Pénteken 17 óra 05 perckor tette oda a mosást. Tarka műszálas ruha, 40°C, 4A program. Kb. negyvenöt perc. A gép forog, az asszony nem pihen. Elpakol, elmosogat, főz, vagy felvarrja a leszakadt gombot.
A gép forog, a mosópor (a legolcsóbb), talán a textilszálak közé hatol, s kimossa a hétköznapok szürkeségét, az izzadtságszagot, a rárakódott sérelmek és megalázó áremelések durva bűzét. Talán megtisztít a züllött világ langy mocsarának áporodott levegőjétől. A gép forog, az asszony kenyeret szel, poharat és szalvétát készít, vacsorát tesz a terített asztalra. Vacsorára összeül a család. Gyűrött arcok, fáradt végtagok. Az asztalon az ez van, ezt kell szeretni! Szájszegletekben mégis-mosoly. A köszönömök után mosogatás. A gép megállt, az asszony tereget. Jó teregetés- fél vasalás!- tanítják az édesanyák.
Tv, számítógép és/vagy magnó hangja tölti be a lakást. Az asszony tesz-vesz.
A tévét majd szétlövik az akciófilmek, máshonnan diszkózene/ technó dübörög. Számítógépes műhangok amott. A gépek dolgoznak, a villanyszámla nő.
Bekattan a hűtő is, duruzsolása után szinte harapható a csend.
Álmosító házi feladat javítás az asszony nem csak asszony, anya is. Közben kóbor gondolatok csapongnak a szépségről, a hiányokról, az alkonyról, a tengerpart gyűrődő homokjáról, a csillagokról, a lepkékről......a gépek elszenderednek, csak a hűtő döngicsél. Közben egy-két verssor is papírra kerül. Már csak a hiányok vannak jelen. Még péntek van, de már szombatodik.
Kivirágzanak az álmok, s csendben, titokban megszületik a holnap.