Kis türelmet...
Kis türelmet...
Az egyedüllét fogalma még lehangoltabbá válik, ha egyenlővé tesszük a magánnyal...
E kettő természetesen nem egy és ugyanaz.
Lehet valaki egyedül, de még sem magányos, illetve lehet valaki magányos akkor is, ha sokan veszik körül.
Azt hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már az egyedüllét különböző fokait.
De szerintem nem mindig szenvedünk tőle.
Olykor úgy gondoljuk, nemcsak szükséges számunkra a magány, hanem egyenesen kivánatos, sőt néha örömteli..
Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk.
Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet, vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat.
Azt hiszem igaznándiból mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni.
Sok ember képes megbirkózni a tudattal, hogy az egyedüllét remdkivűli lehetőség.
De hosszú távon ők sem akarnak magányosak lenni....
Egy biztos, hogy a "mai ember" teljesen beleolvad a tömegbe, miközben meghal a személyes magánytól....
De, ha szerelmesek vagyunk könnyen elveszíthetjük biztonságérzetünket.
Hiszen a szerelem nemritkán ésszerűtlen - nem mindig tudjuk az okát adni, miért is pont "ŐT" szeretjük...
De ez igazán egyszerű: hiszen embernek születtünk!
A lényeg: mindenki megakarja osztani az életének jó és rossz oldalait egyaránt valakivel.
A "terhek" cipelése egyedül roppantul nehéz, fárasztó és kimerítő, és persze még hízlaló is, hiszen szeretet hiányunkat csokival-édességgel próbáljuk csillapítani....
A társkeresés éppolyan természetes tevékenység mint a lélegzés!!!!
Pedig ha igazándiból jól belegondolunk a SZERELEM kezdetben ijesztő,
hiszen az ember roppant sérülékeny, de a lényeg:
FANTASZTIKUSAN JÓ:)))
http://www.youtube.com/watch?v=iML0F2zLyqE
http://www.youtube.com/watch?v=9WABltgHLkY
Szép jó reggelt és csodás napot Mindenkinek!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!