Gyakran álmodom arról, hogy repülök. Nesztelenül suhanok a csillagok alatt, és olyan béke van bennem, amire az ember csak éjjel találhat rá. Ilyenkor minden pont úgy van, ahogy lennie kell. A fû illatos, a lombok kedvesen zörögnek, a hold bíztatóan világít, a langyos szél símogatja a bõröm. Alszik az egész város, csak én vagyok ébren, és nem tudja senki, nem látja senki, hogy tudok repülni.
Most bámulom, ahogy a füst mászkál körben a szobában, kúszik felfele.
ÁLMOK SZŐNYEGÉNAz álmaimból és reményeimbőlszines, süppedő szőnyeget fonok.És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,a munka édes, sürgető, konok.Beléfonom a jelen bús magányátciprus-színével is kegyetlenül.Amely fölött az őszi alkonyatbanlágy tétován fehér galamb repül.Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,nagyboldogan terítem majd eléd:menj végig rajta s érezd meg a lelkemkülönös, vágyó, rezgő ütemét...
Rövidke, de annál zaklatottabb álmonban gyermekkorom öreg mackója jött velem szemben, valahol az ébrenlét és álom mezsgyéjén...
A maci még mindig ott van talán a szülõi házam padlásán. Kopott, fületlen, itt-ott szakadt is. Talán már egérrágta. Akkora volt, mint egy kb. fél éves gyerek.
Valaha szép volt biztosan, de arra már rég nem emlékszek. Régen nem voltak olyan puhák a játékmackók, mint manapság, afrikkal tömték õket szinte kõkeményre.
Erről eszembe jutott a Böbe Babám, amit 3 évesen kaptam, mert kivették a mandulámat.......ő nagyon finom puha volt, csak az arca volt műanyag............rengetegszer kimosta a mamám, majd elörökölte az unokaöcsém, később egy fiatalabb unokaöcsém.......innen jutott vissza hozzám amikor a fiam született 1991-ben. Ő is nagyon szerette. Kimostuk és őrzöm, hátha a majdani unokámnak is jó lesz még:-)Böbe Baba 37 éves:-)Köszi, hogy felidézted bennem is ezt az aprócska, de annál kedvesebb emléket.PuszillakNoé
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Repülés...
16 éve | 1 hozzászólás
Gyakran álmodom arról, hogy repülök. Nesztelenül suhanok a csillagok alatt, és olyan béke van bennem, amire az ember csak éjjel találhat rá. Ilyenkor minden pont úgy van, ahogy lennie kell. A fû illatos, a lombok kedvesen zörögnek, a hold bíztatóan világít, a langyos szél símogatja a bõröm. Alszik az egész város, csak én vagyok ébren, és nem tudja senki, nem látja senki, hogy tudok repülni.
Most bámulom, ahogy a füst mászkál körben a szobában, kúszik felfele.
Címkék: világ város álom éjjel
Utolsó hozzászólás
Tovább