Kis türelmet...
Elragad a zene ..a lelkem vonaglik ahogy megérinti fülem a ritmust
Jó elmerülni, semmire sem gondolni csak várni, hogy elsodorjon az ár, eltemessen a képzelet, s tudatom mögött új tánc szülessen, lebegő, könnyed, ringató , zaklatón doboló, majd remegő, reszkető, megismételhető, lefényképezett érzés. Szavak nélkül kiált fel benne a csalódás, a belenyugvás és a megbocsátás, a soha el nem felejtés, a búcsúzás, a büszke önmegtartóztatás.
Láttál már valaha fénypontokat kergetőzni a sötét szoba üres falán a függöny mögül beszökő városi fényekből?
Ha követed tekinteteddel, átveheted a részeg mozgásukat, követheted ahogy elcsábulnak a sötétnek, hol elveszve, hol újra előbukkanva, játszadozva, csiklandozva, tudattalanul, s mégis oly szabályosan, mindig új formát öltve, kitalálhatatlanul és egybeolvadón..
Szeretem a zenét akkor is ha ringat, ha összeszorít, s akkor is ha hullámzik, kerget vagy zuhanni hagy.
Hé ismersz-e bárkit aki nem adja meg magát a zenének? Ő diktál, ravaszul rángat a fülünknél fogva. Belemászik, ugrándozik, majd még egy ugrás, s csúszik is vérkeringésünk reszkető útvesztőjében. Rosszul leszel, szúr a szíved de nem mondanál le róla, minél nagyobbat üt annál nagyobbra tekered a hangerőt hogy beléd költözhessen, elvarázsoljon arra a pár órára amíg tehetetlenül fekszel az ágyon, s átadod magad neki míg végül megsemmisüléseid után újjászületsz...........
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!