Kis türelmet...
Kis türelmet...
Ha már ezt a mai reggelt a családomra való emlékezésre szenteltem, akkor álljon itt néhány anekdota lányom kisgyermek korából, amik most is elevenen élnek bennem.
Szerződés: Amikor a lányom iskolába ment, szerződést kötöttünk egymással. Gyertyával körbeégettünk egy rajzlapot és erre rögzítettük, hogy a lányom munkahelye az iskola, ahol keményen kell dolgozni, ezért minden piros pontért 5 Ft jár, de a feketepontokért 10 Ft büntetést kell visszafizetnie.(Szinte magam előtt látom kis girbe-gurba betűit aláírásként.) Mindketten aláírtuk és viaszból pecsét is került rá. Gyűlt is a pénze rendesen eleinte, de év vége felé már egyre soványabb lett a malacperselye. A magatartás feketepontok igencsak legyőzték a pirosakat.
Olvasás: Orsikám első osztályba járt, amikor a Gőgös Gúnár Gedeon című könyvből kellett neki olvasnia. Úgy emlékszem Cserebere volt az olvasmány címe, arról szólt, hogy 3 macska Szervác, Pongrác, Bonifác elcserélt egy tehenet egy aranytűre és a végén a tűt egy szénakazalba szúrták, hogy el ne vesszen. A könyvben kb: ez volt a szöveg:- És akkor jött Bonifác, kezében egy girhes tyúkkal.- A lányom ezt olvasta:- És akkor jött Bonifác, kezében egy terhes tyúkkal. - Engem elkapott a röhögés pedig nem akartam, Ő meg sírt mert kinevettem. Soha többé nem nevettem ki bármilyen hülyeséget is olvasott, mert akkor nagyon megbántódott.
Talán 4 éves lehetett, amikor megnyugtatott engem:
-Ne félj anyukám, ha öreg leszel, akkor majd főzök neked paprikakrumplit!
Sosem voltam oda a paprikás krumpliért, de megígértem, ha "öregkoromban" majd Ő fogja főzni, mindet meg fogom enni.
Azóta valahogy megszerettem, Orsim nem egyszer főzött már nekem, mit ne mondjak, nagyon ízletesen tudja elkészíteni ezt az egyszerű ételt.
Később nagyobb álmokat dédelgetett.
Világítós fülbevalót ígért, de nem is akármiért.
-Ha majd nagy leszek, - mondta Ő - lesz nekem egy terepjáróm, beleteszem a kutyáimat és elviszem majd hozzád őket, Te meg elviszed sétáltatni az erdőbe. Veszek neked világítós fülbevalót, hogy megtaláljunk, ha eltévedtek.
És a sors fintora, hogy miután elköltözött, a kutyájáról való gondoskodás az én nyakamba szakadt egy jó darabig. Igaz, világítós fülbevalót még nem kaptam érte, de ami késik, az nem múlik, még kaphatok.
Sajnos ritkán találkozunk. Igaz, szinte minden nap beszélünk telefonon, de az nem olyan, mint amikor átölelhetem a maga valóságában, összebújva beszélhetjük át a külön töltött idő eseményeit.
Lassan egy éve, hogy elköltözött tőlem, új életet kezdett, de még mindig nagy a hiánya bennem, nehezen viselem, hogy már nincs minden nap velem. Az anyák már csak ilyenek.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!