Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Valamikor réges-régen, 30 évvel ezelőtt,- első férjemmel- még amikor őrült fiatalok, lázadók és vakmerők voltunk, akkor döntöttük el, hogy összekötjük az életünket.
Dacoltunk azokkal, akik nem fogadták kitörő örömmel a hírt. A szemünket egymásra villantva csak nevettünk a haverok gúnyos, értetlen megjegyzésein, szüleink intelmein, és azt megfogadtuk, hogy igenis felépítjük a magunk kis, közös életét.
Most már tudom, hibáztunk.
Ifjúkori eszünkkel nem figyeltünk eléggé az alapozásra: hogy olyan erős legyen, ami ellenáll majd a földrengésnek is. Nem gondoltunk arra sem, hogy olyan habarcsra van szükségünk, ami egy életen át összetart.
Aztán a ház körülöttünk időnként megroppant, de mi nem akartuk feladni. Valahogy mindig sikerült megtámogatnunk, aládúcolnunk a potyogó vakolatot. Aztán a falon egyre több és nagyobb lett a repedés. A kinti világ friss levegője néha vadul átsöpört a megszokás szobáin, és miközben mélyet lélegeztünk belőle, nem vettük észre, hogy bár az áporodott levegő egy időre kitisztult, de a metsző szél a falakon még nagyobbra rágta a hasadékokat.
A gerendákat lassan rágta a szú és az idő. Mi óvatosan kerülgettük őket, úgy tettünk, mintha szép, erős házunk lenne.
Aztán egyikőnk megbotlott. Aztán még egyszer.
... és mire feleszméltünk, a valaha szép házunknak már csak romhalmaza maradt.
Az együtt töltött 4 év végére megrogyott az alap, szétmállottak a falak, az ablakokon már csak szürke pókháló a függöny. Már nem lehetett újjáépíteni.
És bár azóta felnőttem, sok mindent megéltem, mégsem tudom, hogyan kellett volna.

Az elmúlt évtizedekben szinte alig találkoztunk. Közös gyermekünk felnevelésében sem segített nekem.

Miért írok pont most erről? Mert ma lennénk 30 éves házasok, ha együtt maradunk. Kíváncsi lennék, ő emlékszik e még rá, eszébe jut- e a 30 évvel ezelőtti eskütételünk.

42550_634683_normal

Útravaló...

Egy idő után megismered a különbséget,
egy kézfogás,
és a bilincs szorítása között.

És megismered,
hogy a szerelem nem vonzalom,
és egy társ nem biztonság.

És megismered,
hogy a csók nem szerződés,
és az ajándék nem ígéret,
és elfogadod kudarcaid
emelt fővel és előre tekintő szemekkel,
asszonyi bájjal, férfias erővel,
s nem gyermeki bánattal.
És megismered hogyan építsd a jelen útját,
mert a holnapé túl bizonytalan,
hiszen a tervek, és jövők útja félúton mindig megszakad.

Egy idő után megismered,
még a nap is megéget,
ha túl sokat kérsz.
Így virágoztasd csak fel saját kertedet,
díszítsd csak fel saját lelkedet,
és ne várd,
hogy valaki más hozzon virágot neked.

És tanuld meg,
hogy tudsz szívós lenni,
és igenis erős vagy,
és igenis vannak értékeid.
És tanulj, csak tanulj,
minden búcsúval csak tanulj. . .

//V. Shoffstall//

Címkék: házasság válás

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Nagy Ági üzente 12 éve

Igen. Az élet megy tovább, és ma már csak a szépre emlékezem!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Mi pedig szeptember 16-án lettünk volna 10 éves házasok... és már 3 éve külön utakon járunk... Hmmm... Ez van. Két szót megtanultam az élettől: MEGY TOVÁBB.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

http://www.youtube.com/watch?v=-ZVQmLWS5ls&mode=related&search= Hát igen...egyszer elmúlnak....De minden "vég" valaminek a kezdete is!Ezt ne feledjük!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

 "Néhány nyíló szó virág, Lassan eszmélő világ,Furcsa,kábult közelség,El nem múló gyöngeség. Néhány félénk vallomás,Boldog hű szemvillanás,Féltve őrzött érzelem,Ennyi az első szerelem! Az első szerelem,olyan,mint egy álmodás,Az első szerelem,legfeljebb egy kézfogás,Az első szerelem,mégis szebb a többinél,Az első szerelem,mindhalálig elkísér! Néhány félénk vallomás,Boldog hű szemvillannás,Féltve őrzött érzelem,Ennyi az első szerelem! Néhány titkon írt levél,Hulló könnycsepp semmiért,Máskor mosoly hirtelen,Ennyi az első szerelem! Az első szerelem olyan,mint egy álmodás,Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,Az első szerelem mégis szebb a többinél,Az első szerelem mindhalálig elkísér!"                                                                 //Máté Péter// 

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Ágikám! Már megint ismerös gondolatokat ébresztettél bennem ! Nagyon szépen leirtad és igazi hozzáillő verset találtál. Én  22 év után váltam el, te ügyesebb vagy nem vártál olyan soká, mint én !Kivánom, hogy neked is kopogtasson mielőbb az IGAZI az ajtódon, és legyél nagyon boldog !

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu