Egyik este, 85-ös busz. Szokás szerint tömegnyomor. Mégis mi a fenét keresnek estefelé az emberek a buszon? Áttolódott a délutáni csúcs 8 utánra?! Mindegy. Az ajtónál siket fiatalok álltak, beljebb már nem igen tudtak menni. Az egyik megállónál fel akart szállni egy khm... szó szerint vett banya. Öreg volt és csúnya és az orrán ott fityegett a bibircsók. Rém kedves látvány volt. Először csak a hangját hallottam. "Menjenek már beljebb, nem igaz, hogy nem lehet! Szeretnék felférni én is erre a buszra, menjenek máááár!" És sipított, mint egy méregzsák! A hangja inkább hasonlított egy repedt fazékhoz, teljesen beleborzongtam. És nem jó értelemben... Szó szerint hányingerem lett a hangjától és a modorától. A fiatalok meg próbáltak beljebb nyomulni, igen kevés sikerrel. Az idős hölgy folytatta: "Menjenek már beljebb, szemtelen fiatalok! Nem látják, hogy leszakad a kezem, öreg vagyok, és le akarok ülni!" Hoppá! A kis méregzsák! Ezt a fiatalok is észrevették, bár talán nem hallottak semmit a karattyolásából. Megpróbáltak neki visszabeszélni, már amit egy siket-néma beszélni tud. Ezért csak mély és artikulálatlan hangok jöttek ki a torkukon. Hölgyünknek sem kellett több. Kikelve magából kiabált velük, hogy mit képzelnek. Addig, amíg az egyik el nem kezdett jelelni a másiknak. Akkor már a hölgy is befogta a száját. Talán elszégyellte magát, talán csak meglepődött. Talán csak rájött arra, hogy hiába üvölt, úgysem értik. Süket fülekre találnak szitkai. Bár én inkább remélem, hogy elszégyellte magát. Az ilyenek meg is érdemlik.