Egy öreg farkas élt egy erdõben. Magányos volt egész életében... Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.

Farkas apót szerette az erdõ minden lakója. Szerették õt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos esõ mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdõ szélére, ahol azok különös fák nõttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain.