Kis türelmet...
Ünnepe december 6. Szent Miklós püspök emléknapja. A keleti egyház legjelentõsebb szentje, a görög katolikusoknál ma is kötelezõ ünnep.
Szent Miklós püspök Patara városában született, amely a mai Törökország területén található. Már fiatal korában csodák estek meg vele: csecsemőként fürösztés közben megállt a saját lábán, szerdán és pénteken pedig csak egyszer szopott. Fiatal korában egyre csak azt a lehetőséget kereste, hogyan tudná Isten dicsőségét szolgálni. Később pedig isteni jelre Müra püspökévé választották.
Miklósnak egyszer tudomására jutott, hogy a városban él egy család: apa, és három eladósorban levő lánya. Olyan szegények voltak, hogy a leányok nem tudtak férjhez menni, mivel hozománnyal nem rendelkeztek, a nélkül pedig akkoriban elképzelhetetlen volt a házasság. Miklós az éj leple alatt felmászott a leányok házánál álló fára, és titokban bedobott az ablakon három zacskó aranyat. Innen ered az a ma is élő hagyomány, hogy gyermekek a mai napig kiteszik az ablakokba kitisztított cipőiket, s várják a jóságos Mikulás bácsit, aki piros ruhába öltözve, fején püspöksüveggel, hátán puttonnyal járja az országot-világot, megajándékozza a "jó gyermekeket".
Miklós a gyermekek barátja, meg is ajándékozza őket. Amikor a múltszázad fordulóján a Mikulás még világos nappal járta a falut, a szigorú botos Mikulás előcsalta a kuckóba bújt gyereket, kifaggatta, tud e imádkozni. Járt a vessző, ha bebizonyosodott, hogy nem tud, még az anyja is kikapott.
Szent Miklós püspök névünnepét szerte Európában megünneplik, különféle szokások keretében. • Ijesztő, mérges öregember, „krampusz” kíséretében.
A téli ünnep ajándékozó lényeinek elég régi hagyománya van nem népi ünnep volt, a polgárság közvetítésével került a parasztság közé.
Lányokkal és a fonással kapcsolatos a Miklós-napi fonalvizsga: miszerint „Miklós napján a leányos házakat az ifjú legények rendre járják, megvizsgálják a darab fonalakat, s azon leányt, ki nov. 1-ső napjától kezdve minden héten egy darab fonalat nem mutathat, hamuval tömött zacskóval megütögetik”
Az 1930-as években, az Ipoly menti falvakban beszéltek arról, hogy már régebben is tettek a gyerekek ablakba helyezett csizmáiba, cipőibe krumplit vagy cukorkát. Később jelmezes Mikulás kereste fel azokat a házakat, ahol kisgyerekek laktak. Egy faluban többen is jártak, de csak a közelebbi rokonokhoz, ismerősökhöz. Kosarukba, puttonyukba a szülők, nagyszülők, keresztszülők tették az ajándékaikat. A Mikulás szavaltattta, énekeltetette, kikérdezte a gyerekeket. Ha szükséges volt, „virgácsot” is adott, amit a szülők jól látható helyre tettek, hogy alkalomadtán figyelmeztessék a Mikulásnak tett ígéretükre. A Mikulást néhol ördög vagy krampusz is kísérte.
A csokoládéipar révén jellegzetes mintája alakult ki a Mikulás-alakoskodóknak. Szokássá vált, hogy nemcsak az iskolákban, óvodákban, hanem a szülők munkahelyein is ünnepségeket rendeznek ezen a napon. Egy mai városi gyerek az említett helyeken kívül az áruházakban, üzletekben reklámcéllal felöltöztetett Mikulásokkal is találkozhat. Az ajándékozás – akárcsak más ünnepeken – ma már nemcsak édességekre szorítkozik.
Az időjárással kapcsolatban úgy tartják, hogy ilyenkor már jön a havazás: „Miklós megrázta a szakállát” de azt is tartják, hogy a Miklós-napi időjárás mutatja meg a karácsonyit.
Szánon jött a hegyeken, fenyők búcsúztatták,
zsákját tükrös hegyitón vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki,
s egy kosárban áfonyát küldött az ősz néni.
Piros szemű mókusok mogyorója csörren,
megcsendül a kicsi szán csengője a csendben.
Itt van már az udvaron, toporog a hóban,
teli zsákja a tied, dúskálhatsz a jóban.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!