Kis türelmet...
16 éve | 6 hozzászólás
Egy öreg farkas élt egy erdõben. Magányos volt egész életében... Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.
Farkas apót szerette az erdõ minden lakója. Szerették õt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos esõ mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdõ szélére, ahol azok különös fák nõttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain.
16 éve | 2 hozzászólás
16 éve | 3 hozzászólás
A magam részérõl olyan vallást szeretnék, ahol nincs se áldozó, se áldozat. Se bûn, se büntetés. Ahol nincs szükség hõsökre és árulókra, félelemre, se szenvedésre, se bûntudatra, se bocsánatra. Olyan vallást szeretnék, ahol nincsenek vallásháborúk és vallássérültek. Ahol senki nem mondja meg nekem az igét és a fõnevet. Olyan vallást szeretnék, ahol egy valamihez érdemes hûnek lennem: önmagamhoz.
Van ilyen vallás? Van. Sõt mindig is volt. Ennek a vallásnak nincs neve.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Mese a sündisznóról...
16 éve | 6 hozzászólás
Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák
(Nem csak gyerekeknek)
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdõ közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.
Címkék: szeretet
Utolsó hozzászólás
Tovább