Szeretem az őszt! A sétákat az őszi napsütésben, a ködös reggelek frissességét, a pulóveres délutánok mélázását, a sárguló-vörösödő levelek szépségét. Szeretem az őszt, mert a tavasz után a másik időszak, ami magában hordozza az újrakezdés izgalmát. Mindig az jut ilyenkor eszembe: "Milyen lesz a tél"? "Már nincs messze Karácsony." Akaratlanul is végigfutnak az agyamban az elmúlt hónapok eseményei - a sok találkozás, a borozgatások, a vidám esték, a nyári hőség, a kitörő életkedv hullámai. Ehhez képest most kicsit csönd van, ami időt ad a léleknek az év végi-év eleji ünnepi időszakra való készüléshez.

Szeretem az őszt! - szőlő, alma, dió, a régi gereblyézések (ami ellen mindig tiltakoztam...),  a szüretek nagyapáméknál, a reggeli dér a füvön, a sülő tök illata, a vadgesztenyegyűjtés Velemben (2-3 zsákkal is szedtük, mikor még nem őrizték a hegyoldalakat, majd itthon hetekig gyártottam belőle a gesztenyepürét), a fák alatt összegyűlő ezernyi színű avar. Ezek is eszembe jutnak az őszről. Ebben az évszakban együtt van minden: múlt, jelen és jövő. A tavaszi-nyári emlékeket elraktározom, várom a telet a maga csöndes, ünnepi meghittségével (és persze a következő tavaszt is), miközben a szomorkásan szép őszben arra gondolok: megint elrepült egy nyár, de itt van az ősz. Az én őszöm!

Vöröslő levelek hozták az üzenetet:
A nyárnak vége, didergő, fagyos, sötét tél közeleg.
Becsukódik a kincsestár, pihenni tér a természet.

Munkám során sok-sok szép őszi verset tanítottam már meg a gyerekekkel.

Szállj, szállj ökörnyál,
Jön az ősz, megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
S komolykodva jön az ősz.
Csillámló derekkel,
Sárga levelekkel,
Szőlővel, mosolygóval,
Fűre koccanó dióval.

Kifogyhatatlan tárháza van a szép, őszi verseknek. Nekem a Petőfi versek a kedvenc őszi verseim és Ady:Párizsba járt az ősz
Lélekben kicsit megmaradtam gyermekként. Lehet azért is választottam a hivatásom, vagy a hivatásom tett ilyenné, amilyen vagyok? Ez egy jó kérdés önmagam számára. Legyen mindenki számára kedves a mai nap is. Az ősz nemcsak az elmúlásé. Az ősz egy fantasztikus évszak, gyönyörködtető a különleges színkavalkádjával és illataival. Ezért, ha tehetném, most egy hatalmas erdőbe kirándulnék, és kéz a kézben sétálnék az avaron….. Hmmmm, de jó is lenne.

Halkan kopogd le a fán,
hogy még szép lesz az ősz talán,
hogy simogat még a gyenge nap,
s a lelkünk ettől új erőre kap.
Halkan kopogom majd a fán,
ha minden napom hajnalán,
az ablakomon át,
érzem majd a nap sugarát.
S ha mégis eljön a szürke idő,
ne legyen az kedvünk ölő,
fogd meg erősen a kezem,
s kívánd velem,
hogy minden jó legyen...