Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszõzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vesszõ lehet termõág, hajló fûzfavesszõ vagy korbács.

Termékenység varázslónap. Maga a vesszõzés pogány eredetû termékenység- és egészségvarázsló szokás volt, amelyet az egyház is átvett. A gyermekeket e napon mustármagért küldték a szomszédba.

?Mustármagot jöttem kérni,
Tessék engem jól elverni.? Mikor ezt elmondták, a háziasszony egy vesszõvel ?megsuprálta?, hogy a rossz szellemek ne tudjanak rájuk hatni.

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erõt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belõle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Evangelista névünnep.

A szõlõs gazdák bort szenteltetnek még a mai napig is.

Szólásként él a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan.

 A legenda szerint Õ volt az elsõ vértanú.

István Jeruzsálemben élt. Egyike volt annak a hét diakonusnak, akiket az apostolok választottak ki a szegények gondozására. Ám áldozatos munkája ellenére sok haragosa támadt, akik törvényszék elé állították, majd megkövezték i.sz.37-ben. Õ a kereszténység elsõ vértanúja. Róla kapta nevét a bécsi Stephansdom, és az államalapító Szent István király is. Több falu, helység õrzi a nevét. Az õ napjához kötõdik az egyik legõsibb magyar népszokás, a regölés.

Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelõssé válik tetteiért?
Van olyan csodás pillanat, amikortól a szülõk kívülálló megfigyelõként
tekintenek gyermekük életére, és vállukat rándítják, hogy ez úgyis az õ
életük" és nem éreznek semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján állva vártam, hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?" A nõvér azt válaszolta,
"Amikor már túl lesz a baleseten." Édesanyám csak némán mosolygott.

Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elõl bujdosnia kellett. Üldözõi elõl menekülve egy sûrû lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak.

...de ne csak az ünnepek alatt!

Miért van az, hogy Karácsonykor mindenki a békét, szeretetet emlegeti, mintha az év többi napjában nem lenne szükség szeretetre, örömre, békességre....??

Miért nem azt kívánjuk egymásnak, hogy minden nap legyen áldott, boldog, szeretteteljes....ne csak Karácsony!!

Ha valódi melegség, adni akarás tölti el szívünket, akkor azt ne csak e három nap alatt próbáljuk kiadni magunkból, hanem jusson a maradék 363-ra is...! Fõleg, hogy az ünnepek elõtti idegbajos vásárlási-takarítási-felhalmozási-sütési-fõzési láztól rongyokban hevernek elég sokan....és ezt még meg is ünnepeljük....(!?)

Szeressük egymást....amíg lehet....

Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és elõször léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor se kellett Félegyházának Szegedtõl kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók.

Egy macifiú állt a barlang bejáratánál. Már nagyon készült a téli alvásra, de az idén úgy gondolta megvárja a karácsonyt. Még eddig soha nem maradt fent. Olvasott egy könyvet, amiben azt írták, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Tegnap reggel ugyanígy itt állt, és valami csoda történt vele. Teljesen masszív szürke felhõk borították az eget. Egyetlen pici lyuk volt a felhõkön, mintha ki akarna onnan kukucskálni valaki, és ekkor úgy érezte, ha most kívánna valamit, teljesülne.

 A versekkel, képekkel kívánok áldott, boldog, békés, szeretettel teli ünnepeket minden kedves Barátomnak!

Juhász Gyula - Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

Gyerekkorunk óta énekeljük minden évben, hogy Kiskarácsony, nagykarácsony, de azt szinte soha senkinek nem magyarázták el, hogy a vidám dalocska elsõ sora valójában két, idõben egymáshoz igen közel esõ téli ünneprõl szól.

A keresztény kultúrkörben köztudott, hogy a betlehemezéssel, regöléssel, valamint - az utóbbi évszázadokban - karácsonyfadíszítéssel és ajándékozással tarkított decemberi idõszakban, egészen pontosan december 25-én Krisztus születésének napjára emlékezünk.

Pici, a kétarasznyi kisfenyõ még aludt. Mire felébredt, ruhácskáján észrevette azt a fehér micsodát, mirõl nem tudta,
hogy mi az. Hideg volt kicsit, de szép és csillogó!

Pici lucfenyõ volt, fenn állt a Várison, a Deák-kút alatt. Körülötte állt az egész nagy fenyõcsalád, lucfenyõk, a rokonok:
az erdei fenyõk, a páváskodó ezüstfenyõk, a tiszafák. Távolabb álldogáltak a többiek: a tölgyeke, bükkök a gyertyán és a cser.

A zene bölcsebb mindannyiunknál, mert mi sokszor csak beszélünk a varázslatról, míg a zene maga a varázslat.
Van, amikor dinamikus, van, amikor csendes és finom, van, amikor õrült, van amikor nem.
Szárnyai vannak, és ez a lényeg, a repülés, és ha repülsz, csillog a szemed.

Szent Ambrus a méhészek és mézeskalácsosok védöszentje.
Dédanyáink ezen a napon sütötték meg a karácsonyi mézeskalácsot.
Amíg a Kicsilányom itt lakott velem, minden karácsonyra sütöttünk mi is, mert nem karácsony a karácsony mézeskalács nélkül. Jó volt együtt tevékenykedni a konyhában, évrõl-évre újabb formákat találtunk ki, kreativitásunkat pedig jócskán kiélhettük a rengeteg sütemény díszítésében. Az ajándékok mellé mindenkinek csomagoltunk pár darabot ebbõl a kellemes illatú, ízû süteménybõl.

- Apu, te most ideülsz a ládára!

- Dehogy ülök! Eszem ágában sincs!

- De amikor játszunk!

- Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm?

- Mert te leszel a szegényember.

Na persze - gondolom -, mi sem jellemzõbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek.

- És te mi leszel?

- Én a Télapó.

Ez nagyszerû! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok. Télapó elõrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg.

Mikulás napja közeledtével egy kevésbé ismert Örkény novellát adnék közre ebben a virtuális világban. Egy kórházi Mikulásról szól a történet, a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben születhetett meg, melyet Örkény más történeteivel együtt nem tekintett véglegesnek, ezért nem jelentek meg az életében.

  "Janitsári doktor, a kórház igazgató fõorvosa, kilépett az irodájából. Ajtaja elõtt - immár hetedéve - egy hosszú és keskeny, támtalan lócán ott ült az öreg Wirth.

Ünnepe december 6. Szent Miklós püspök emléknapja. A keleti egyház legjelent?sebb szentje, a görög katolikusoknál ma is kötelez? ünnep.

Szent Miklós püspök Patara városában született, amely a mai Törökország területén található. Már fiatal korában csodák estek meg vele: csecsemõként fürösztés közben megállt a saját lábán, szerdán és pénteken pedig csak egyszer szopott. Fiatal korában egyre csak azt a lehetõséget kereste, hogyan tudná Isten dicsõségét szolgálni.

Az egyedüllét fogalma még lehangoltabbá válik, ha egyenlõvé tesszük a magánnyal...
E kettõ természetesen nem egy és ugyanaz.
Lehet valaki egyedül, de még sem magányos, illetve lehet valaki magányos akkor is, ha sokan veszik körül.

Azt hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már az egyedüllét különbözõ fokait.
De szerintem nem mindig szenvedünk tõle.
Olykor úgy gondoljuk, nemcsak szükséges számunkra a magány, hanem egyenesen kivánatos, sõt néha örömteli..
Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk.

Manapság a "lecsendesedés" és a türelem hiányzik az emberekbõl.
Szerintem, ahol valami fájdalom, vagy kellemetlen érzet van, ott önkritikát kellene gyakorolni....
Csakhogy legtöbben az önkritika helyett általában ajándékok gazdagságával próbálják megmérni, valamint kifejezni szeretetüket!

Manapság amikor mindenki a maximumot próbálja kicsikarni magából - munkában, szórakozásban -
sokan még az alvásra is sajnálják az idõt, mert úgy érzik, hogy amíg alszanak, egy csomó izgalmas dologról lemaradnak.

Borbála egy gazdag nikodémiai kereskedõ leánya volt. A szép és okos leány levelezni kezdett egy tudós püspökkel, s hamarosan megkeresztelkedett. Apja azonban nem nézte jó szemmel Borbála megtérését, s végsõ elkeseredésében õ maga jelentette fel a helytartónál, Maximinus Daiánál. Borbála legendája szerint azonban a toronyba zárt leány elõtt megnyíltak a börtön falai, majd a rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai változtak sáskákká. Végül hosszas bebörtönözés és kínzások után tulajdon apja fejezte le, akit viszont ezért villám sújtott agyon.

Ha kisbabád vagyok - érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok - érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok - érints meg!

Ma reggel, amikor kinyitottam a levelesládámat, ez a küldemény fogadott.

Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy nem vagyok vallásos ember, de van hitem abban, ahogyan én próbálom megérteni a világot és a teremtõ(inket), és a teremtõ(ink) mögött álló erõket.

Olvassátok el a következõ interjút:

 Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a sok-sok apró, illetve nagyméretû csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyû és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színû, formájú és méretû. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek...

 Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegû ünnepeinkhez is.