem létezik nélküle és hogy a "kismadár" eleséghez jusson neki is az kell.

Tovább 

Mi nõk korán megtanulunk a látszatnak élni. Már kicsi lányként frizurákat fésültetünk, szép ruhákért fáj a szívünk, tiniként ez kifejezettebbé válik. Elõször csak némi szemceruza, majd alapozó, rúzs, szempillaspirál, némi parfüm.

Már nem jó a tavalyi kollekció, új ruhák, cipõk, frizurák, smink bûvöletében élünk. Érdekes módon, mindenki azt hiszi, tudja hogyan lehetne szép a nõ.

Állunk a tükör elõtt és új ruháról, fodrászról, szoláriumról, aerobikról,álmodunk.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Gellér Erzsébet üzente 11 éve

A Kecskemét környéki tanyavilágban születtem és nőttem fel. Innen hoztam magammal a természet, a munka és az emberek szeretetét és ezt próbálom festményeimen megörökíteni. A természet világán túl, közel áll hozzám az ezoterikus világszemlélet is, amely nagyobb önismeretre adott nekem alkalmat. Minden képem az önmagamban való elmerülést örökíti meg. Életem második felében már megengedhetem magamnak, hogy a hobbimnak is éljek, öt éve próbálkozom azzal, hogy papírra és vászonra álmodjam azt a sokak által elfelejtett világot, ami a szívem mélyen él.Hálás vagyok a sorsnak, és a családomnak, és a Kékgolyó utcai korház sebész orvosainak, ápolóinak akik támogatása, biztatása és szeretete nélkül sem meggyógyulni, sem alkotni nem tudtam volna.Még annyit szeretnék neked mondani, hogy igen egyetértek azzal amit írsz, de nagyon nehéz számomra 10 mellműtét után így nézni magamra. Azért mindennap megteszek mindent azért, hogy elfogadjam és szeressem magam. Puszi Erzsi

Tovább 

Többször jártam már Erdélyben. Láttam az égig érõ hegyeket, melyek csúcsát hó fedte. A hatalmas fenyõket, a virágpompában díszlõ hegyoldalt, és láttam a juhászt nyájával, a szorgos és becsületes erdélyi öregapót szekéren, Leventét a székely parasztot, aki anekdotáival szórakoztatott minket a hosszú szekérúton a Hargitán, a sebes folyású folyókat,a völgyben elterülõ falvakat,és a végtelenbe nyúló gyönyörû táj szépségét. Az elsõ látogatásomkor, akkor ott megfogadtam, visszatérek, mert aki ezt egyszer látta, érezte, azt rabul ejtette Erdély.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Sajnos én még nem voltam ott,de gyönyörű szép lehet.Kívánom,hogy sikerüljön oda ujra eljutnod.

Tovább 

Álltál már megsemmisülten, mint akit villám sújtott? Volt már, hogy forgott veled a világ, és zuhantál, hogy aztán kínok között, törött csontokkal kelljen kivergõdnöd a legmélyebb verembõl? Kaptál - e már olyan sebeket, amik úgy érezted, soha nem gyógyulnak? Volt-e már, hogy végérvényesen elvettek tõled, eltöröltek belõled valamit? És volt-e már olyan, hogy te törted össze valaki szívét?
Volt-e, hogy egyszer csak azt érezted, a szerelem elmúlt, a láng kihunyt, és neked menned kell?

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Gratulálok nagyon szép történet!

Tovább 

Amit gyűlölünk, azt nem értjük meg.
Amit nem értünk meg, azt nem ismerjük.
Amit nem ismerünk, attól félünk.
Amitől félünk, azt gyűlöljük.

Címkék:

Gyermekéveim nyarait gyakran töltöttem falun, nagyanyám rokonainál.

Mindig is szerettem a magas fûben, hanyatt fekve az eget bámulni, a felhõkben elképzelt alakokat keresni. Állatokat, arcokat, palotákat. A fûszálak olyan közel voltak, hatalmas erdõvé nõttek körülöttem. Akkor volt a legszebb a rét, mikor a pipitér nyílott, az apró fehér virágtenger máig a régi gyerekkor illatait idézi fel.

Gyakran felbukkannak más illatok is. A napfényé, a poros legelõé, az akácvirágé, amit mi gyerekek akkor két pofára faltunk.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

B Klári üzente 11 éve

Nagyon elevenen és érzékletesen írsz!Élmény olvasni. 

Tovább 

Most, hogy egy kicsit befeléfordulós lett az életem, gondolataim gyakran elkalandoznak a régmúltba, egészen a gyermekkoromba. Mennyi minden a felszínre tör egy ilyen hangulatban.
Emlékek, melyeket lelkem kis fiókjaiba zárva õriztem, most egyre-másra megnyílnak, felidézve egy-egy boldog pillanatot életem kis szeletkéibõl.
Jól esik ez az emlékezés, mert eltereli gondolataimat a valóságról, a jelen nem épp kellemes történéseirõl.24102_052318_normal

Ahogy az elõzõ gondolatmenetet leírtam,  

felidézõdött bennem nagyapám rózsakertje....

Címkék: befeléfordulás emlékek

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Szép emlékeid vannak. 

Tovább 

Elterjedt elmélet, hogy a nõk inkább használják az agyuk érzelmesebb bal felét, míg a férfiak a logikus jobb féltekét....
De valóban ilyen egyértelmû lenne a helyzet??
Úgy tûnik, hogy szívügyekben heves csata dúl a között, amit tudunk....
és amit érzünk....
Tehát mi a teendõ, ha az ember olyan szituációba csöppen mikor ide - oda sasszézik a bal és a jobb oldal között...??
Ha kapcsolatokról van szó mi a bölcsebb..., ha a szívünket vagy az eszünket követjük???....döntsd el!!!!!:))))))))))))))))))))))

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Szerintem mind a kettő nagyon fontos .Szív és az ész.

Tovább 

A kis óvodás minden reggel két zsebkendőt vitt magával. Az óvónő megkérdezte, hogy miért teszi:
- Az egyiket azért viszem, mert abba fújom ki az orromat. A másikat pedig azért, hogy felszárítsam vele a síró társaim könnyét.

(Van nálad két zsebkendő?)

Címkék: zsebkendő

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

ez jóóóóóóóóóóóóóóóóóóó:-)

Ki tudja, mit hoz a holnap?
Lehet, hogy közelről köszönsz a holdnak.
Tán ellopják az égről a csillagot,
Vagy a fényesen fénylő szép napot.
Lehet, hogy a szeretet átcsap gyűlöletté,
S a szíved is meghasad ketté.
Lehet, hogy megszűnik a földön az élet,
Vagy a halál a pokol kapujába kéret.
Ezért hát szívd magadba a világ édes illatát,
És élvezd ki az élet minden apró pillanatát.

Címkék: csillag gyűlölet hold nap pillanat szeretet élet

Utolsó hozzászólás

Rné Magdi üzente 11 éve

Szia Agnia!Milyen igaz amit írtál.Örülök hogy olvashattam.Jó éjszakát kívánok!

Fák vagyunk, s az idõben állunk. Múltunk a gyökereink. Törzsünk a jelenünk. Jövõnk az ágaink, mit vágyakból, álmokból álló lombunk rejt, még magunk elõl is.

Elõször csak törzseket látunk egymásból. Simább, durvább kérgekkel. Lehet hétköznapi, jelentéktelen, Tizenkettõ egy tucat. Vagy valami érdekes, különleges mi már az elsõ pillanatban megragad. Mást még nem láthatunk. Ahhoz közelebb kell menni egymáshoz. Megérinteni. Nézhetjük egymás arcát, figyelhetjük ráncainkat, amik, mint kérget a repedések hálóznak be minket.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

 Ma volt időm elolvasni, de a lehető legjobbkor jött köszi!Ma nagyon a padlón voltam....EDDIG. 

Tovább 

Egy idõben ferde szemmel néztem a pszichológusokra, olyan fából vaskarika tudománynak gondoltam. De mindig szerettem megismerni a fura dolgokat. Egyik továbbképzésünk alkalmával sikerült eljutnom egy ilyenre. Elsõ nap dühöngtem! Kell ez nekem? Ez minden, csak nem továbbképzés! Aztán rövid idõ után megértettem a lényeget! Nem kész választ kapok, találjam meg a saját feleletemet! Nem dönthetek más helyett, nem adhatok konkrét javaslatot, mit hogyan csináljon, találja meg!

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

hmm.......elgondolkodtató

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu