A zene bölcsebb mindannyiunknál, mert mi sokszor csak beszélünk a varázslatról, míg a zene maga a varázslat.
Van, amikor dinamikus, van, amikor csendes és finom, van, amikor őrült, van amikor nem.
Szárnyai vannak, és ez a lényeg, a repülés, és ha repülsz, csillog a szemed.
Ha ránézel valakire, az szinte áramütést kap.
Soha ne foglalkozz azzal, ki mit mond, vagy ki mit gondol, de vigyázz, a szabadság és a gátlástalanság között kényes a határvonal.
A szabad ember sosem gátlástalan, hisz épp azáltal válik szabaddá, hogy bizonyos szabályokhoz tartja magát.
Olyan ez, mint a szerelem.
Épp azáltal kezdődik az őrült szárnyalás, hogy megkötöd magad.
Azáltal válsz szabaddá, hogy szíved a másikéhoz kötöd, de nem olyan szabályokhoz, mint amilyenekhez a tömeg általában tartja magát.
A szárnyaló ember fittyet hány a közvéleményre, a társadalmi normákra, csak repül...de ez nem azt jelenti, hogy megbotránkoztat.
Persze az is előfordulhat, de ilyenkor a szemlélőkben egy bizonyos idő után remélhetőleg nem a megbotránkozás gondolatai bukkannak fel, hanem olyasmik, mint:
"milyen felszabadult, milyen boldog, én ezt miért nem merem?"
A szárnyaló ember szeme csillog, amikor a többieké irigykedik.
A szárnyaló ember ledobja a kötelékeit, egyszerűen csak repül... :-)