Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

..ezt a szót ízlelgetem már reggel óta...min múlik,hogy van...illetve,hogy kevés van belőle?
Olyan központi tulajdonság, ami különböző fejlettségi fokú, minden embernél más...nem születik velünk, gyermekkorunktól kezd fejlődni, és nagyon sok tényező befolyásolja. A frusztrációk -lelki sérülések, csalódások- folyamatosan rombolják az embert...ehhez jön még a nevelési, és társadalmi helyzet, amiben élünk /ezt minden nap tapasztalom a munkámból kifolyólag, és sajnos saját bőrömön is/.
Vajon mi lenne az eredmény, ha megszámolnánk, hogy egy dícséretre mennyi szidás, és büntetés, vagy helytelenítő megjegyzés jut?
Mindenki szeretne pozitív elismerést, visszaigazolást kapni. Ha valakit nem ismernek el, aki nem számít mások szemében, az értelmetlennek érezheti az életét....sosem lesz önbizalma...nincs mitől hogyan érezhetné magát értékesnek, ha annyi mindent rosszul csinál, ha úgy érzi, nem tud megfelelni!? Legalábbis mások szerint...akik nem a javát akarják...akik beskatulyázzák, és elkönyvelik már jó előre, hogy mit ér..mert nekik így jó.
Nehéz ebből a kényszerszerepből kilépni....magunkkal kell megvívnunk az elsődleges csatát, hogy felismerjük, mi a forrása a frusztrációnknak....ezt a feladatot senki sem veheti le a vállunkról.
Ha nem magabiztos az ember, azt mások valami különleges radarral érzékelik, és minden alkalmat megragadnak, hogy erősítsék a gyengeségét.
Mindenkinek meg kell valósítania önmagát, küzdeni az igazságtalanság ellen, amit vele szemben követnek el! Bíznunk kell önmagunkban...ne legyünk kishitűek, ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat! Aki beletörődik az igazságtalanságba, az saját magát is bűnrészessé teszi....mert közreműködik.
Hallgassunk a megérzéseinkre, és érezni fogjuk, mi a jó nekünk. Elsősorban ne másoknak akarjunk megfelelni....önmagunknak legyünk fontosak. Nem várhatjuk el másoktól, hogy tiszteljenek, ha önmagunkkal szemben nem adjuk azt meg.
Tudom mit beszélek...csak eddig még sosem sikerült így megfogalmaznom....jönnie kell valakinek, hogy ez erősödjön bennem..... az a tudat, hogy értékes vagyok.
Hogy mindenkit lehet szeretni, azért, ami. De törekednünk kell arra, hogy jobbá váljunk!

24138_223453_normal

 

Címkék: büntetés dícséret megvalósítás

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

L. Ágnes üzente 11 éve

Igen, igen, itt a lényeg, olvasd csak? Téged idézlek:"Mindenkinek meg kell valósítania önmagát, küzdeni az igazságtalanság ellen, amit vele szemben követnek el! Bíznunk kell önmagunkban...ne legyünk kishitűek, ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat! Aki beletörődik az igazságtalanságba, az saját magát is bűnrészessé teszi....mert közreműködik" -  s ha már így megfogalmaztad, akkor élni is meg kell tanulni vele. S most, hogy leírtad, menni fog! Én ezt rövidebbenfogalmaztam meg, valahogy így: "azzá válsz, amit gondolsz!" Tehát csak pozitívan!Szeretettel: Ágnesch  

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Kedves Agnia!Szinte minden írásodat elolvasom...ezekből sugárzik, hogy egy szeretetre méltó emberke vagy, aki jelenleg (én érzem így) nem túl boldog.Valami valószínűleg történhetett a közelmúltban az életedben, ami miatt érezhető ez a boldogtalanság, szeretetéhség. Ezt úgy gondolom,  egy másik ember elvesztése okozhatja .Járj NYITOTT szemmel, mert az élet nagyon furcsa....sokszor azért megy el mellettünk a boldogság, mert észre sem vesszük, hogy már ott van.Lehet, hogy ezt pont nem ehhez a blogodhoz kellett volna írnom, de úgy éreztem ide is illik, hiszen az önbizalmunk egyik alapja, hogy magánéletünkben legyen egy társ aki tanuja életünk boldog, boldogtalan pillanatainak és visszaigazolja, hogy a jót és rosszat helyesen éljük át.Egy biztos! A lényed kedvességet sugároz, az írásaidon keresztül is. Mostmár csak azt kívánom, hogy légy boldogabb:-)PusziNoémi 

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Az önbizalom alapja az empátiaA saját és mások érzéseivel szemben tanúsított empátia, ami saját magunk és mások szeretetéhez vezet, az önbizalom alapja. Az empátia és a szeretet a pozitív gondolatok és érzések szilárd forrása. önbecsülés nem azon múlik, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, mink van, és hogy mások mit gondolnak rólunk. Ha az önbecsülésünk rendben van, akkor az önbizalom már jön magától. Az önbizalom alapja abbéli hitünk, hogy birtokában vagyunk a céljaink eléréséhez szükséges motivációnak, tudásnak és képességeknek. A legmagasabb rendű önbizalom az, ha úgy érezzük, hogy motivációnk és képességeink révén bármilyen helyzetből képesek vagyunk tanulni. Az empátia és a feltétel nélküli ön-szeretet jelenti az élet minden területén jelen levő önbizalom alapját. Az önbizalom hiányát gyakran az okozza, hogy a múltban valamilyen téren kudarcot vallottunk. A kudarc azt jelenti, hogy nem értük el a célunkat. Saját magunk lehangolásával és a túl erős önkritikával azonban nemcsak azt érjük el, hogy rettenetesen érezzük magunkat, de hosszú távon terméketlenné és működésképtelenné is válunk miatta.

Válasz

Krén Zsuzsi üzente 11 éve

szép gondolatok, köszi :)

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu