Ez a nap a tavasz, a termékenység, a zöld ág, a fák, a madarak ünnepe.

A tavaszi virágzás, zsendülés örömünnepe a primitív-pogány népeknél is megtalálható.

Már a 15. századtól kezdve magyarországi adat is létezik arra a ? sok helyen ma is élõ ? szokásokra, hogy május elseje reggelén zöld lombokkal, bodzaágakkal díszítik fel a házak kapuját, bejáratát.

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínûbb azonban, hogy a régi római Maia istennõ vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretõje, és a fõistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja.

A május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tûnik, aminek a jövendõ termés féltése volt az alapja.

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fûszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti õket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld õrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fû, fa, virág, bogár és falevél.

 

1981. április 23-án, Budapesten meghalt Zelk Zoltán József Attila- és Kossuth-díjas magyar költõ, prózaíró.

Zelk Zoltán - Három krajcár

Juhar voltam, de elhagytam az erdõt;
mert ágaim hasztalan fenyegették
csúfolkodó árnyaimat.

Ríhattok, madarak, fészket nem raktok rajtam,
már kopár hegyhez szegõdtem sziklának,

de egyszer majd, tudom,
elbámészkodom és legördülök
a tóba, s tóvá változom.

(Nem voltam boldog, se boldogtalan csak
juhar és szikla és tó voltam én ?
három krajcár az Isten
megszámlálhatatlan tömérdek vagyonából)

Zelk Zoltán - Kis mese a nincs erdõrõl

Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erdõ és susog,
puha lombokban alusznak
mogyorószín mókusok.

Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály! - köszöntötték egymást április második felében a jószág kihajtására készülõ pásztoremberek, annak tudatában, hogy amíg a sárkányölõ György vitéz jeles névünnepe - 24-e - az igazi meleg idõ évadjának nyitányát jelöli, a szeptember végi Mihály arkangyal napja ennek a végét jelöli.
Az elõkelõ perzsiai származású György lovagot a római hadseregben tanúsított vitézsége elismeréséül Diocletianus császár kegyeibe fogadta, és tekintélyes állami hivatalhoz juttatta.

 Malacka:
Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen
fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erõsen visszamaradt
példánya fajtájának.

Az otthon, a szülõföld a lélekben gyökerezik, visszahúz, megjelöl mindnyájunkat, még ha kényszerûségbõl vagy ismétlõdõen el is kell tõle távolodni. 

Kora reggel érkezett.
Az ismerõs látvány, amely végtelen örömmel töltötte el, feledtette hatalmas fáradtságát.
Enni sem volt kedve, ereje. Csak állt, és nézte a környéket: a felhõk mögül fel- felbukkanó kelõ nap alacsony fényében a tárgyak hogyan változtatják színüket, árnyékukat.
Igazgatott kicsit a portán, majd ránézett a korán kelõ emberekre, akik a buszmegállóhoz igyekezve, mosolyogva pillogtak rá.

Mióta a világ legnépszerûbb lapjai egyre-másra hirdetik a nagy rejtvényversenyeket, rejtvényderbiket - Amerikában ötvenezer dolláros keresztrejtvény-versenyt tartottak - a dolog kezd izgatni. A régi könyv- és sósborszeszdíjak kora lejárt, ma autót, családi házat, helyes kis birtokot, életjáradékot és negyvenkettes ágyút sorsolnak ki a nyerõk között - elõrelátó embernek, aki elõtt nem közönyös saját és családja jövõje, komolyan illik foglalkozni ezzel a tudománnyal, mely szerencsés esetben satöbbi...

A fenti fotót a egy Tesco áruház WC-jében készítette egy ismerősöm.

Jellemző a magyar mentalitásra, hogy ami mozdítható - legyen bár haszontalan holmi - annak előbb-utóbb (inkább előbb), lába kél a közhelyekről. Gondolom, nem az első keserű tapasztalat után verték láncra, az amúgy filléres takarító eszközt. Viccesnek tűnik, de számomra inkább elszomorító.

 "Mosolyod magamra ölteném."

"A kis dolgok a legérdekesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly."

"Mosolyogj - ez a második legjobb dolog, amit az ajkaiddal csinálhatsz."

"A mosoly a legkisebb távolság két ember között."

?A nevetés, a felszínre törõ mosoly csilingelése.?

?Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok."

"A természet megtanít rá, hogy a boldogság benned van."

"A boldogság az örömben, és nem a birtoklásban rejtõzik."

"A világ olyan, mint egy tükör, látod?

 Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét.

Én is tudok szeretni, mint minden élõlény, de nem kritika nélkül.

Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó.

Érzéseimnek nem adok hangos, látványos kifejezést.

Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésû állatok ragaszkodjanak hozzá.

Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat.

Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerû szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét.