Valóban, feltámadott. Meghalt, hogy bűneinket magára véve, megváltson. Feltámadott, mert reményt adott vele a megújulásra. Megújulni, mint a természet. Minden feleslegesen cipelt terhet, lelket, gyötrő kétséget, sérelmet, ledobni. Mint ősszel a fák a leveleket. Beengedni a szelet. Hagyni, tüdőnket felfrissíteni. Meghallgatni, minden, sajátunktól eltérő gondolatot. Nem befolyásolva magunkat attól, ki mondta.

Mindenki cipeli a maga keresztjét. Jó lenne néha megállni, pihenni egy kicsit. Találni valakit, aki cipelné helyettünk egy darabig. Vagy csak tartaná. Sosem dobnánk el. Mert ez a miénk. A mi vérünk, izzadtságunk ivódott bele. Visszük, még akkor is, ha a végén ezen feszülünk meg. Hol van egy Simon, aki vinné egy kicsit. Mert embereket találsz az utad szélén, ahogy stációtól stációig vonszolod magad. Segíteni is akarnak. Mondják, miként tartsd, hogyan kellene vinned, hogyan vegyél lélegzetet. Figyelik stílusodat, elemzik feszületed. Segítenek, a maguk módján. De nekik is ott a láthatatlan kereszt a vállukon. Amit majd egyszer ők szeretnének letenni, kicsit.

Magadban hordozod a bűnt, és a megváltást. Sosem szakad le rólad, csak könnyíthetsz terheden. Nem magadat, vagy a világot kell megváltanod. Nem nagy tettekben kell gondolkoznod. A nagy dolgok is apró részletekből állnak össze. Ne az egész Golgotát lásd, csak a következő lépést mindig. Az utadra figyelj, lásd meg a köveket, gödröket rajta, amikben elbotolhatsz, és lásd a világot mellette. Lásd a tücsköt a lábadnál. Lásd az igazi arcát annak, kinek a hangját hallod. Érezd bőrödön, a nap sugarait, akkor is, ha égetnek. S szívd magadba az illatokat. Lehet, mikor először érzed ezeket, nem neked lesznek kedvesek. Azért szánj egy kis időt rá, lehet a te érzékszerveid voltak eltömődve.

Az én keresztem, csalóka. Van, amikor alig érzem, mintha nem is lenne. Máskor majd a földbe nyom. Szálkái bőröm alá hatolnak, ahol mérges sebeket keltenek. Máskor véd a hátamnak szánt csapásoktól. Szeretném letenni néha, de félek, elveszik, s vele az is, amiért viszem. Inkább csak állok, és tartom egy kicsit. Majd megyek tovább.