Gyakran álmodom arról, hogy repülök. Nesztelenül suhanok a csillagok alatt, és olyan béke van bennem, amire az ember csak éjjel találhat rá. Ilyenkor minden pont úgy van, ahogy lennie kell. A fû illatos, a lombok kedvesen zörögnek, a hold bíztatóan világít, a langyos szél símogatja a bõröm. Alszik az egész város, csak én vagyok ébren, és nem tudja senki, nem látja senki, hogy tudok repülni.
Most bámulom, ahogy a füst mászkál körben a szobában, kúszik felfele.
ÁLMOK SZŐNYEGÉNAz álmaimból és reményeimbőlszines, süppedő szőnyeget fonok.És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,a munka édes, sürgető, konok.Beléfonom a jelen bús magányátciprus-színével is kegyetlenül.Amely fölött az őszi alkonyatbanlágy tétován fehér galamb repül.Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,nagyboldogan terítem majd eléd:menj végig rajta s érezd meg a lelkemkülönös, vágyó, rezgő ütemét...
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Repülés...
16 éve | 1 hozzászólás
Gyakran álmodom arról, hogy repülök. Nesztelenül suhanok a csillagok alatt, és olyan béke van bennem, amire az ember csak éjjel találhat rá. Ilyenkor minden pont úgy van, ahogy lennie kell. A fû illatos, a lombok kedvesen zörögnek, a hold bíztatóan világít, a langyos szél símogatja a bõröm. Alszik az egész város, csak én vagyok ébren, és nem tudja senki, nem látja senki, hogy tudok repülni.
Most bámulom, ahogy a füst mászkál körben a szobában, kúszik felfele.
Címkék: világ város álom éjjel
Utolsó hozzászólás
Tovább