Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Vajon miért nem tanítják a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban?
Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra...Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről...
Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, az őszinteségről, a szerénységről, az alkalmazkodásról, a kielégülésről. Talán akkor nem élne annyi ember egyedül, magányosan.
32093_915745_normal

 

Címkék: férfiak és nők egymáshoz való viszonya

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület. Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve. A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni - az messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért - nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk..."Rainer Maria Rilke

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nem tudom, mennyiben változtatná meg ezt a helyzetet egy tantárgy az iskolában, ami erről szól, de véleményem szerint ezeket a dolgokat a családban kell átadni a gyerekeknek. Nem vállalhat fel mindent az iskola, a pedagógus, persze el tudnám azért képzelni az "emberi kapcsolatokat", mint tantárgyat mondjuk kéthetente.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Talán most fordul elő előszőr, hogy valamiben nem egyezik a véleményünk. Úgy gondolom itt, ebben a témában a legfontosabb szerepe a családnak van. Az otthoni légkör, minta az ami legjobban befolyásolja egy gyermek alakuló lelkét. Az otthonról hozott képet pedagógusok nem hiszem hogy át tudnák formálni. Fontos szerepe van még a genetikának.....ezt tapasztalatból mondom. Két fiam van. Egy neveltfiam akit 4 éves kora nevelek, immár 19 éves, és egy saját gyerkőc, aki 16 éves. Tőlem telhetően igyekeztem egyformán nevelni őket, mind szeretetben, mind egyebekben. Úgy gondolom a kellő alapot megadtuk párommal közössen ahhoz, hogy hogyan viselkedjenek egy ellenkező neművel az életben. Ennek ellenére a nagyobbik fiamnak van egy nagyon rossz tulajdonsága------->a hazudozás. Ezt tőlünk nem láthatta, mert mi nyíltságra őszinteségre neveltük. Az édesanyja viszont többszőr becsapta pici korában: ekkor, meg ekkor megyek érted kisfiam, ezt meg ezt kapsz majd tőlem kisfiam... stb. Természetesen soha nem jött és soha nem hozott semmit a kisgyereknek. Majd a látogatások úgy 6 éves korában el is maradtak........azóta szinte nem is találkozott az anyukájával, mégis ez a tulajdonság erősen jelentkezik a gyerkőcnél, mind a mai napig. Igazából az anya hazugságait már régen elfelejtette, mégis működik benne valami ami miatt nótorikus hazudozóvá vált. Más gond ugyan nincs vele, de nekünk éppen elég ez is, főleg, mert mindannyian elítéljük az őszintétlenséget.Úgy gondolom az ilyen gondokra nem tud az iskola sem megoldást nyújtani. Ha illemre , tiszteletre, alap intellegenciára megtanítanak, azaz hozzásegítenek bennünket és gyermekeinket az iskolában annak örüljünk. de a legtöbbet otthonról hozzuk illetve adjuk át gyermekeinknek több-kevesebb sikerrel, befogadóképességük szerint.

Válasz

Krén Zsuzsi üzente 11 éve

Mindegy mit tanítanak az iskolában, ha otthon nem ezt látják a gyerekek...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Amíg olyan emberek tanítják a gyermekeket, akik saját maguk is megkeseredett és/vagy magányos emberek - tisztelet a kivételnek -, addig ez nem fog változni. Előbb őket kellene megtanítani erre... 

Válasz

oszaczky laszlone üzente 11 éve

Szia Agnia!Tanítják az iskolába, csak éppen a nemi életre szűkült a téma. Különben az óraadó tanárok sem mind tudja kezelni azt a fontos témát, amit Te és még sokan mások hiányolunk.Ha fel is merülnek ezek a kérdések, egy két sablonos mondattal elintézik!puszi: Emike

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu