Borbála egy gazdag nikodémiai kereskedő leánya volt. A szép és okos leány levelezni kezdett egy tudós püspökkel, s hamarosan megkeresztelkedett. Apja azonban nem nézte jó szemmel Borbála megtérését, s végső elkeseredésében ő maga jelentette fel a helytartónál, Maximinus Daiánál. Borbála legendája szerint azonban a toronyba zárt leány előtt megnyíltak a börtön falai, majd a rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai változtak sáskákká. Végül hosszas bebörtönözés és kínzások után tulajdon apja fejezte le, akit viszont ezért villám sújtott agyon.

Szent Borbála a bányászok, tüzérek, hajadon lányok védőszentjeként tisztelik, és sok városnak is a védőszentje. Jelképe a három ablakú torony, mely a Szentháromságra utal, a kehely, a pálmaág, melyet Krisztustól kap szüzessége jelképeként.

 Mivel Borbála a tüzérek védőszentje is, ebből a hiedelemkörből származik a néphagyományban az a szokás, miszerint Borbála napján csak férfiaknak szabad tüzet rakniuk.

Asszonyi dologtiltó nap.

-  Söpörni nem szabad, mert a lány kisöpri a szerencsét.
-  A női látogatót söprűvel verik ki a házból, mert azért jött, hogy elvigye a szerencsét.
-  E nap legfontosabb néphagyománya a Borbála-ág vágása. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek.
-  Ruhát nem teregetnek ezen a napon, mert a boszorkány megrontja a ruha tulajdonosát.
-  Sem ajándékot, sem kölcsönt nem adnak, nehogy elvigye a szerencsét.

- Borbála-napkor nem szabad fonni. Azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának.

- Nem szabad varrni, akárcsak Lucakor, mert bevarrnák a tyúkok fenekét.

Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, mint a tollfosztás, vagy a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol.