Ezt ugyan nem juttattad el hozzám, de megtaláltam a cimkéid között keresgélve. Már megint egy olyan terület, amely számomra is az egyik legfontosabb dolog a világon.
Már kicsi koromban segédkeztem a kis falusi könyvtárban, mert hihetetlenül izgalmasnak találtam mindazt, amit a könyvekben leltem.
Talán azért is válaszottam egyik szakomnak a főiskolán a könyvtár szakot.
Nagyon-nagyon sokat olvastam, kicsi koromban meg sem jegyeztem a címeket, szerzőket.
De én is mindig úgy olvastam, hogy beleéltem magam a történetbe, s azonosultam valamelyik szereplővel. Elképzeltem azt, hogy melyik szereplő milyen lehet, hogyan néz ki, milyen a táj, ahol a történet játszódik ... stb.
Ezért van néha, amikor egy megfilmesített változatát nézem egy regénynek például, hogy hiányzérzetem támad, vagy nem tartom jónak a szereplők kiválasztását, vagy a szinkront...
Szerencsére a gyermekemet is rá tudtam vezetni a könyvek iránti rajongásra.
Egyébként aki sokat olvas, annak a szókincse sokkal, de sokkal nagyobb, mint azé, aki ezt a csodálatos tevékenységet nem műveli.
Megnézhetjük a mai középiskolásokat, akiknek - persze tisztelet az elenyésző számú kivételnek - minimális a szókincsük, és a képzelőerejük és igen alacsony szinten áll.