Helló !  Megint  egy  érdekes  téma....  a  félelem,  szorongás, stb.  Olvasgatva  a többiek  szavait  kedves  és  szép  emlékek  törtek  elő  bennem.  Sok szép  nap , a gyermekkor,  a  fiatalságom, a szerelmek  és  gyönyörök  és  a  múlt.  Sok olyan szép  és kedves érzés  ami  lassan  már  múlandó  és  csak  emlék  marad... De  sajnos ezen  dolog  fonákja   magint csak  komolyra  fordítva  a szót,  sajnos  nem  ez.  A tények  azt  igazolják , hogy a  mai  gyermekek  már  fiatalon  megismerik  ezt  az  érzést .  Sajnos  az  oviban  kezdődik az  iskolában  folytatódik  is  így  haladhatunk  a  munkahely  és  az öregedés  felé.  Ez  pedig nem  más  mint  az  örök  megfelelni  vágyás  kényszere. Melyet  a  hosszú  évek során  rákényszerítettek  az  emberekre. Tanulás, vizsgák,  az  első  munkahely , megfelelni a  főnököknek és a kollégáknak .  Az életnek  , a  barátnőnek  és barátnak , a feleségnek  és  a férjnek... és  ezt  egészen a  halálunkig  sorolhatnám. Ott  a sok  probléma  , a munkahelyen , a  családban a  válások  ....és  ez  mind  mind  egyenes  út  a szerongáshoz  és  aztán  az egyik fél  halála  pedig  a  partneréhez.  A magány az egyedüllét  és  minden  arra  az  útra vezethet  minket,  hogy  barátok nélkül  nem  ér semmit  az élet. Ezért mindenkinek   kívánok igazi  barátokat. Nem  kell  mindannyiunknak  mindenkit   szeretnie  , elég  azokat  akik közel állnak  hozzánk és  a  barátaink.

Válasz

 - Az anyai öleléssel semmi sem ér fel.És sajnos csak akkor érezzük mekkora kincs ez , mikor már a hiánya figyelmeztet arra , hogy a legnagyobb érték a világon. - Kaptam azonban 3 kis emberpalántát ,akik naponta megszeretgetnek , összepuszilgatnak , és mindennapi felfedezésem tárgyai.A feladat nagy , nagyobb mint kislányként gondoltam .Pedig mondta édesanyám.Annyiszor mesélt arról , mi lesz ha nekem is gyermekeim lesznek.Mennyi mindent kell átadnom nekik.Meg kell tanítanom őket a szeretetre.Nem kis feladatot hagyott rám. - A mindennapokban ezer és ezer dolog emlékeztet rá.Az is , amikor éreztem a távolból is , ma van az a nap , mikor végleg el fogunk búcsúzni.Az egy különleges, egy alkalomra szóló félelem volt.Az emléke még mindig összerezzent.Sosem fogom tudni feldolgozni , hogy üres az ágya , és üres a szobája.Azóta is...

Válasz

Amikor kisgyerek voltam, és anyunak este is dolgoznia kellett, a kardigánjával aludtam el, mert az egy icipicit olyan volt, mintha ott lenne velem... 

Válasz

Ölelés? Nincs mindég kéznél egy ölelés, csupán egy ölelés emléke! Ilyenkor meg kell várni, hogy kisüssön a nap, az talán segít!

Válasz

Mázlistának érzem magam...........a fiam odabújik hozzám megölel megpuszil elég sűrűn, pedig ő már egy nagy mamlasz:)  A nagymamám finom puha pofija is megnyugtat, bár sűrűbben odabújhatnék hozzá...............

Válasz

Válasz

Csendes : FélelemFélelemLényem gyötrő félelme mint ragyogó tört mécses,Elhatalmasodva rajtam kiráz, bánt rideg érintése,Érzem hörgő leheletét, megrontja szűz lelkem,Szemembe néz, s elégeti agyonhasznált testem.Összeszorult szívemben érzem, hogy vadul bensőmbe hatol,S átjár egy mély kétség, ugyan megélem-e még a holnapot?Ahogy elmémbe emlékeim nyomasztó képeit vési,Úgy játszik lelkemmel, s hangos kacajjal szenvedésem nézi.Ódon hegedűszó dalol távoli szélnek éji szárnyán,Hallom tompán, lassan húzzák, s úszik a rettegések árnyán.Kíséri félelmem, nyomában jár, úgy, mintha sírna,Mélyből szól, onnan, hol megásva csalogat testem sírja.

Válasz

Így igaz! Már én is tudom mennyire tud hiányozni egy nagyanyai vagy egy anyai ölelés!

Válasz