Ágica, az áltlad kínált lehetőségek mindannyiunk számára adottak. Hát éljünk vele bátran! Ezt a csokrot küldöm Neked, mert szívemből beszéltél. Puszi, Ági   

Válasz

Emike !  Köszönjük a szép virágot, mindkettőnk nevében. Örülök, hogy Ági elinditotta ezt a blogot, igy itt elmondhatok én is egy történetet, mely a mult héten velem megesett.Londonban az első nap balesetet szenvedtem. Az uton elestem és a bal bokám kiment. Egy perc alatt annyi kedves ember vett körül, segitőkészek voltak, kedvesek, mentőt akartak hivni, még jó hogy a lányom ott volt velem és nem engedte. Olyan jól esett a kedvességük, még később is,mikor talákoztam ezekkel az idegen járókelőkkel megismertek,  odajöttek hozzám, megsimogatttak,aggódva  kérdezték nagyon fáj a lábam. Tanácsokat adtak, hogy mit csináljak. Sajnos a kinn töltött idő alatt végig nagyon fájt a lábam, még most is sántikálok, de remélem hamarosan rendbejön.  Mindemellett nagyon kellemesen töltöttem az időt kinn a lányoméknál, jókat beszélgettünk, finom magyar kajákat főztem, az angol vejemnek is nagyon izlett, szerencsére nem válogatós.Most nem tudtunk elmenni kirándulni, majd legközelebb pótoljuk, képeket csak a házuuk körül készitettem, nagyon szépek a virágok a kertjükben.Puszi  Magoca

Válasz

Szia Magoca!A versed amit közöltél lényegében alá támasztja az Ági által leírtakat. Neked is köszönöm a képeket, és a verset is. Mindkettő együtt és külön  külön is nagyon tetszett.puszi:EmikeA kosár virágot mindkettőtöknek küldöm!véletlenül rossz helyre klikkeltem!

Válasz

Szia Ágnes!Egyszerűen nem tudom megállni, hogy írásaidat szó nélkül hagyjam!Mind olyan gondolatébresztő, hogy akarva, akaratlanul, elolvasás után a gondolataimmegerősítik az álltalad leírtakat. Ragoni teljesen felesleges lenne. Nem is teszem, de megköszönöm, hogy ezeket leírtad.puszi: Emike

Válasz

félünk kimutatni... félünk, hogy nem talál viszonzásra...pedig az adás öröme maga a boldogság :) 

Válasz

Elveszíthetetlen örömNem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,sok öröme van, elveszíthetetlen.Van öröm, amely mindörökre tart,nem árt neki se szó, se tűz, se kard,se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,mitől a világ oly sokszor komor.Van öröm, amely soha nem apad,s ez az öröm: add másoknak magad!Míg élsz, magadat mindig adhatod.Adj szót, vigaszt, ha van falatot,derűt, tudást, vagy békülő kezet,mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,s meggazdagítva lelked asztalát.Csoda történik: minél többet adsz,te megad annál gazdagabb maradsz.Bódás János   Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.· kapcsolódó kép 2.· kapcsolódó kép 3.

Válasz