?Aki böjtöl András napján,

Võlegényt lát iccakáján."

A hónap utolsó napján, november 30-án Szent András napját ünnepeljük. András, Jézus tanítványainak egyike halász volt. Görögországban térített, Patraszban szenvedett vértanúhalált, amikor Néró császár helytartója elfogatta, és X alakú keresztre kötöztette, hogy lassú halállal haljon meg. A legenda szerint, két napi szenvedés után november 30-án halt meg. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-keresztként emlegetik.

Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelybõl ma nagyon sokfélét vásárolhatunk.

A piros üveggolyó

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél-idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja elõtt, hogy az éppen szezonban levõ zöldségbõl, gyümölcsbõl vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az idõben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.

A rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörû virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre elõször. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerû! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyû - Hát hogy néz ez ki?

"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

Hányszor érezted már ezt? Hányszor akartál bárhol lenni, bármit tenni, csak akkor és ott ne legyél! Elfutni, menekülni, feladni. Valahol máshol újból és újra kezdeni. Ahol senki nem ismer, ahol tiszta lappal indulhatsz. Mondd az a lap nem a lelkiismereted? Amit sosem lennél képes elhagyni. Bármennyire szakadt, vagy piszkos. Akkor is te vagy, a részed.

Olyan lennél, mint az az ember, aki a saját árnyéka elõl futott, és addig hajtotta magát, míg bele nem szakadt a rohanásba.

"utolsó pillantás"

Egy mondás szerint valahányszor születik egy kisbaba, Isten úgy dönt, hogy a világ tovább élhet!

Úgyanígy mindennap, amikor felébredsz, egy újabb napot kaptál, amelyet átélhetszt...

Nem kapsz több életet, mint ez....
Soha többé nem fogod ezt a szerepet játszani, és ezt az életet úgy átélni, hogy az Neked megadatott.
Soha többé nem fogod a világot úgy tapasztalni, mint ebben az életben..

Ne várd ki azt az utolsó pillantást az "óceánra, az égre, a csillagokra" vagy VALAKIRE akit SZERETSZ!!!

A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdõ közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetõsen hûvös volt. Néhány "jónapot", egy-két "jóestét". Semmi több. "Jégtörésrõl" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükrõl. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.

• Üdvözöljük az Adminisztrációs Hivatal Ügyfélszolgálatánál! Telefonja nyomógombjainak segítségével válassza ki a kívánt menüpontot! 1. gomb: személyi adatok, 2. gomb: anyakönyvi változások bejelentése, 3. gomb: társadalombiztosítási adatok, 4. gomb: közlekedésrendészet, 5. gomb: foglalkoztatási adatok, ideértve a vállalkozásokat is, 6. gomb: közmûvek, 7. gomb: egészségügyi adatbank, 8. gomb: szociális szolgáltatások, 9. gomb: banki információk, 0. gomb: politikai pártok, #1.

BIZONYISTEN!
- Hátborzongató história! - kotkodácsolta egy jérce, mégpedig a falu ellenkezõ végén, mint ahol a história megesett. - Hátborzongató dolog történt a tyúkólban! Nem mernék egyedül aludni ma éjjel, nem én! Milyen jó, hogy annyian gubbasztunk a rúdon! - Aztán elmondta a históriát, amely csakugyan olyan rettenetes volt, hogy a tyúkoknak minden tolla szála az égnek meredt, a kakasnak meg lefittyedt a taraja. Bizonyisten!

De kezdjük az elején a históriát, amely a falu túlsó végén, egy másik tyúkólban esett meg.

A Vidra vidáman csúszkált a domboldalon, szánkázott és kacagva csusszant a sebes folyású patakba. Hempergõzött a csobogásban és lustán nyújtózkodott kimerülten egy kedves szikla tetején, napsugárban fürdõzve.
A Mókus fára mászott és makkot csent, gyûjtögetett. Egyik ágról a másikra libbent, szép ívû farka vidáman követte és egyensúlyozta. Nagy ugrásokat is megkockáztatott és a sok és veszélyes ugrást is végrehajtva, adrenalinban megmártózva a nap végén kimerülten kucorodott be a kis odvába.

25 év múlva az átlagember lakóparkban lakik. A lakópark körül magas kerítés, a portán 24 órás ügyelet, biztonsági õrök, saját parkoló, szolárium, szauna és squash-pálya. A lakások hang-, hõ-, fény-, szag- és érzelemszigeteltek.

A nem átlagemberek a parkban laknak. És a nyóckerben. Meg panelben.. A lakóparkokba befelé nézhetnek, bár nem illik...


25 év múlva az átlagember kizárólag a szolgáltatásokban dolgozik. Üveg-gránit irodaházakban. A férfiak öltöny-nyakkendõben, a nõk kosztümben.

A boldogság természete...

Ma elgondolkodtam kicsit a boldogság mibenlétérõl. Tapasztalat szerint az ember akkor boldog, ha úgy érzi, élete sínen van, a dolgai a várakozásoknak megfelelõen alakulnak, tervei sikerülnek, és minden szükséges körülmény adott a kiegyensúlyozott élethez. Ez az állapot azonban az emberek nagy részére sajnos nem jellemzõ. Mindig többre vágynak, mint ami éppen megadatott nekik, és azt mondják, majd akkor leszek boldog, ha meglesz az autóm, a lakásom, stb.

Elragad a zene ..a lelkem vonaglik ahogy megérinti fülem a ritmust
Jó elmerülni, semmire sem gondolni csak várni, hogy elsodorjon az ár, eltemessen a képzelet, s tudatom mögött új tánc szülessen, lebegõ, könnyed, ringató , zaklatón doboló, majd remegõ, reszketõ, megismételhetõ, lefényképezett érzés. Szavak nélkül kiált fel benne a csalódás, a belenyugvás és a megbocsátás, a soha el nem felejtés, a búcsúzás, a büszke önmegtartóztatás.
Láttál már valaha fénypontokat kergetõzni a sötét szoba üres falán a függöny mögül beszökõ városi fényekbõl?

A pénteki napsütéses, szép õszi idõben sétára indultam a Gellért hegyre. A budi Duna-partnak az Erzsébet-híd és a Szabadság-híd közötti szakaszán emelkedik ez a fõvárosnak talán leggyönyörûbb természeti kincse. Az Erzsébet híd felöli lankásabb sétautat választottam, hogy feljussak a 235 méter magas hegytetõre.  

A Gellért-hegy nevét - a legenda szerint - az 1046-ban a pogány magyarok keze által innen letaszított Gellért püspökrõl kapta. A hírhedt gellérthegyi boszorkányok azonban fittyet hánytak a szent nevének, és még a XVII.