Az öreg mackó

Rövidke, de annál zaklatottabb álmonban gyermekkorom öreg mackója jött velem szemben, valahol az ébrenlét és álom mezsgyéjén...

A maci még mindig ott van talán a szülői házam padlásán. Kopott, fületlen, itt-ott szakadt is. Talán már egérrágta. Akkora volt, mint egy kb. fél éves gyerek.

Valaha szép volt biztosan, de arra már rég nem emlékszek.
Régen nem voltak olyan puhák a játékmackók, mint manapság, afrikkal tömték őket szinte kőkeményre.
Nem volt babám. Nem mintha nem telett volna rá, de nem szerettem a babákat. A mackót öltöztettem a saját babakori ruháimba, ő vigyázta az ágyam mellett éjszaka az álmaimat.

Az alvós állatom egy gugolós kutya volt,a születésemkor kaptam, ott pihen talán az is a padláson az édesanyámnál, persze szintén afrikkal töltve, tehát a fejem alá gyűrni nem tudtam. Szintén a fülét vesztette ő is, akár a mackó. Leleményesen két lakkcipő fényes nyelvével pótolták a hiányt.

Egyetlen babával játszottam én és a barátnőm. Nem a szegénység volt az oka, nem voltunk szegények, csak érdekesebb volt kidobóst játszani, fára mászni, a réten csavarogni, a kiserdőben kujtorogni, télen szánkózni a meredek domboldalon, a fiúkkal versenyt bringázni, mint ilyen ostobasággal foglalkozni, mint baba.

Az az egy pedig egy barbi volt. Amiről akkor nem tudták még, hogy évtizedek múltán mekkora divattá válik szerte a világon. Amerikából kaptam, anyám barátnőjétől.. A környékbeli fiúk a csodájára jártak, hiszen nem csecsemő, hanem nő formája volt. Jókora cicikkel, karcsú derékkal, divatos ruhákkal, mozgott minden forgója. Még most is meg van. Igaz a haja kihullott. Öregszik szegény.

Még néha eszembe jut a maci, mint most az álmomban is.. Jó lenne előszedni, leporolni, megjavítani!
Igen, alighanem ezt fogom tenni. Már a neve is az eszembe jutott, úgy hívtam, Emi. Így, egy "m"-el.