Amikor gyerekek voltunk elképzeltük mik leszünk, ha nagyok leszünk... Rengeteg "top" szakma keringett bennem is...
bohóc- (na az vagyok néha) vasutas-mert olyan jó volt látni, hogy a bácsi olyan erõs, hogy egy intésére megáll az a nagy vonat... na persze doktor néni, virágárus, pap, konyhás néni-hogy én kapjam a legtöbb palacsintát...és még sorolhatnám...:)
Amikor tini lettem elképzeltem hatalmas szerelmeket, melyek legmagasabb csúcsa érzékileg az volt, ha a srác a buszon, akit 5 hónapja figyeltem, és aki miatt egy órával korábban indultam, hogy ugyan azzal a busszal utazhassunk rám mosolygott.
Helló ! Igen ez érdekes dolog ,az élettel a mi leszek, ha nagy leszek....tudom lehet hogy furcsának tűnik , de én nem igazán terveztem meg semmit. Valahogy az élet hozta mindig a változásokat. Azt tudtam és tudom hogy a művészetek közel álltak , állnak hozzám és mindig ekörűl forgot az életem valamilyen formában. Egészen lent és középen és talán kicsit feljebb , de mindig megprobáltam őnmagam lenni , önmagam maradni, mégha ezt sokszor az egészslégembe került is...Most sem vagyok 100%-osan az aki talán kisfiú korában az álomvilágában szeretett volna lenni. De ha nehézségek árén is , de mindig emberi brobáltam maradni, ha nem is sikerült mindig. Azt hiszem van valami hasonló mondás: " A tisztelet nem azoknak jár, akik sohasem buknak el, hanem azokéi lehet akik ugyan elbuknak és mégis újra felállnak ...." - és emberek maradnak , ezt már csak én fűzöm hozzá.szia Tamás
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Álom illanások...
12 éve | 7 hozzászólás
Amikor gyerekek voltunk elképzeltük mik leszünk, ha nagyok leszünk...
Rengeteg "top" szakma keringett bennem is...
bohóc- (na az vagyok néha)
vasutas-mert olyan jó volt látni, hogy a bácsi olyan erõs, hogy egy intésére megáll az a nagy vonat...
na persze doktor néni, virágárus, pap, konyhás néni-hogy én kapjam a legtöbb palacsintát...és még sorolhatnám...:)
Amikor tini lettem elképzeltem hatalmas szerelmeket, melyek legmagasabb csúcsa érzékileg az volt, ha a srác a buszon, akit 5 hónapja figyeltem, és aki miatt egy órával korábban indultam, hogy ugyan azzal a busszal utazhassunk rám mosolygott.
Címkék: álomodozás és a valóság
Utolsó hozzászólás
Tovább