.....Ismét eljött.
Jön menetrend szerint, minden hétfőn...hiszen ő a Hétfő...
Jönnie kell. Ez rendeltetett neki.
Senki nem osztott rá más szerepet,.... senki nem mondta,.... hogy csináljon mást is. Egyetlen feladata, hogy jöjjön.

Aztán megy...
Ugyan úgy, ahogy jön. Semmi különbség nincs. Csupán mi látjuk másképp...amikor jön, akkor néhányan kicsit szomorúak vagyunk...
Megint kell menni suliba,.... megint kell menni dolgozni...

Amikor megy, akkor egyhangúan vesszük tudomásul, hogy elmúlt. Pedig fontos Ő is. Életünk része. Méghozzá szerves része. Egyes emberek, nevezzük őket munkamániásoknak, azt vallják, hogy "hurrá, újra kezdjük a munkát".Hát tudjátok, semmit nem akarok............ újrakezdeni!
Hiszen, be sem fejeztem semmit!!!!!!!!!!!
Vagy el se kezdtem?

A hétfő nem vízválasztó.
Pont úgy nem tudok aludni szerdán, mint pénteken, mint hétfőn. A Hétfőhöz nem kötök semmit...nem vagyok hajlandó. Maximum egy támpontnak tekintem. De nem A támpontnak. Hanem csak egy támpontnak. Mint az időt.
A Hétfő a hétvége elmúlása is lehet. Vagy egy lehetőség,.... hogy egy új hétvége felé közelítsünk...ami több mindent hordoz magában, mint az elmúlt hétvége.
Tehát a Hétfő lehetőség és támpont...
Nem a nagy lehetőség, mint ahogy -mint már említettem- .......nem a nagy támpont.
Ennyire makacs lennék?
Vagy ennyire becsvágyó??

Kellemes Hétfőt...MINDENKINEK....!!!!!