Helló ! Igen  ez  érdekes dolog  ,az élettel  a  mi  leszek, ha  nagy  leszek....tudom  lehet  hogy  furcsának  tűnik ,  de én  nem  igazán  terveztem  meg  semmit.  Valahogy  az  élet hozta mindig  a  változásokat.  Azt  tudtam  és tudom hogy  a  művészetek  közel  álltak  , állnak  hozzám  és mindig  ekörűl  forgot  az  életem  valamilyen  formában.  Egészen  lent  és  középen  és  talán  kicsit  feljebb , de mindig  megprobáltam  őnmagam  lenni , önmagam maradni,  mégha  ezt  sokszor  az  egészslégembe  került  is...Most  sem  vagyok  100%-osan  az  aki talán  kisfiú  korában  az  álomvilágában  szeretett  volna  lenni.  De  ha nehézségek árén is  , de  mindig  emberi  brobáltam  maradni,  ha  nem is  sikerült  mindig. Azt hiszem  van  valami hasonló mondás: "  A tisztelet  nem azoknak jár,  akik  sohasem  buknak el, hanem  azokéi  lehet akik  ugyan  elbuknak  és mégis  újra  felállnak ...."  - és  emberek  maradnak  , ezt  már  csak  én  fűzöm  hozzá.szia  Tamás