Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Ági blogja - 2007. október

Kosztolányi Dezsõ - Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedõlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belõle több és most sem él
s mint fán se nõ egyforma két levél,
a nagy idõn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e fõt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kõvé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének õsi titka.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Nagy Ági üzente 11 éve

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad Kedves Csillag. Köszönöm szépen.Előzmény: csillag, 2007-11-04 18:56Gyertyát gyújtunk szeretteinknek. Hazamegyünk messzi földről, hogy azon az estén Velük legyünk.  A mieink se legyenek egyedül, hisz a szomszéd sír lakói is vendéget fogadnak! Bár a föld csak romló testi maradványaikat őrzik, mi tudjuk, hogy lélekben velünk vannak, örvendenek, hogy ott vagyunk, hogy elvittük unokáikat, dédunokáikat, akik esetlen kezecskéikkel, de nagy igyekezettel gyakorolják a kegyelet, a megemlékezés fondorlatait. Díszítjük, virágozzuk a sírokat, elhelyezzük virágainkat és imádkozunk lelkük üdvösségéért.

Tovább 

 

7 éve már annak, hogy szeretõ karja magához ölelt és én olyankor nem tudtam mi az, hogy bánat...azóta meg tanultam...
Hiányzik nagyon, s míg élek hiányozni fog...

Egy nap, tele reménnyel
Egy érzés, tele várakozással
Egy szempár, tele válaszokkal
Beteljesült álom, Földöntúli csoda.
Te a dallam, én a szöveg, csodás Harmónia.
Aztán egy csattanás....nyomában csend maradt,
Fájdalmas villanás, egy húr elszakadt.
Aztán hideg csend, fagyott sötét lélek,
Zokogó Angyalok, elveszett remények
Sok évnyi csoda, aztán Örök Pokol
Elpárolgó érzés, sajnálkozó mosoly.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Kedves Ágika!!!
Nagyon meghatóak ezek a sorok amiket ide leírtál.Nekem most lesz 7 éve hogy meghalt az apukám.Nagyon hiányzik sokszor nagyon nagy szükségem lenne rá de tudom hogy onnan fentről vigyázz rám és a családomra!!!

Tovább 

 - Hahó, ész! Menjél aludni!

- Miért, szív?

- Mert most én akarok ébren lenni, nélküled.

- Szerelem?

A szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.

- Akkor? - kérdi az ész.

- Akkor, akkor! Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?

- Miért? Nem így van? - csodálkozott az ész.

- Bizony nem...Tudod, vannak pillanatok, amikor minden ragyog, tiszta és nyugodt. Szerelem nélkül is.

- Mesélj! - kíváncsiskodott az ész.

- Meséljek???... Látom, ezt még nem tapasztaltad.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Sallai Erzsébet üzente 11 éve

Tovább 

Élt egyszer valahol, nem lényeges, hogy hol, talán csak annyi érdekes, hogy egymás világában egy pár.
Szerették egymást, és néhány év alatt természetesen meg is szokták egymás közelségét.
Fiatalok voltak, és szépek, elõttük állt az egész élet, már-már a házasságon is gondolkoztak, és megfordult a fejükben az is, hogy közös gyerekük is szülessen.
Azonban egy napon a férfivel valami történt. Az igazság az, hogy én most meg nem mondom nektek, hogy mi, az csak õ tudhatja, és a történetem szempontjából ez most nem is fontos, hogy mi az.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Demeter Klára üzente 11 éve

Semmit sem szabad erőszakolni. Amit csak erőszakkal érsz el, az már nem jó, csak hazugság. Ne ámítsuk se önmagunk, se mást. Ha eljött az ősz, utána a tél következik s csak ezután a tavasz. Ki kell várni, türelemmel és méltósággal!

Tovább 

A fiú a színitanoda elõtt ül a folyosón. Arról álmodott egész életében, hogy színész lesz, hát eljött az idõ, bebizonyíthatja elsõsorban saját magának, hogy alkalmas álmai megélésére, kitûzött céljai elérésére...

A felvételi nem nehéz, hiszen eddigi életében szorgalmasan gyakorolt. Drámákat, novellákat, regényeket olvasott, leöblítette szomjazó tudását versekkel, eposzokkal.
Egyszer csak a nevén szólítják.

Szorgalmas István.

Nevét eddig gúnynévként élte meg, úgy érezte, hogy kiszúrt vele az élet, hogy rossz családba, rossz helyre született.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Demeter Klára üzente 11 éve

Hányszor megyünk ki azon az ajtón, mely hosszas vágyakozás után kinyílik elöttünk, de mi megijedünk és kisomfordálunk.

Tovább 

Mikor még pici a gyrekünk, olyan egyszerû minden. Ez akkor is így van, ha ezt nem így éreztük akkor.
-Ne menj bele a tócsába!
-Óvatosan közlekedj az utcán!
-Pakold el a széthagyott holmiaidat!
-Tanuld meg a leckét!......
Az ilyen és hasonló felszólítások, ha nem is elsõ alkalommal, de elõbb vagy utóbb hatásosak lettek, lett foganatjuk.
El tudtuk érni, amit szerettünk volna.
Aztán jön a kamaszkor...ekkor már egy kicsit nehezebb a szülõ dolga, de megfelelõ praktikákkal, és megfelelõ, jó kapcsolattal a háttérben, még ebben a korban is célt érhetünk.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Boros Katalin üzente 11 éve

Pontosan így van ez agnia! Nálunk például a nővérem egyik gyerkénél csak akkor értünk el valamit ha épp az ellenkezőjét mondtuk neki, mint amit szerettünk volna elérni nála. Például ha azt akartuk,h megegye a reggelijét azt kellett mondanunk neki: "Ezt az étel nehogy megedd ,merta tesvérednek készítettük!" Persze 2 percen belül nem volt a tányérján semmi!:) Így van egyes felnőttekkel is. Nem szeretjük ha dirigálnak nekünk, mégha a legjobb szándékkal teszi is valaki.Ezért vannak akiknek épp az ellenkezőjét kell tanácsolnunk, mint amit szeretnénk egyébként.  

Tovább 

1956 októberében még alig múltam 2 éves. Minden, ami az emlékezetemben megmaradt errõl az idõszakról, az csak szüleim, nagyszüleim elmesélése alapján maradt meg bennem.
Budapest külvárosában, egy aprócska utcában éltünk, ahol mindössze 8 ház volt, és lakói egy nagy, szeretetteljes közösséget alkottak.
A 8 ház közül egyetlen egy rendelkezett pincével, így a fülsiketítõ fegyverropogás elõl mindenki oda menekült le.
Nekem a fateknõbe ágyazott meg nagyanyám, ahová két dolgot vittem magammal: Mackóuraságot és az Öreg néne õzikéje címû mesekönyvet.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

 Kérlek meséljetek még 56-ról!Én csak annyit tudok , hogy édesapáméknak el kellett költöznie 47-48 körül Pestről az Andrássy útról , mivel a nagyapám Rajk testőrtisztje volt.És hogy 56-ban is nagy figyelmet szenteltek a családjuknak , így semmiben sem vehettek részt.(Akkor már vidéken.)Azért a nagyanyám szívesen varrt kokárdákat egyetemistáknak.:-)Köszönöm a visszaemlékezéseket!

Tovább 

Utazom a busszal haza.

A busz tele van, ezért nem tolakszom elõre a jegykezelõig, inkább

megkérek egy nõt, hogy kezelje nekem a jegyet.

De hogyan szólítsam meg, te vagy ön?

Az utolsó elõtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik.

Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik.

A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki.

A falunkban két férfi van, aki jól néz ki- az én férjem és a szeretõm.

A szeretõmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

baráthné marika üzente 12 éve

 Előzmény: Magoca, 2007-10-17 08:03Nagyon jó !! KöszieLegyen szép napotok !

Tovább 

Férfiak és nõk közötti barátság? A kérdést nagyon sokan alapból elutasítják. Mégis, ha közelebbrõl megvizsgáljuk a helyzetet, és átgondoljuk több szemszögbõl, rájöhetünk, hogy bizony létezhet ellenkezõ nemûek között kizárólag baráti viszony. Még ha ez nagyon kicsi arányban fordul is elõ.

De miben is különbözik a barátság a párkapcsolattól, a szerelemtõl? Nem sokban. Pusztán a szerelemben megvan az a testi kapcsolat a két fél között, a vonzódás, mely barátság esetén még csak fel sem merülhet.

Címkék: barátság kapcsolat szerelem

Utolsó hozzászólás

Tóth Eszter üzente 6 éve

Egy ideig én is azt gondoltam, de most abba a helyzetbe kerültem, amit nem fogok soha megérteni. A párommal 12 évig voltunk együtt, aztán szakítottam vele, mert nem nyújtottunk egymásnak semmit, a kapcsolat ellaposodott. Másfél év után újra együtt vagyunk...DE! Azalatt a másfél év alatt szert tett egy olyan kapcsolatra, amiből még mindig nem tud kilépni, illetve mint Barátnőt fogadja 3 hetenként. Kedveli, mint embert, jó vele beszélgetni, sütni-főzni - nekem ezt mondja. Állítólag szexuálisan nem érdekli őt a nő, de a nő erősen hajt arra is. Ezeken a hétvégeken - amikor én hazamegyek a gyerekeimhez - a nő ott alszik vele 1 ÁGYBAN!!! és ez általában 2-3 éjszaka. (A nő vidéken lakik.) Ja...és tudja, hogy a párom ismét velem van és együtt élünk. Tehát ezek az alkalmak számomra a kitaszítottság és bizonytalanság érzését keltik. Nem tudom, hihetek-e az önzetlen, szexmentes barátságban ebben az esetben.
Én úgy gondolom egy barátnál sincs szükség a sűrű találkozásokra, hiszen a közeli rokonokkal sem találkozunk ennyire sűrűn...Miért kell engem félretenni ha igazán szeret? Miért nem tudja lezárni az előző kapcsolatát, ha néha neki is terhes...vagy hazudik? Mindenesetre most is itthon vagyok a gyerekeimmel, miközben ők együtt töltik a hétvégét...Mit csináljak, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatom és én sem...? Előre is köszönöm, ha választ kapok!
Üdvözlettel: Eszti

Tovább 

Szeretem azt, aki gyûjt. Naponta van öröme. Megnézi gyûjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyûjtõket, a rovargyûjtõket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyûjtenek. Bármit.

Te mit gyûjtesz?

Amit én gyûjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyûjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

Szíveket gyûjtök.


A szív jelkép. Az embert jelenti.

Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek.

Címkék: ember

Utolsó hozzászólás

Krén Zsuzsi üzente 11 éve

Másrészről viszont minden ember tökéletes, nem? S ha elhisszük, hogy tökéletesek vagyunk, úgy tudjuk elfogadni a másikat, amilyen. Másnak, máshogy tökéletesnek.Persze ez a legnehezebb, hisz mindenhonnan csak a hibáinkkal szembesülünk. Értékítéletünk olyan mélységekig van belénk kódolva, ahová csak nagyon kevesen jutunk le. Könnyebb rámondani "ez rossz", mint megvizsgálni magunkban az ezt kiváltó érzést.Azt mondjuk törékeny a szív, és inkább elzárkózunk, ha sok csalódás ért minket az életben. Csak gondoljunk bele, ha mindenki így tesz, a teljes elhidegülésben mi értelme marad majd az életnek? Mire van a szívünk, ha nem arra, hogy szeressünk vele?A szív szeretete nem függ semmitől és igazából senkitől se.A lényeg, hogy szerethessen. Előzmény: ktstilus, 2007-10-22 11:52Helló ! Nem hiszem hogy könnyű dolgom lenne egyedül itt állni , ennyi nő , hölgy és asszony egyéni érzései, fájdalmai és magányossága révén és rávilágitani azon tényekre, melyek oldják ezen feszültségeket , fájdalmakat. Itt lenni és egydül megmutatni, hogy igen vagyunk még sokan férfiak is akik tudunk EMBEREK maradni , úgy érezni, gondolkozni mint Ti. Nem tudom megvédeni és nem is akarom azon embertársaimat megvédeni akik mindennapi cselekedeteikkel pont az ellenkezőjét bizonyítják. Nem állítom azt , hogy hibátlan lennék, aki ezt akarja elhitetni másokkal az becstelenűl becsapja embertársait. Sajnos bizton állíthatom, hogy nincs tökéletes ember, hiszen éppen ezért EMBERBŐL vagyunk és majd így itéltetünk meg egyszer mások és önmagunk tanulságára. De addig élhetünk így élhetünk úgy, lehetünk gazdag vagy szegény. Lehetünk boldog vagy boldogtalan , vidám vagy szomorú, beteg vagy egészséges.....csak probáljuk meg mindezt EMBER-ként tenni és mindig ember maradni minden körülmények között, még ha ezt nehézségek árán éjük is el. Mindenki megbotlik egyszer -egyszer , csak mi legyünk azok akik segítünk nekik felállni, hogy nekünk is segítsenek majd egyszer....Nem hiszek a teljes tökéletesség és a felsöbbrendűség irreális mitószaiban . Csak az emberben hiszek és hogy majd valamikor mindenkinek el kell számolnia valahol , valamiért, valakinak ! Tamás   

Tovább 

Fekete István - Õszi alkony

(részlet)

Az özvegynek három fia volt.
A legidõsebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szõlõben.
A középsõ volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mid árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon tetszett :-)

Tovább 

Energiavámpírnak nevezzük azt az embert, ki "elszívja" a másik (élet)energiáját. A vámpír szó hallatán rendszerint egy nagyfogú, szúrós - leginkább egy eszelõs - tekintetû vámpír képe ötlik fel bennünk, viszont a valóságban az energiavámpír bárhogyan is megjelenhet, de úgy biztosan nem, ahogyan a tudatunkban él. Végeredményben nagyon hamar találkozhatunk egy ilyen vámpírral: mindössze a tükörbe kell belenézünk. Ugyanis mi mindannyian energiavámpírok vagyunk, csak különbözõ mértékben.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Demeter Klára üzente 12 éve

Érdekes, amit írsz! Én nem ilyen szempontból szoktam megkülömböztetni az embereket. Szerintem tartalmas, vagy sem. Ha nem olyan, hogy érdemesnek tartsam a beszélgetésre, röviden végzek vele. Ha "egy húron pendülünk", vagy tudományosabban, ha " egy hullámhossszon vagyunk", barátom egy életre. Energiát adok és kapok tőle.

Tovább 

Egyszerû módszer az önbizalom növelésére: nálad gyengébbekkel vedd körül magad.
( bár elég olcsó is)

Ha egy nagy kérésre egy kicsi válasz sem érkezik..nem jelenti azt, hogy akihez fordultál....süket.

Mindig vigyázz a hangnemre!
Az újonc is csak késõbb tudja meg, hogy a halk szavú ezredes parancsol az ordítozó õrmesternek.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor azt hiszed, vége van az elõadásnak,
pedig csak új felvonás kezdõdik és nem tapsolni kell, hanem szerepet cserélni.

Címkék: okosságok

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló!  Annyi jó, igaz  és  vicces  úgymond  "aranyköpés"  van  itt,  hogy  ezt  túlicitálni , balgaság  volna . Így  csak  egy aprósággal  toldanám  meg, mely számomra viszont  igen  mérvadó:A siker nem azoké, akik sohasem buknak el, hanem azoké akik elbuknak és újra felállnak!szia  Tamás 

Tovább 

"Az életünk egy olyan mondat, melyet nem mi kezdtünk el, nem is mi fejezünk be, de rólunk szól."

"Mindenhol jó, de legjobb útközben. Amíg készülünk az álmunk megvalósítására. Az álom beteljesülésekor érzett öröm meg se közelíti az álomért való küzdelem örömét."

"Semmi sem olyan jó, mint amilyennek elõzõleg hittük."

"Ha csalódni akarsz, bízz az emberekben."

"Az embernek nem az az igazi otthona ahol él, hanem ahol jól érzi magát, és igaz társakra talál."

"Nem az az igazi fájdalom melytõl könnyes a szem , hanem melyet egy életen át , mosolyogva hordoznod kell."

"Az életem egy nyitott könyv, de sajnos nagyon gyakran rossz oldalon nyílik ki."

"Ne feledd, hogy néha a hallgatás a legjobb válasz!"
 img168/304/tintapacasgyrttgalacsinvb1.png

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Szécsi Éva üzente 12 éve

Magamat kigúnyolom, ha kel, de hogy más tegye, azt nem türőm el!A némaságnak hatalmas súlya van!Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Tovább 

-Ehh, már megint szõrteleníteni kéne - húzta végig a kezét az Asszony a sok állástól sajgó lábszárán.
A nagy tömeg ellenére sikerült ülõhelyet találnia, megkönnyebbülve támasztotta sajgó hátát, a puha
mûbõr ülés támlájának. Unottan fordította sápadt arcát az ablak felé, de nem nézett ki rajta. Igazából csöppet sem érdekelte a kígyózó bûzlõ jármûtömeg...
Az üvegen ragadt hajzsírfoltot bámulta révetegen anélkül, hogy tudatosult volna mi az.
- Mit is fõzzek holnap?

Címkék: álmodozás

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló !  Kedves történet, amolyan  "múlt merengő", nem  szoktam  mostanában, mert nincs sok dőm  rá. De  ha úgy  hétvégén , vagy egy nyugodt  estén  szívesen gondolok  a  közeli , vagy akár  a távoli  múltba. Van  egy  régi  bölcs gondolat:  az  az ember  akinek nincs  emlékezetes  múltja , annak  a jővője  is sivár  marad. Lehet ez  akár egy  egyszerű  emlék , vagy  akár   egy szép  és  kedves  dolog, lényeg  hogy  mindig  legyen  mire  és  miért  emlékeznünk. szia  Tamás 

Tovább 


- populáris szövegecske, de mély igazságtartalommal... Meggyõzõdésem szerint a valódi barátság egy olyan építmény, mely egy erõs alapon, és négy szilárd pilléren nyugszik.

Az erõs alap a bizalom, mert e nélkül nincs barátság.
A négy pillér pedig a következõ:

- a közös pontok
- a "bajban terem" próbája.
- az idõ tényezõje
- a kölcsönösség tartó-oszlopa

Mind a négy nagyon fontos pillér.

- Az elsõ adja a barátság lényegét, hiszen ezért barátok a barátok!

Címkék:

Tovább 

img112/2442/tpartpaddaltt0.png

Szeretem az õszt! A sétákat az õszi napsütésben, a ködös reggelek frissességét, a pulóveres délutánok mélázását, a sárguló-vörösödõ levelek szépségét. Szeretem az õszt, mert a tavasz után a másik idõszak, ami magában hordozza az újrakezdés izgalmát. Mindig az jut ilyenkor eszembe: "Milyen lesz a tél"? "Már nincs messze Karácsony." Akaratlanul is végigfutnak az agyamban az elmúlt hónapok eseményei - a sok találkozás, a borozgatások, a vidám esték, a nyári hõség, a kitörõ életkedv hullámai.

Címkék: Elmúlás természet ősz

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló!  Remek  képek  ,  csodás  versek ,  kicsit  borongos  de  mégis  kedves  pillanatai  ez  az ősznek.  Ez  az  évszak  mely  kihozza  azt  a sok féle színvilágot  a   természetből   mely  oly  csodás   számomra. Kedvenc  színeim  ezek  ,a  barna  minden árnyalától  a  narancsos  átmenetek  a  vörösbe.  Aztán ott vannak  a sárga  látványos  csapongásai  majd  átmenet  az elmúllásba.  Szép  ez  a  világ , az ősz  igazi  varázsa  ,  az  elmúlás  árnyalatai ....de  egy  új  és  szép  keletkezésének  lehetőségei.   szia   Tamás 

Tovább 

Gondolatok egy vadgesztenye körül.

Egyik reggel a piacra siettem, s belecsodálkoztam az õszi napsütésbe. Sokan nem szeretik az õszt, mert az elmúlást, valaminek a végét jelenti számukra. Holott semmi sem örök, ami elkezdõdik, megszületik, világra jön, az el is múlik egyszer. Ha már biztos a vég, miért ne lehetne tökéletesen megélni ezt is, mint a fák, büszkén, egyenes derékkal, vállalva minden egyes megszínesedett levelet, melyeket, ha már nem tarthatnak meg, elegáns könnyedséggel hullatnak a földre.

Címkék: gesztenye

Utolsó hozzászólás

Demeter Klára üzente 12 éve

Nagyon szép gondolatok. - A vadgesztenyéről eszembejut, hogy valamikor, kisiskolás koromban, kivittek minket vadgesztenyét szedni, a kolozsvári Sétatérre. A hatalmas vadgesztenyés lombjai alatt vastagon felgyűlt az avar, élvezettel szedtük a rengeteg gesztenyét, jó játék volt. Még versenyeztek is az iskolák egymás között, ki szedi a legtöbbet. Valamilyen vegyi gyárnak gyűjtöttük, ha jól tudom. A mai gesztenyefák, sajnos, rossz állapotban vannak. A szennyezett levegő, vagy mi az oka annak, hogy nem életképesek. Egyre többet kell kivágni és más féle fákkal pótolni. Pedig milyen szép is a gesztenyefa! Minden évszakban! A fehér-, vagy pirosvirágúak, óriási lombkoronájukkal... Megfogadom a jó tanácsot! Teszek egy gesztenyét a zsebembe!

Tovább 

 

Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák

(Nem csak gyerekeknek)

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdõ közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.

Címkék: szeretet

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló  !   Remek  mese  és  milyen  hangzatos  lírai  a  vége.  Sokszor  vannak  az embereknek  olyan  napjai  amikor  szúros  a tekintetük,  vagy  szúros  a  hangjuk ,  ilyenkor a  jószándékú  és  természetesen  mindjárt tetrekész  összegyűlt  csapat  körbefogja ,  az  egyik  csipkelődik ,  a másik  szúrkálja  , a  harmadik az erős  bűszke  és bátor  még  bele  is  rúg,  de  higyétek  el  van  mindig  egy - kettő, sőt  sokszor   még  több  is  aki  átöleli, vagy  megdícséri  és  még  szeretgeti  is.  Aztán  mint  minden csoda  három napig  tart  így  a  " ....sündisznó  esete  is  , Mariskával..." és mindenki  szépen  elmegy  haza  a tisztásról  és  elkezdi  a  saját életét  élni.  Ami  nem szól  másról  , mint  egyszer jó  napja  van és  máskor  rossz . Hol  ráförmed a  szomszéd  gyerekére ,  mert  letaposta  a  gyönyörű  virágait, másnap  pedig  megkéri  a kisfiút, hogy  hozzon neki ezt  azt  a közértből  és higgyétek  el  eszébe sem jút  a  tegnapi  mesebeli  sündisznó...  szia  Tamás 

Tovább 

 

Egy szegény asszony talált egyszer egy tojást. Boldogan hívta magához a férjét és gyermekeit:
- Megszûnt a nyomor - mondta nekik.
- Nézzétek, mit találtam: egy tojást. Nem esszük meg, hanem átvisszük a szomszédasszonyhoz, hogy tegye a kotló alá és keltesse ki. Így hamarosan lesz egy csibénk, amelybõl nemsokára tyúk lesz. Természetesen azt sem esszük meg, hanem tojatjuk tovább, hogy legyen sok csirkénk, meg tyúkunk és még több tojásunk. Nem eszünk sem tojást, sem csirkét, de még tyúklevest sem.

Címkék:

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló !  Remek  történet  volt ,  van benne  valami  igazság  izű  is... a vidéki  ember tőrekvése , rátartisága.  De  benne van némi nagyravágyás   is  amikkel  nem  is  volna  semmi  baj  és pesze  minden  tiszteletem  a gazdáké  és  a  mezőgazdaságban  dolgozóké.  De  mivel  minden  éremnek  két  oldala  van, így  ennek  a tőrténetnek  a  másik  fele  is  erre  utal .... a nagy  vágyakból  és  a  hatalmas  tervekből  nem mindig  lesz  végkifejlet  és  siker.  Ámde  akinek  ez  sikerűl  attól  ne  vegyűk  el  az  álmait  a  lehetőséget  és  a  célokat.. .  minden  tiszteletem  azóké  akik  saját  erőből  és  akaratukkal  érték  el  a  céljaikat  és  amit  maguk elé  tűztek.  szia  Tamás 

Tovább 

Van egy fura félelem, rossz érzés, sötét sejtelem, baj-jóslatú érzés, ami idõnként elfog. Valamikor gyermekkoromban kezdõdött, akkor úgy hívtam: Rossz érzésem van. Nagymamám ölébe feküdtem - még tizenéves koromban is - és hozzábújtam, mondtam, hogy rossz érzésem van, és az ölelése megnyugtatott. Ma inkább szorongásnak hívnám. Amikor félelem tölti ki az ember belsejét, gyomrát, agyát, idegeit, amikor nem jól van, amikor rossz elõérzet gyötri, amikor biztos benne, hogy valami rossz fog történni és fél, mert mit tehetne...

Címkék: rossz érzés szorongás

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló !  Megint  egy  érdekes  téma....  a  félelem,  szorongás, stb.  Olvasgatva  a többiek  szavait  kedves  és  szép  emlékek  törtek  elő  bennem.  Sok szép  nap , a gyermekkor,  a  fiatalságom, a szerelmek  és  gyönyörök  és  a  múlt.  Sok olyan szép  és kedves érzés  ami  lassan  már  múlandó  és  csak  emlék  marad... De  sajnos ezen  dolog  fonákja   magint csak  komolyra  fordítva  a szót,  sajnos  nem  ez.  A tények  azt  igazolják , hogy a  mai  gyermekek  már  fiatalon  megismerik  ezt  az  érzést .  Sajnos  az  oviban  kezdődik az  iskolában  folytatódik  is  így  haladhatunk  a  munkahely  és  az öregedés  felé.  Ez  pedig nem  más  mint  az  örök  megfelelni  vágyás  kényszere. Melyet  a  hosszú  évek során  rákényszerítettek  az  emberekre. Tanulás, vizsgák,  az  első  munkahely , megfelelni a  főnököknek és a kollégáknak .  Az életnek  , a  barátnőnek  és barátnak , a feleségnek  és  a férjnek... és  ezt  egészen a  halálunkig  sorolhatnám. Ott  a sok  probléma  , a munkahelyen , a  családban a  válások  ....és  ez  mind  mind  egyenes  út  a szerongáshoz  és  aztán  az egyik fél  halála  pedig  a  partneréhez.  A magány az egyedüllét  és  minden  arra  az  útra vezethet  minket,  hogy  barátok nélkül  nem  ér semmit  az élet. Ezért mindenkinek   kívánok igazi  barátokat. Nem  kell  mindannyiunknak  mindenkit   szeretnie  , elég  azokat  akik közel állnak  hozzánk és  a  barátaink.

Tovább 

Amikor gyerekek voltunk elképzeltük mik leszünk, ha nagyok leszünk...
Rengeteg "top" szakma keringett bennem is...

bohóc- (na az vagyok néha)
vasutas-mert olyan jó volt látni, hogy a bácsi olyan erõs, hogy egy intésére megáll az a nagy vonat...
na persze doktor néni, virágárus, pap, konyhás néni-hogy én kapjam a legtöbb palacsintát...és még sorolhatnám...:)

Amikor tini lettem elképzeltem hatalmas szerelmeket, melyek legmagasabb csúcsa érzékileg az volt, ha a srác a buszon, akit 5 hónapja figyeltem, és aki miatt egy órával korábban indultam, hogy ugyan azzal a busszal utazhassunk rám mosolygott.

Címkék: álomodozás és a valóság

Utolsó hozzászólás

Kóródy Tamás üzente 12 éve

Helló ! Igen  ez  érdekes dolog  ,az élettel  a  mi  leszek, ha  nagy  leszek....tudom  lehet  hogy  furcsának  tűnik ,  de én  nem  igazán  terveztem  meg  semmit.  Valahogy  az  élet hozta mindig  a  változásokat.  Azt  tudtam  és tudom hogy  a  művészetek  közel  álltak  , állnak  hozzám  és mindig  ekörűl  forgot  az  életem  valamilyen  formában.  Egészen  lent  és  középen  és  talán  kicsit  feljebb , de mindig  megprobáltam  őnmagam  lenni , önmagam maradni,  mégha  ezt  sokszor  az  egészslégembe  került  is...Most  sem  vagyok  100%-osan  az  aki talán  kisfiú  korában  az  álomvilágában  szeretett  volna  lenni.  De  ha nehézségek árén is  , de  mindig  emberi  brobáltam  maradni,  ha  nem is  sikerült  mindig. Azt hiszem  van  valami hasonló mondás: "  A tisztelet  nem azoknak jár,  akik  sohasem  buknak el, hanem  azokéi  lehet akik  ugyan  elbuknak  és mégis  újra  felállnak ...."  - és  emberek  maradnak  , ezt  már  csak  én  fűzöm  hozzá.szia  Tamás 

Tovább 


Egyik este, 85-ös busz. Szokás szerint tömegnyomor. Mégis mi a fenét keresnek estefelé az emberek a buszon? Áttolódott a délutáni csúcs 8 utánra?! Mindegy. Az ajtónál siket fiatalok álltak, beljebb már nem igen tudtak menni. Az egyik megállónál fel akart szállni egy khm... szó szerint vett banya. Öreg volt és csúnya és az orrán ott fityegett a bibircsók. Rém kedves látvány volt. Elõször csak a hangját hallottam. "Menjenek már beljebb, nem igaz, hogy nem lehet!

Címkék:

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

siketes esetek még:
www.hallogatom.blog.hu

Tovább 

-Jó napot...
-Jó napot, mit kér??
-Egy nagy zacskó boldogságot kérek szépen...
-Melyikbõl szeretne?A pillanatnyiból vagy a tartósból?
-Hát...ön melyiket javasolná??Mi az elõnye és hátránya a tartósabbnak??
-a tartósabb jóval tovább tart, mint a pillanatnyi...ez az elõnye.Viszont nem olyan szenvedélyes és tüzes, mint a momentumokon át tartó...a tartósat egy idõ után a megszokás tartja össze...monotonná és rutinszerûvé válik...de biztos pont az ember életében...nos, melyiket szeretné??

Címkék: boldogság

Utolsó hozzászólás

L. Ágnes üzente 12 éve

Én 10 deka vegyeset kérnék..... Szabad?

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu