Kérlek meséljetek még 56-ról!Én csak annyit tudok , hogy édesapáméknak el kellett költöznie 47-48 körül Pestről az Andrássy útról , mivel a nagyapám Rajk testőrtisztje volt.És hogy 56-ban is nagy figyelmet szenteltek a családjuknak , így semmiben sem vehettek részt.(Akkor már vidéken.)Azért a nagyanyám szívesen varrt kokárdákat egyetemistáknak.:-)Köszönöm a visszaemlékezéseket!

Válasz

1956-ban én 10 éves voltam, itt a városban, akkor még faluban este 6 óra után statárium volt,akit kinn értek, agyonlőtték.A fegyveres erők tagjait bezárták, volt aki több évig börtönben volt.A suliban összeszedték az orosz könyveket, pár hónapig németet tanultunk.Az öreg néni őzikéje mesét én is jól ismerem, még ma is el tudom mondani, a mesekönyv a mai napig a féltve őrzött kincseim közé tartozik, fiaimnak többször elmeséltem kiskorukban.A kép nem a könyvből való,csak aranyos.

Válasz

1956-an én 1,5 éves voltam és nagyon beteg.Vészes vérszegénységgel születtem, Édesanyám elmondása szerint mindig "elfogyott a vérem".Apám katonatiszt volt, mikor haza érkezet, Édesanyám nem azt mondta, hogy de jó hogy élsz, hanem: rohanj a kórházba adj vér a gyereknekt!Sajnos anyutól már nem tudtak vért venni .mert nagyon le volt gyengülve, a kórházban már  nem volt vér!!!Hálistennek azóta nincs ilyen jellegü gond!56-ról nekem mindig ez jut zt eszembe.Ha akkor Apám nem érkezik haza időben , talán én sem irnék most Nektek!!Az öreg néne őzikéje... című mesét sokat kellett olvasni a lányomnak, mert nagyon szerette hallgatni!

Válasz

Én erről a korszakról csak a szüleim elbeszéléseiből tudok, nagyon szomorú idők voltak.Az öreg néne őzikéjét én is nagyon szeretem, sokat meséltem a gyermekeimnek is.

Válasz

Szia! Az öreg néne őzikéje nekem is az egyik legkedvesebb mesém!

Válasz

1956-ban 12-13 éves voltam, egy kolozsvári általános iskolába jártam. A forradalom napjaiban Édesanyám és nagynéném (abban az időben együtt laktunk) egyfólytában a rádiót hallgatták és sírtak. Döbbenet és félelem volt mindenki szívében. Nekünk az iskolában megtíltották, hogy csoportosúljunk, maximum kettessével lehettünk szünetekben, vagy útban, hazafelé. Sok embert letartóztattak, három egyetemi tanár öngyilkos lett. Szomorú idők voltak, szomorú Karácsony.

Válasz

Az én anyukám ekkor volt 14 éves, úgyhogy én még gondolat sem voltam... De nagyon sokszor meséltek erről a nagyszüleim és anyu is történeteket, ami nem volt valami kellemes emlék sajnos. 

Válasz

Örülök, hogy ennyi szép emléket csalogattam elő belőletek a bejegyzésemmel.

Válasz

Szevasztok!Már elmúltam 57 éves és a mai napig tudom kívülről ezt a mesét. Az unokám is nagyon szereti! 

Válasz

Ágika! Rád nézek és  saját  gyerek korom jut az eszembe (már elmúltam 56 éves). Én visszaemlékszem 3 éves koromtól mindenre (akkor nősűlt a bátyám!)Én egy nagyon késői gyerekként - senki sem várt igazán - (anyám 45 évesen szült), gondoljátok el abban az időben vidéken ez "szégyennek" számított, a bátyám az apám lehetett volna, a nővérem pedig az anyám. Szóval elég korán 14 évesen már önáló életre szoktattak. Sajnos nagyon korán elveszítettem szüleimet, a saját két gyermekem is hasonló sorsra jutott: egyedül neveltem fel őket, nem volt apjuk, nem voltak nagy szülők, a rokon gyerekek pedig (pl. a bátyám unokája alig fiatalabb a fiamnál), szóval ugyneveztük mi hárman egymást, hogy SÜNCSALÁD! Összebújtunk és MINDIG HÁRMASBAN BESZÉLTÜNK MEG MINDENT (a lányom Szilvia 31 éves van egy 3,5 éves LACKÓ kisfiam és most várjuk HELLA nevű kislányát nagy-nagy izgalommal) a fiam Henrik pedig most október 20-án nősült. EGYEDÜL MARADTAM HÁT, DE AZÉRT ITT VAGYTOK TI NEKEM NEM VAGYOK MAGÁNYOS!!Bocsánat, hogy most egy kicsit nosztalgiáztam, de jól esett! Én itt lakom (helyeseben van itt lakásom) a Mátra alján falu szélén , de nagyon sokat vagyok a világ különböző pontjain,ahol eddig éltem, visszahúznak az emlékek és kinnt sokkal több a BARÁTOM, mint itt a saját hazámban, SAJNOS!!Szép napot MINDENKINEK PUSZI ANNA  

Válasz