Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Ha már ezt a mai reggelt a családomra való emlékezésre szenteltem, akkor álljon itt néhány anekdota lányom kisgyermek korából, amik most is elevenen élnek bennem.



Szerződés: Amikor a lányom iskolába ment, szerződést kötöttünk egymással. Gyertyával körbeégettünk egy rajzlapot és erre rögzítettük, hogy a lányom munkahelye az iskola, ahol keményen kell dolgozni, ezért minden piros pontért 5 Ft jár, de a feketepontokért 10 Ft büntetést kell visszafizetnie.(Szinte magam előtt látom kis girbe-gurba betűit aláírásként.) Mindketten aláírtuk és viaszból pecsét is került rá. Gyűlt is a pénze rendesen eleinte, de év vége felé már egyre soványabb lett a malacperselye. A magatartás feketepontok igencsak legyőzték a pirosakat.


Olvasás: Orsikám első osztályba járt, amikor a Gőgös Gúnár Gedeon című könyvből kellett neki olvasnia. Úgy emlékszem Cserebere volt az olvasmány címe, arról szólt, hogy 3 macska Szervác, Pongrác, Bonifác elcserélt egy tehenet egy aranytűre és a végén a tűt egy szénakazalba szúrták, hogy el ne vesszen. A könyvben kb: ez volt a szöveg:- És akkor jött Bonifác, kezében egy girhes tyúkkal.- A lányom ezt olvasta:- És akkor jött Bonifác, kezében egy terhes tyúkkal. - Engem elkapott a röhögés pedig nem akartam, Ő meg sírt mert kinevettem. Soha többé nem nevettem ki bármilyen hülyeséget is olvasott, mert akkor nagyon megbántódott.



Talán 4 éves lehetett, amikor megnyugtatott engem:
-Ne félj anyukám, ha öreg leszel, akkor majd főzök neked paprikakrumplit!
Sosem voltam oda a paprikás krumpliért, de megígértem, ha "öregkoromban" majd Ő fogja főzni, mindet meg fogom enni.
Azóta valahogy megszerettem, Orsim nem egyszer főzött már nekem, mit ne mondjak, nagyon ízletesen tudja elkészíteni ezt az egyszerű ételt.



Később nagyobb álmokat dédelgetett.
Világítós fülbevalót ígért, de nem is akármiért.
-Ha majd nagy leszek, - mondta Ő - lesz nekem egy terepjáróm, beleteszem a kutyáimat és elviszem majd hozzád őket, Te meg elviszed sétáltatni az erdőbe. Veszek neked világítós fülbevalót, hogy megtaláljunk, ha eltévedtek.
És a sors fintora, hogy miután elköltözött, a kutyájáról való gondoskodás az én nyakamba szakadt egy jó darabig. Igaz, világítós fülbevalót még nem kaptam érte, de ami késik, az nem múlik, még kaphatok.

 

Sajnos ritkán találkozunk. Igaz, szinte minden nap beszélünk telefonon, de az nem olyan, mint amikor átölelhetem a maga valóságában, összebújva beszélhetjük át a külön töltött idő eseményeit.

Lassan egy éve, hogy elköltözött tőlem, új életet kezdett, de még mindig nagy a hiánya bennem, nehezen viselem, hogy már nincs minden nap velem. Az anyák már csak ilyenek.

 

35168_191740_normal

 


 

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Sallai Erzsébet üzente 12 éve

Én is elkezdtem nosztalgiázni.  Eszembe jutott, amit a szüleim gyakorta emlegetnek, hogy az én lányom egy délután, arról beszélt,  mennyire szeret minket, s ha majd  "egyszer megöregszünk nagyon szívesen fog tologatni bennünket a tolókocsiban, és soha nem fog elfáradni:)" Ma már, nem emlékszik erre a mondatára, de a szüleim igen, és mi is. Ennek tudatában, örömmel várom az öregedést.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

A legszebb dolgok olykor láthatatlanok, szívünk azonban megérzi jelenlétüket. Tatiosz

Válasz

Rné Magdi üzente 12 éve

Nagyon aranyos történet.Hiányoznak bizony nagyon nekem is a Nagyfiaim.Bölcsesség....     " A könyörület a szív válasza a fájdalomra.   Az élet szépségére, és a könnyek tengerére hasonlítunk.  Az élet iránti aggodalom része mindannyiunk szívének és annak,   ami összeköt bennünket.   Magában hordozza a gyengédséget,  az irgalmat és a jóindulatot, mely mindent átfog és mindenkit megérint."Jack Kornfield

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Ágikám ! Megmelegitette az én szivemet is, és nekem is előjöttek hasonló gondoltaok az én egy szem kislányomról, gyerekkoráról. Ö jó tanuló volt, élsportoló, nem sok bajom volt vele, sok boldog emlék jött elő nekem is. De most inkább egy kis verset hozok, igaz nem anyák napja van, de mindig aktuális.

Válasz

Nagy Ági üzente 12 éve

Amszterdamban jártunk, ott készült a fotó. Előzmény: agnesch, 2007-08-12 08:20De édes történetek! Látod erre jó a távollét, emlékezésre késztet. S milyen jó, hogy megosztottad velünk! És a fotó is nagyszerű, vajon hol jártatok akkor?

Válasz

oszaczky laszlone üzente 12 éve

Szia Ágikám!A gondolatébresztés művésze!Tudod nálunk is volt ilyen  "szokásaz 5.-Ft," de én nem sokáig tehettem ezt, mert a két lányom teljesen különböző emberke volt. A nagyobb jó magatartású, jótanuló gyerek volt. Igen ám de a kisebb rettentő rossz 3 fiúval felérő magatartást tanúsított az iskolában, és persze nem volt jótanuló, de minden érdekelte!Mivel az iskola és a munkahelyem egymás mellet volt helyileg, szinte naponta hívattak az iskolába a leányzó magatartása miatt.Rendszeresen büntetve volt a tanítónéni által, pld. nem engedte haza, hanem ott kellett a leckéjét megírni, megtanulni./mellesleg kíváló pedagógus volt a tanítónéni/Egyszer aztán kifakadtam, az iskolába, és azt mondtam soha többet ne hívjanak be, mert a lányom otthon jól viselkedik, de az iskolai magatartása miatt már rajtam is kifogott.Nem is hivtak többet, igen ám de a nővérét állandóan tájékoztatták, hogy mit, miket csinál a leányzó.Sokszor jött haza a nagyobb lányom sírva, hogy már megint szóltak a huga magatartása miatt.Hát ezzel ugyan nem értettem egyet, de megfogadtam, hogy nem szólok érte az iskolába.Történetem rengeteg lenne, de csak egyet említek. Reggel fehér zokni, iskolaköpeny stb. úgy lett útbaigazítva. Délután fekete szénporosan érkezett haza, mert megmászta a nagy szénkupacot az iskola udvarán.Szóval ezek az emlékek jöttek elő mikor elolvastam írásodat.Valahogy ha nem is szépültek meg ezek az események, de mégis megmelegítette a szívemet. Köszi:puszi: Emike

Válasz

L. Ágnes üzente 12 éve

De édes történetek! Látod erre jó a távollét, emlékezésre késztet. S milyen jó, hogy megosztottad velünk! És a fotó is nagyszerű, vajon hol jártatok akkor?

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu