Milyen különös módja a kommunikációnak.
Milyen mély és félreérthetetlen tud lenni.
De hová nézünk, amikor a szembe nézünk?
Csak a szem felszínét nézzük? A szivárványhártyát?
Nem hinném. Milyen jól fogalmazta meg nyelvünk, miszerint szembe nézünk, és nem szemet nézünk. Két egymásra nyíló világ nézi egymást ilyenkor, mintha egy ablakban könyökölnénk s egy másik, belsö, lüktetö világfolyamatot figyelnénk. S van úgy, hogy elemi erövel ragad meg ez a világ..

Szeretnék most szemből olvasni.
Elmerülni az érzések tengerében, s egy új világot fedezni fel.