Az életünk sok-sok útból és azok találkozásaiból áll. Elindulunk, és nem tudjuk, mikor és hol kell lekanyarodnunk. Nem tudjuk, hogy ha már lekanyarodtunk, akkor ezzel jól cselekedtünk-e. Csak utólag derül ki, hol hibáztunk, hol rontottuk el. A hibákat már nem lehet kiküszöbölni.
Az élet nem egy színház, ahol van próba, főpróba és csak utána kezdődik az előadás. Itt nincs esélyünk próbálgatni, minden csak egyszer történik meg. Minden egyes napunk ajándék, de sokszor nem élünk a lehetőséggel. A lehetőséggel, hogy most szeressünk, hogy ne bántsunk, hogy ne hazudjunk, főleg ne önmagunknak. Ha tévúton vagyunk, elkeseredünk, feladjuk, akkor már nem számít semmi. Ha visszatalálunk helyes utunkra, szégyelljük magunkat, felejteni akarunk, gyűlöljük a múltat. De nem szabad elfelejteni, hogy a múlt nélkül nem létezne a jelen. Semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van. Az apró pofonokat, csalódásokat, károkat meg kellett, hogy kapjuk, azok tanítanak, segítenek, hogy értékelni tudjunk, és tisztán lássunk. Az élet tán igazságtalan - gondolják egyesek. Az élet nagyon is igazságos !!!!!!!!!!!!!!!....... mert okít és nevel, csak mi éljük meg a völgyben létet végnek, holott minden éjszakát nappal követ, minden síkságot domb vesz körül, és a nap is lemegy majd újra feljön. És a dombon lenni jó, nézni a síkságot, hogy onnan jöttünk és ide értünk.!!!!!!