Az idő egy ördögi kör...megfejthetetlen...átláthatatlan....Tele van titokkal...Nincs eleje se vége...Az idő elpusztíthatatlanul nagy úr, csak keveset marad velünk...és mindig akkor változik meg ezalatt a leggyorsabban, amikor a legjobban érezzük vele magunkat. Életünk apró szakaszait kapjuk tőle, ahol kegyes velünk, vagy pedig kegyetlenül bántó. És mi mégis mindig ragaszkodunk hozzá. Tervezzük, élvezzük vagy múlatjuk ha éppen a legrosszabb alakjában van velünk. Egyet nem tudunk soha....visszaforgatni...De kaptunk egy fél lehetőséget ennek a fájó hiánynak a pótlására, az ÉMLÉKEZÉS lehetőségét....Hogy miért írok most erről? Nem tudom. Életemben egyre több ez a "Nem tudom". De talán azért, mert most sokszor menekülök az emlékeimhez, és ez hol fájdalommal, hol pedig melegséggel, mosollyal és reménnyel tölti meg a lelkemet Ragaszkodom az időhöz, de már nem úgy mint régen. Más értéke lett számomra, és én is más lettem általa...legalábbis úgy érzem...