Élt egyszer valahol, nem lényeges, hogy hol, talán csak annyi érdekes, hogy egymás világában egy pár.
Szerették egymást, és néhány év alatt természetesen meg is szokták egymás közelségét.
Fiatalok voltak, és szépek, előttük állt az egész élet, már-már a házasságon is gondolkoztak, és megfordult a fejükben az is, hogy közös gyerekük is szülessen.
Azonban egy napon a férfivel valami történt. Az igazság az, hogy én most meg nem mondom nektek, hogy mi, az csak ő tudhatja, és a történetem szempontjából ez most nem is fontos, hogy mi az. A lényeg, hogy azt érezte, hogy a nőtől távolodnak egymástól, hogy már nem érzi a nőt annyira közel magához, mit régebben, hogy talán más az útjuk, hogy már nem szeretné, ha fogná a nő kezét, és már nem vágyik a nő érintésére többé.
A férfi vívódni kezdett, mert azért még szerette a nőt, és félt, nehogy megbántsa. Napokon, heteken keresztül, töprengett, figyelte az érzéseit, hogy valóban megfelelnek-e az igazságnak, és ha igen, hogyan mondja el a nőnek, hogy az ne fájjon neki.
Elhatározásra jutott, és eldöntötte, hogy beszél vele.
A férfi elmondta a nőnek, hogy szerinte külön utakon kellene tovább haladniuk, és a nő először úgy tűnt, hogy ezt meg is értette, és elfogadta, a maga módján. A férfi ezek után össze is pakolt, és elhagyta a nőt.
Pár napot követően a nő el kezdte érezni a férfi hiányát, és megkereste őt, de a férfi megmondta a nőnek, hogy ő nem véletlenül döntött, úgy ahogy döntött, és legyen olyan jó a nő, hogy ezt megérti, és elfogadja. A nő haza is ment, sírt és nagyon fájt neki ez az új helyzet, és érezte, nem tudja elfogadni, hogy a férfi elhagyta. Erős reményt érzett a lelkében, hogy még azt az állapotot visszafordíthatja, és hogy újra együtt lehet a férfivel. A nő összeszedve minden fizikai és lelki erejét, kitalált különböző női taktikákat, trükköket, amik ideig óráig hatottak is, a férfit sikerült néha az ágyába vissza csalni, de mindig, ahogy új nap virradt, a férfi tovább állt, mert ugyan a testi örömöknek nem tudott ellenállni, de a lelke már rég máshol járt. A nő ettől persze még inkább megbántva, meghazudtolva érezte magát, és a női taktikákat felhagyva, már a bosszún törte a fejét, megrontva a minden lehetséges és szép kapcsolatát a férfival, és meggyalázva a szép közös éveket és emlékeket.
Mondanom sem kell a bosszútól sem oldódott meg semmi, sőt a nő egyre tehetetlenebbek érezte magát.
Ez idő tájt bukkant fel, a nő életében egy rég nem látott barátnő, akinek elmesélte, szomorúnak hitt történetét, az önsajnálattól teljesen átitatva. Mindenki ismeri már, hogy ilyenkor a nők milyen összetartóak, és odaadóak tudnak egymás számára lenni, hát ebben az esetben is így történt.
A barátnő a nőt elküldte egy ismerőséhez.
Az ismerős nem mással foglalkozott, mint szerelmi kötések gyártásával.
Talán mondanom sem kell, hogy a nő két kézzel kapott az alkalmon, és meg is kapta azt.
Innentől kezdve, már csak türelmesen várnia kellett, és várt is türelmesen, és az átkozott, csalás hatni kezdett, meghozta a várva várt eredményt, a férfi megjelent a nő életében megint.
A nő "sikere" teljes tudatában elégedett volt, egy ideig, mondom egy ideig, mert a szerelmi kötés olyan erőssé vált, hogy a nő számára terhessé lett.
Nem telt el sok idő, a nő szabadulni próbált, de nem sikerült, és minél jobban véget szeretett volna vetni a férfivel való kapcsolatának, a férfi annál inkább elviselhetetlenebb lett.
Ugye nem kell mondanom mi mindennel jár az ilyesmi.

A nőnek talán lett volna esélye, hogy az életében megtalálhassa, azt az embert, akivel normálisan leélhette volna az életét, de nem volt elég bölcs ahhoz, hogy elfogadja, amit a sors kínál. Az ármány, fondorlat, önámítás, rafinéria saját hálójába fullasztotta bele, mert nem bírta elviselni, amit a sorsa kínál, és ezzel megkeserítette saját és a férfi életét.............hhmmm