Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Pénteken 17 óra 05 perckor tette oda a mosást. Tarka műszálas ruha, 40°C, 4A program. Kb. negyvenöt perc. A gép forog, az asszony nem pihen. Elpakol, elmosogat, főz, vagy felvarrja a leszakadt gombot.
A gép forog, a mosópor (a legolcsóbb), talán a textilszálak közé hatol, s kimossa a hétköznapok szürkeségét, az izzadtságszagot, a rárakódott sérelmek és megalázó áremelések durva bűzét. Talán megtisztít a züllött világ langy mocsarának áporodott levegőjétől. A gép forog, az asszony kenyeret szel, poharat és szalvétát készít, vacsorát tesz a terített asztalra. Vacsorára összeül a család. Gyűrött arcok, fáradt végtagok. Az asztalon az ez van, ezt kell szeretni! Szájszegletekben mégis-mosoly. A köszönömök után mosogatás. A gép megállt, az asszony tereget. Jó teregetés- fél vasalás!- tanítják az édesanyák.
Tv, számítógép és/vagy magnó hangja tölti be a lakást. Az asszony tesz-vesz.
A tévét majd szétlövik az akciófilmek, máshonnan diszkózene/ technó dübörög. Számítógépes műhangok amott. A gépek dolgoznak, a villanyszámla nő.
Bekattan a hűtő is, duruzsolása után szinte harapható a csend.
Álmosító házi feladat javítás az asszony nem csak asszony, anya is. Közben kóbor gondolatok csapongnak a szépségről, a hiányokról, az alkonyról, a tengerpart gyűrődő homokjáról, a csillagokról, a lepkékről......a gépek elszenderednek, csak a hűtő döngicsél. Közben egy-két verssor is papírra kerül. Már csak a hiányok vannak jelen. Még péntek van, de már szombatodik.
Kivirágzanak az álmok, s csendben, titokban megszületik a holnap.

 

32098_099918_normal

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Boldognak mondhatom magam, mert a monoton munkámat meghálálja a családom..itt-ott besegítenek. Tegnap pl arra értem haza, hogy fiam beszedte a kiteregetett ruhákat és kivételesen elmosogatott maguk után, tehát nem vártak este mosatlanhegyek:-)Szóval azt hiszem szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van.......... 

Válasz

oszaczky laszlone üzente 11 éve

Szia Ágikám!Mit is lehetne ehhez még hozzátenni. Az asszonyok többsége ezt teszi. Igen sokszor még köszönetet sem kap érte. A család ezt természetesnek vesz. Ha nincs véletlenül tiszta ruha, amit éppen fel akar venni a családtag, vagy éppen nincs kivasalva, mert arra már nem jutott az idejéből, vagy éppen az erejéből, akkor tör ki a családi botrány.Míg van az asszony addig csak tudomásul veszik, hogy minden rendben van.Hiányát, munkáját csak akkor veszik észre, és kezdik értékelni amikor már "nincs"...Folytathatnám még a soraimat, de nem teszem, mert mi asszonyok ezt vállaltunk, vagy még sem?!puszi: Emike

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu