Kis türelmet...
17 éve | 11 hozzászólás
7 éve már annak, hogy szeretõ karja magához ölelt és én olyankor nem tudtam mi az, hogy bánat...azóta meg tanultam...
Hiányzik nagyon, s míg élek hiányozni fog...
Egy nap, tele reménnyel
Egy érzés, tele várakozással
Egy szempár, tele válaszokkal
Beteljesült álom, Földöntúli csoda.
Te a dallam, én a szöveg, csodás Harmónia.
Aztán egy csattanás....nyomában csend maradt,
Fájdalmas villanás, egy húr elszakadt.
Aztán hideg csend, fagyott sötét lélek,
Zokogó Angyalok, elveszett remények
Sok évnyi csoda, aztán Örök Pokol
Elpárolgó érzés, sajnálkozó mosoly.
17 éve | 7 hozzászólás
- Hahó, ész! Menjél aludni!
- Miért, szív?
- Mert most én akarok ébren lenni, nélküled.
- Szerelem?
A szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.
- Akkor? - kérdi az ész.
- Akkor, akkor! Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?
- Miért? Nem így van? - csodálkozott az ész.
- Bizony nem...Tudod, vannak pillanatok, amikor minden ragyog, tiszta és nyugodt. Szerelem nélkül is.
- Mesélj! - kíváncsiskodott az ész.
- Meséljek???... Látom, ezt még nem tapasztaltad.
17 éve | 5 hozzászólás
Élt egyszer valahol, nem lényeges, hogy hol, talán csak annyi érdekes, hogy egymás világában egy pár.
Szerették egymást, és néhány év alatt természetesen meg is szokták egymás közelségét.
Fiatalok voltak, és szépek, elõttük állt az egész élet, már-már a házasságon is gondolkoztak, és megfordult a fejükben az is, hogy közös gyerekük is szülessen.
Azonban egy napon a férfivel valami történt. Az igazság az, hogy én most meg nem mondom nektek, hogy mi, az csak õ tudhatja, és a történetem szempontjából ez most nem is fontos, hogy mi az.
17 éve | 5 hozzászólás
A fiú a színitanoda elõtt ül a folyosón. Arról álmodott egész életében, hogy színész lesz, hát eljött az idõ, bebizonyíthatja elsõsorban saját magának, hogy alkalmas álmai megélésére, kitûzött céljai elérésére...
A felvételi nem nehéz, hiszen eddigi életében szorgalmasan gyakorolt. Drámákat, novellákat, regényeket olvasott, leöblítette szomjazó tudását versekkel, eposzokkal.
Egyszer csak a nevén szólítják.
Szorgalmas István.
Nevét eddig gúnynévként élte meg, úgy érezte, hogy kiszúrt vele az élet, hogy rossz családba, rossz helyre született.
17 éve | 1 hozzászólás
Mikor még pici a gyrekünk, olyan egyszerû minden. Ez akkor is így van, ha ezt nem így éreztük akkor.
-Ne menj bele a tócsába!
-Óvatosan közlekedj az utcán!
-Pakold el a széthagyott holmiaidat!
-Tanuld meg a leckét!......
Az ilyen és hasonló felszólítások, ha nem is elsõ alkalommal, de elõbb vagy utóbb hatásosak lettek, lett foganatjuk.
El tudtuk érni, amit szerettünk volna.
Aztán jön a kamaszkor...ekkor már egy kicsit nehezebb a szülõ dolga, de megfelelõ praktikákkal, és megfelelõ, jó kapcsolattal a háttérben, még ebben a korban is célt érhetünk.
17 éve | 12 hozzászólás
1956 októberében még alig múltam 2 éves. Minden, ami az emlékezetemben megmaradt errõl az idõszakról, az csak szüleim, nagyszüleim elmesélése alapján maradt meg bennem.
Budapest külvárosában, egy aprócska utcában éltünk, ahol mindössze 8 ház volt, és lakói egy nagy, szeretetteljes közösséget alkottak.
A 8 ház közül egyetlen egy rendelkezett pincével, így a fülsiketítõ fegyverropogás elõl mindenki oda menekült le.
Nekem a fateknõbe ágyazott meg nagyanyám, ahová két dolgot vittem magammal: Mackóuraságot és az Öreg néne õzikéje címû mesekönyvet.
17 éve | 7 hozzászólás
Utazom a busszal haza.
A busz tele van, ezért nem tolakszom elõre a jegykezelõig, inkább
megkérek egy nõt, hogy kezelje nekem a jegyet.
De hogyan szólítsam meg, te vagy ön?
Az utolsó elõtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik.
Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik.
A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki.
A falunkban két férfi van, aki jól néz ki- az én férjem és a szeretõm.
A szeretõmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most.
Férfiak és nõk közötti barátság? A kérdést nagyon sokan alapból elutasítják. Mégis, ha közelebbrõl megvizsgáljuk a helyzetet, és átgondoljuk több szemszögbõl, rájöhetünk, hogy bizony létezhet ellenkezõ nemûek között kizárólag baráti viszony. Még ha ez nagyon kicsi arányban fordul is elõ.
De miben is különbözik a barátság a párkapcsolattól, a szerelemtõl? Nem sokban. Pusztán a szerelemben megvan az a testi kapcsolat a két fél között, a vonzódás, mely barátság esetén még csak fel sem merülhet.
17 éve | 10 hozzászólás
Szeretem azt, aki gyûjt. Naponta van öröme. Megnézi gyûjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyûjtõket, a rovargyûjtõket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyûjtenek. Bármit.
Te mit gyûjtesz?
Amit én gyûjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyûjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyûjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek.
17 éve | 8 hozzászólás
Fekete István - Õszi alkony
(részlet)
Az özvegynek három fia volt.
A legidõsebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szõlõben.
A középsõ volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mid árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek.
17 éve | 8 hozzászólás
Energiavámpírnak nevezzük azt az embert, ki "elszívja" a másik (élet)energiáját. A vámpír szó hallatán rendszerint egy nagyfogú, szúrós - leginkább egy eszelõs - tekintetû vámpír képe ötlik fel bennünk, viszont a valóságban az energiavámpír bárhogyan is megjelenhet, de úgy biztosan nem, ahogyan a tudatunkban él. Végeredményben nagyon hamar találkozhatunk egy ilyen vámpírral: mindössze a tükörbe kell belenézünk. Ugyanis mi mindannyian energiavámpírok vagyunk, csak különbözõ mértékben.
17 éve | 7 hozzászólás
Egyszerû módszer az önbizalom növelésére: nálad gyengébbekkel vedd körül magad.
( bár elég olcsó is)
Ha egy nagy kérésre egy kicsi válasz sem érkezik..nem jelenti azt, hogy akihez fordultál....süket.
Mindig vigyázz a hangnemre!
Az újonc is csak késõbb tudja meg, hogy a halk szavú ezredes parancsol az ordítozó õrmesternek.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor azt hiszed, vége van az elõadásnak,
pedig csak új felvonás kezdõdik és nem tapsolni kell, hanem szerepet cserélni.
17 éve | 4 hozzászólás
17 éve | 4 hozzászólás
-Ehh, már megint szõrteleníteni kéne - húzta végig a kezét az Asszony a sok állástól sajgó lábszárán.
A nagy tömeg ellenére sikerült ülõhelyet találnia, megkönnyebbülve támasztotta sajgó hátát, a puha
mûbõr ülés támlájának. Unottan fordította sápadt arcát az ablak felé, de nem nézett ki rajta. Igazából csöppet sem érdekelte a kígyózó bûzlõ jármûtömeg...
Az üvegen ragadt hajzsírfoltot bámulta révetegen anélkül, hogy tudatosult volna mi az.
- Mit is fõzzek holnap?
17 éve | 0 hozzászólás
- populáris szövegecske, de mély igazságtartalommal... Meggyõzõdésem szerint a valódi barátság egy olyan építmény, mely egy erõs alapon, és négy szilárd pilléren nyugszik.
Az erõs alap a bizalom, mert e nélkül nincs barátság.
A négy pillér pedig a következõ:
- a közös pontok
- a "bajban terem" próbája.
- az idõ tényezõje
- a kölcsönösség tartó-oszlopa
Mind a négy nagyon fontos pillér.
- Az elsõ adja a barátság lényegét, hiszen ezért barátok a barátok!
17 éve | 4 hozzászólás
Szeretem az õszt! A sétákat az õszi napsütésben, a ködös reggelek frissességét, a pulóveres délutánok mélázását, a sárguló-vörösödõ levelek szépségét. Szeretem az õszt, mert a tavasz után a másik idõszak, ami magában hordozza az újrakezdés izgalmát. Mindig az jut ilyenkor eszembe: "Milyen lesz a tél"? "Már nincs messze Karácsony." Akaratlanul is végigfutnak az agyamban az elmúlt hónapok eseményei - a sok találkozás, a borozgatások, a vidám esték, a nyári hõség, a kitörõ életkedv hullámai.
17 éve | 6 hozzászólás
Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák
(Nem csak gyerekeknek)
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdõ közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.
17 éve | 6 hozzászólás
Egy szegény asszony talált egyszer egy tojást. Boldogan hívta magához a férjét és gyermekeit:
- Megszûnt a nyomor - mondta nekik.
- Nézzétek, mit találtam: egy tojást. Nem esszük meg, hanem átvisszük a szomszédasszonyhoz, hogy tegye a kotló alá és keltesse ki. Így hamarosan lesz egy csibénk, amelybõl nemsokára tyúk lesz. Természetesen azt sem esszük meg, hanem tojatjuk tovább, hogy legyen sok csirkénk, meg tyúkunk és még több tojásunk. Nem eszünk sem tojást, sem csirkét, de még tyúklevest sem.
17 éve | 8 hozzászólás
Van egy fura félelem, rossz érzés, sötét sejtelem, baj-jóslatú érzés, ami idõnként elfog. Valamikor gyermekkoromban kezdõdött, akkor úgy hívtam: Rossz érzésem van. Nagymamám ölébe feküdtem - még tizenéves koromban is - és hozzábújtam, mondtam, hogy rossz érzésem van, és az ölelése megnyugtatott. Ma inkább szorongásnak hívnám. Amikor félelem tölti ki az ember belsejét, gyomrát, agyát, idegeit, amikor nem jól van, amikor rossz elõérzet gyötri, amikor biztos benne, hogy valami rossz fog történni és fél, mert mit tehetne...
17 éve | 7 hozzászólás
Amikor gyerekek voltunk elképzeltük mik leszünk, ha nagyok leszünk...
Rengeteg "top" szakma keringett bennem is...
bohóc- (na az vagyok néha)
vasutas-mert olyan jó volt látni, hogy a bácsi olyan erõs, hogy egy intésére megáll az a nagy vonat...
na persze doktor néni, virágárus, pap, konyhás néni-hogy én kapjam a legtöbb palacsintát...és még sorolhatnám...:)
Amikor tini lettem elképzeltem hatalmas szerelmeket, melyek legmagasabb csúcsa érzékileg az volt, ha a srác a buszon, akit 5 hónapja figyeltem, és aki miatt egy órával korábban indultam, hogy ugyan azzal a busszal utazhassunk rám mosolygott.
Egyik este, 85-ös busz. Szokás szerint tömegnyomor. Mégis mi a fenét keresnek estefelé az emberek a buszon? Áttolódott a délutáni csúcs 8 utánra?! Mindegy. Az ajtónál siket fiatalok álltak, beljebb már nem igen tudtak menni. Az egyik megállónál fel akart szállni egy khm... szó szerint vett banya. Öreg volt és csúnya és az orrán ott fityegett a bibircsók. Rém kedves látvány volt. Elõször csak a hangját hallottam. "Menjenek már beljebb, nem igaz, hogy nem lehet!
17 éve | 10 hozzászólás
-Jó napot...
-Jó napot, mit kér??
-Egy nagy zacskó boldogságot kérek szépen...
-Melyikbõl szeretne?A pillanatnyiból vagy a tartósból?
-Hát...ön melyiket javasolná??Mi az elõnye és hátránya a tartósabbnak??
-a tartósabb jóval tovább tart, mint a pillanatnyi...ez az elõnye.Viszont nem olyan szenvedélyes és tüzes, mint a momentumokon át tartó...a tartósat egy idõ után a megszokás tartja össze...monotonná és rutinszerûvé válik...de biztos pont az ember életében...nos, melyiket szeretné??
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Mindenszentek - Halottak Napja - Halloween
17 éve | 6 hozzászólás
Kosztolányi Dezsõ - Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedõlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belõle több és most sem él
s mint fán se nõ egyforma két levél,
a nagy idõn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e fõt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kõvé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének õsi titka.
Címkék:
Utolsó hozzászólás
Tovább