Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

37 éve, 72 éves korában távozott el közülünk az én drága nagymamám. Anyám helyett anyám volt, a szülő, a barátnő, a lelki társ. Titkaimat bölcs megértéssel fogadta magába, és még bölcsebb tanácsaival segített át gyermeki életem problémáin.
16 éves kamasz lány voltam, amikor meghalt. Akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, hogy mutassa a helyes utat a felnőtt élet küszöbén.
Fájdalmas hiány van még mindig bennem. Annyira boldog ,,unokakorom" volt. Érzem a dunyha illatát és csodálom türelmét, mikor a gondosan bevetett magas ágyneműhegyet végre egyenesre elsimította, én pedig hatalmasat ugrottam bele. Soha nem volt mérges, kezdte előröl. Pedig az az ágyazás nem olyan volt mint ma, hogy csak rádobom az ágytakarót, és kész. Semmi nem lehet már olyan soha többé, és ez fáj, ezt nem lehet feldolgozni.
Nem látom már soha, nem ölelhetem át, nem szaladhatok felé, hogy ,,Szia Mama!"
A lekváros kenyér soha többé nem lesz olyan ízű, soha többé nem lesznek bennem olyan érzések, olyan illatok, olyan ízek, olyan Mamásak. Hálás vagyok még az emlékekért is Neki, és tudom, hogy köze van ahhoz, ahogy éltem az életem, és élem a mai napig is.
Halála döbbentette rá anyámat, hogy van egy nagy lánya, engem pedig arra, hogy van egy "igazi" anyám is. Sajnos addigra már akkora volt az érzelmi szakadék kettőnk között, hogy a mai napig sem tudjuk ezt áthidalni teljes egészében. Pedig én mindent megtettem, és teszek  ennek érdekében, csak, hogy Ő nem mindig vette, veszi észre ebbéli igyekezetemet. Sajnálom, hogy sosem alakulhatott ki közöttünk olyan viszony, mint köztem és a lányom között van, amit mi úgy hívunk: "a borsó meg a héja".
Találtam egy szép verset, hogy ki a szerzője, nem tudom, de ez elmond minden érzésemet, amit nagymamám iránt érzek még a mai napig is.


Szemüveg, óra, barnult képkeret,
apró kacatok, néhány papírszelet
hevernek szerteszét az asztalon
s a széken pár ruhadarab
'mi újnak látszik, de több szakadt.
Szent emlékek mind nekem
anyám anyjáé voltak,
kit nagyon szerettem,
ő volt életem...

Erős volt, hatalmas és kemény
ilyennek láttam én, gyerek
hangja édes-szelíd
s mit mondott: bölcs költemény

Példakép, kit követni kell
akartam én is szívvel-lelkemmel
forrás, étek, ki táplált engem, s másokat
gyengéd kezek, szilárd gondolat

Majd elment, hol jobb lett neki
ki ismerte, mind' könnyezi,
de nekem fáj - túl a könnyeken,
mert azóta más lett életem.

Hibát halmoztam hibára fel,
híttam Őt: "Jer, Mama, jer közel!
szükségem van Rád,
sok mindenben kell döntenem,
s egyedül nem megy
nincs, ki fogja két kezem..."

Az élet dobált ide s oda
volt puhán-édes, volt mostoha
jártam lent s lejjebb
majd fent a napsütésben is
de nem találtam olyat, mint Te, Mamám
ki vezet türelmesen
s az Élet helyett Élni tanít.

Visszatértem Hozzád,
Ki egyetlen s örök
újra kérlek,
hallgass meg és vezess,
mert szívem még mindig nyugtalan
s lelkem szüntelen keres.
Mondd, merre induljak el
mondd, a cél távol-e
vagy közel?...
Mondd, helyes-e a cél
helyes-e, hogy szívem remél?

Mondj el mindent,
mert Te jobban tudod
a szép világban, a Kapun túl
minden jó, minden ragyog
onnan látsz engem
s mindenki mást
mondd: ki szívemben él
ki szintén remél,
várhat-e bíztatást?...

S ha nem szólsz semmit,
szívem akkor is szeret,
hallgatásod elfogadom...
Néha majd leülök az asztal mellé,
odébb teszek néhány holmit,
mi a Tied volt hajdan
s halkan könnyezek.


A 109 éves "anyám" emlékére égnek ezekben a napokban itthon a gyertyák, és mint minden évben, most is felhúzom ébresztőóráját, s hallgatom, hogyan csörög. Csörgése vissza-vissza hozza a szép emlékeket.

Most 5 szál gyertyát gyújtok, egyet apuért, négyet pedig a nagyszüleim emlékére. Emléküket szívemben örökké megőrzöm.

 

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Sallai Erzsébet üzente 11 éve

Az én nagymamámnak, 9-unokája volt. Én voltam a legidősebb, ő akkor kapott agyvérzést amikor én születtem. Azért lettem a "kedvence",  mert együtt tanultunk meg járni és beszélni. Úgy tudott szeretni ahogy senki sem tudott, minden hibámmal együtt. Mai napig FÁJOM A HIÁNYÁT, és szememre könny fátyol borul, ha arra gondolok, hogy mennyi mondani valóm lenne még neki, ha élne, de elkéstem azon a napon, mert haladékot kértem, hogy 1-nappal később menjek hozzá, és én vigyem az ebédet, ne pedig ő főzessen mert jön haza a "kisunokám" 5-éve már hogy nincs közöttünk. 26.-án lett volna a névnapja és a szülinapja, így kimentünk a temetőre, ahol a lányom mindig furákat mond, "nézd mami, mindig kisüt a nap, ha itt vagyunk, akár tél van akár nyár, dédi néz minket az égből,"- és ez valóban így van. A látogatásunk után vidékről hazafelé úton belénk jött egy autó, amiénk totál káros lett csak  engem vitt el a mentő de semmi komoly, az anyagi káron kívűl. A lányom szerint dédi intézte így, mert vigyázz ránk a menyországban is.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Engem a mamim és a papám neveltek fel. A papám akkor ment el, mikor a fiam jött.........fura, de nagyon sok hasonlóságot látok kettejük között. Az én drága nagymamám hál' istennek él. 84 éves és roppant jól vág az esze még most is. Rengeteget olvas és nyughatatlanul ténykedik a kertben. Nem merek neki szólni, hogy hazalátogatok (86 km-re lakunk egymástól), mert akkor nekilát és megfőzi az összes kedvencemet.......tarhonyalevest óriás tarhonyával olyan sűrűre, hogy szinte megáll benne a kanál, és óriás vastag palacsintát üresen, mert én úgy szeretem. Ha pedig merek tiltakozni a dugi zseppénz ellen.........ajajj azt ne tudja meg senki mit kapok.......szóval hiába vagyok 40 éves, hiába van már nagy fiam én akkor is mindig az én mamim pici unokája maradok. De ez annyira jóóóóóóóóóóóóóóóóóó remélem még sokáig így lesz 

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Eszembe juttattad azokat a nyári emlékeket, amiket a szünidő egy részében a Mamánál töltöttem testvéremmel, és néhány unokatestvéremmel együtt. Minden stimmel. A dunyha, a lekváros kenyér illata és az összes többi is. Köszönöm Neked. (A sóhajomat nem tudom ide tenni.)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ági ! Nagyon szépen irtál a nagymamádról és a vers is gyönyörű. Az én nagymamám 83 éves volt amikor meghalt. Ilyen közeli kapocs sajnos  nem kötött hozzá, az anyukámmal egész más, vele  nagyon jól megértjük egymást. Ö most 81 éves, mindig félve gondolok rá, hogy egyszer itt hagy bennünket.

Válasz

L. Ágnes üzente 11 éve

Ági, nincs szavam, oly megható. Bennem is felidéződtek a Nagyikámmal töltött évek... Azt hiszem  minden gyereknek meghatározó az életében a Nagyik léte... A versben leírtakkal teljes egtészében azonosultam.

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu