Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem
az én utaim - így szól az Úr. (Ézs 55,8)

 

 

Ahogy régi kacatjaimat pakoltam, ráakadtam egy kis könyvecskére, amibe
régen az imáimat és kéréseimet írtam le. Nagy kíváncsisággal fogtam
bele olvasásába. Rengeteg kérésem teljesült, de néhány nem. Számos
ember már meghalt, akiért imádkoztam. Pár név pedig teljesen a homályba
tűnt.
Egy imakérés nagyon megragadta a figyelmemet, ami egy testvérre
vonatkozott, aki a tengerentúlon szeretett volna csatlakozni a
családjához.

  Jézus a szenvedését  megelőző napokban példabeszédekben  kezdett szólni  a
  főpapokhoz és a nép elöljáróihoz:  Egy ember szőlőt ültetett.  Bekerítette
  sövénnyel; pincét is ásott,  meg őrtornyot is  épített benne. Aztán  bérbe
  adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
  Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,  hogy
  beszedje a  szőlő  terméséből neki  járó  részt. Ezek  azonban  nekiestek,
  megverték, és üres  kézzel elkergették.

Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)

 

 

Amikor a 21 éves fiunk, Michael meghalt egy autóbalesetben, fájdalom
emésztette szívünket. A halála után családtagok és barátok vettek
körül, akik próbáltak megvigasztalni. Tudtuk, hogy szívből jövő jó
szándék vezérli őket. Néhány szó tényleg segített, de egy pár
megjegyzés kifejezetten bántott. Azt hallva, hogy "most már jobb helyen
van", és "Isten azt akarta, hogy hazatérjen" kicsit sem tudta
lecsillapítani a lelkünk fájdalmát.

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Még  sok  mondanivalóm
  volna, de nem vagytok hozzá elég  erősek. Amikor azonban eljön az  Igazság
  Lelke, ő  majd  elvezet  titeket  a  teljes  igazságra.  Nem  magától  fog
  beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
  nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
  Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
  majd hirdet nektek."
  Jn 16,12-15

  Elmélkedés:

  Élet a Szeretetben
  Történeteink jól  ismert  hőse,  Eszter,  néhány  évvel  ezelőtt  nyaralni
  készült családjával.

 

Nagyon megterhelődve mentem a legutóbbi imaórára. Rám szakadt
gyermektelenségem, életem sikertelensége, bántottak megoldhatatlannak
látszó problémák környezetemben. Több éve nem dolgozom, állásomból
hosszú, hűségesen végzett munka után nem nagy dicsőséggel jöttem el. Az
elbocsátástól egy agyműtét mentett meg, így hálás lehetek Istennek,
hogy sok emberrel ellentétben nem kerültem utcára.
Próbálom szabadidőmet Isten szolgálatára felhasználni, amire elhívást
betegágyamon kaptam.

  Abban az időben:  Jézus ismét Jeruzsálembe  ment tanítványaival. Amikor  a
  templomban járt,  odaléptek  hozzá  a  főpapok, az  írástudók  meg  a  nép
  elöljárói, és megkérdezték tőle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
  neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"
  Jézus így válaszolt: "Én  is kérdezek tőletek  valamit. Feleljetek rá,  és
  akkor majd  én is  megmondom nektek,  hogy milyen  hatalommal  cselekszem.

Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
(Zsolt 119,104)

 

 

Kutyafáradtan lebotladoztam a távolsági busz lépcsőjén, és éjfél után
beestem egy olcsó útmenti motelbe. 18 éves voltam, és minden vagyonom a
hátizsákomban lapult. Hajnalban kinéztem az ablakon, és életemben
először megláttam a Sziklás-hegységet. Biztos voltam benne, hogy az
ígéret földjén vagyok, ami annyira különbözik az otthonomtól, ahonnan
menekültem. A kettétört fiatalságom után egy új életre sóvárogtam.

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
  templomba.  Ott  körülnézett,  és   mindent  szemügyre  vett.  Mivel   már
  esteledett, a tizenkét apostollal  együtt kiment Betániába. Amikor  másnap
  eljöttek Betániából,  Jézus  megéhezett.  Messziről  látott  egy  zöldellő
  fügefát. Elindult feléje, hátha talál  rajta valami gyümölcsöt. De  amikor
  odaért, csak leveleket talált rajta, mert  még nem érkezett el a  fügeérés
  ideje.

Akármikor az aggodalom került szóba, hívő nagymamám mindig azt mondta:
"A legrosszabb dolgok az életben velem nem történtek meg."

A mai igeszakaszban Jézus egyértelműen beszél az aggódásról. Arra biztatja a
követőit, hogy bízzanak Istenben, aki minden szükségletüket ismeri és
kielégíti. Jézus sok teremtményt hoz példaként, akikről Isten
gondoskodik - az ég madarai, a mező virágai - és megígéri, hogy szerető
Atyánk rólunk sem feledkezik meg. Az igét a saját életemre
vonatkoztatva, a legnagyobb kihívást mindig az jelentette, hogy mikor
cselekedjek, és mikor várjak Istenre, hogy ő cselekedjen.

 

Abban  az   időben:  Tanítványaival   Jézus  Jerikóba   érkezett.   Amikor
  tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy  vak
  koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
  Jézus  közeledik,  elkezdett  kiáltozni:  "Jézus,  Dávid  fia,   könyörülj
  rajtam!" Többen  szóltak neki,  hogy hallgasson,  de ő  annál  hangosabban
  kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!

 

Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal. (Zsolt 1,2)

Gyermekkoromtól fogva fontos része életemnek a Biblia. Először a
szüleim olvasták nekem, majd ahogy növekedtem, áhítatos könyveket adtak
a kezembe. Férjemmel is a Szentírás olvasásával és közös imádsággal
kezdjük a napot. Mégis, az elmúlt néhány évben rájöttem, hogy az igének
egyszeri olvasása mégsem olyan, mint éjjel-nappal elmélkedni Isten
szaván.

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
  elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
  Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
  hogy mi vár reá. "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
  főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
  és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik

                     
Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha
meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

 

 

Mostanában egyre jobban erőt vesz rajtam a csüggedés. A házaspárok
lelkigondozása, amire a feleségemmel 15 évet áldoztunk az életünkből,
úgy tűnik, minden igyekezetünk ellenére véget ér, hiába gondoljuk, hogy
ma nagyobb szükség van rá, mint valaha. Az általunk vezetett
gyermekkórus is feloszlik.

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt,  és
  ezt mondta Jézusnak:  "Nézd, mi mindent  elhagytunk, és követtünk  téged."
  Jézus így  válaszolt: "Bizony  mondom nektek,  mindenki, aki  értem és  az
  evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit, anyját,  apját,  gyermekeit
  vagy földjét,  százannyit kap;  most, ezen  a világon  otthont,  testvért,
  anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő
  világban  pedig  örök  életet.

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit
sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai
lesztek. (Lk 6,35)

 

Küldtem egy csekket egy fiatal ismerősömnek, aki nagyon nehezen tudott
kijönni kevéske fizetéséből. Mivel szerény összeg volt, túl nagy
lelkesedést nem reméltem, de azért egy köszönömöt elvártam volna. Mivel
nem jelentkezett, az is megfordult a fejemben, hogy talán nem kapta meg
az ajándékot. Aztán két hónappal később összefutottunk az utcán.

  Amikor feltámadása  után  Jézus  még  együtt  volt  övéivel,  Péter  látta
  egyszer, hogy utána jön  az a tanítvány, akit  Jézus szeretett. Az, aki  a
  vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
  Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
  felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit  törődöl
  vele? Te  csak kövess  engem!" Így  a tanítványok  között elterjedt  az  a
  vélemény, hogy ez a tanítvány nem  hal meg.

Barátom, nem bánok veled igazságtalanul... az utolsónak is annyit
akarok adni, mint neked. (Mt 20,13-14)

 

Szomszédom a szőlőmunkásokról szóló történetet zavarónak érezte, mert
Istent igazságtalannak ábrázolja, és ez nem igaz. Emlékeztettem, hogy
ez egy példázat, nem szó szerint kell érteni, és nem mondja, hogy a
szőlősgazda, aki Istent szimbolizálja, igazságtalanul cselekszik. A
gazda szokatlan méltányossága arra tanít minket, hogyan bánik velünk
Isten. A kegyelem nem illik bele az igazságosságról alkotott
elképzelésünkbe.

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
  velük étkezett,  megkérdezte Simon  Pétertől:  "Simon, János  fia,  jobban
  szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
  szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
  Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő  azt
  felelte: "Igen,  Uram,  tudod,  hogy szeretlek!"  Erre  azt  mondta  neki:
  "Legeltesd juhaimat!"
  Majd harmadszor is megkérdezte tőle:  "Simon, János fia, szeretsz  engem?"
  Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
  ezt válaszolta: "Uram, te  mindent tudsz, azt  is tudod, hogy  szeretlek!"
  Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat!

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe
estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (Jak
1,2-3)

 

 Hetente kétszer-háromszor "lelki sétát" teszek, próbálva megérteni, mi
Isten akarata az életemmel. Elmúlt eseményekre gondolok, és előttem
álló dolgokra. Egy napon sétám során egy kis növényre lettem figyelmes,
amely átnyomakodott egy kolostor kerítésén. Csodálattal néztem. Az élet
ereje és energiája, amit Isten ebbe a növénybe táplált, még a falon is
átsegítette.

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
  nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
  fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
  én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
  te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
  hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
  így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
  engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.

Egyik barátnőm, aki más felekezethez tartozik, megkérdőjelezi hitemet,
még a megváltásomat is. Minden erőfeszítésem ellenére sem hajlandó
elfogadni, hogy én is keresztyén vagyok.
Pünkösd napján az egybegyűltek sok országból jöttek, és különböző
nyelveket beszéltek. De a Szentlélek sok embert megérintett.
Mindannyian megkapták a Lélek áldását, és saját nyelvükön dicsérték az Istent.
Miért olyan nehéz elfogadni mások hitét? Mindannyian a magunk egyedi
érzésvilágával és értelmével születünk.

Abban az időben  Jézus az  égre emelte  szemét, és  így imádkozott:  Szent
  Atyám, tartsd meg  a te nevedben  azokat, akiket nekem  adtál, hogy  egyek
  legyenek, mint mi. Amíg velük  voltam, megőriztem nevedben azokat,  akiket
  nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük,  csak
  a kárhozat fia, hogy beteljesedjék  az írás. Most tehozzád megyek,  ezeket
  pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai
  megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük,
  hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért
  hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön  az
  óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
  magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust
is várjuk üdvözítőül. (Fil 3,20)

 

 

Andy rákdiagnózisa mindössze 10 hónappal ezelőtt sokkoló volt. Most
rémisztően csendben feküdt, alig volt képes mozdulni vagy beszélni. Már
csak órái voltak a hasnyálmirigyrákkal folytatott kemény küzdelem
végéig.
Ahogy beszélgettünk, szavaink a hit és az örök élet felé kanyarodtak.
Andy lágy, halk hangja határozottá vált, amint ezt mondta: "Hitemet
Jézus Krisztusba, Megváltómba vetettem."
Álltam az ágya mellett, és könnyek szöktek a szemembe.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy
irgalmaddal!... Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig
előttem van. (Zsolt 51,3.5)

 Péter apostol bizonyára gyakran azt kívánta, bárcsak ne nyitotta volna
ki a száját, és odébbállt, vagy másképpen viselkedett volna. Jézus
előre figyelmeztette Pétert a tagadásokra. Ő figyelmeztet bennünket is.
De nem mindig figyelünk oda.
Elég régóta élek már ahhoz, hogy sok megbánni valóm legyen.

  Feltámadása után  Jézus  utoljára  jelent  meg  az  apostoloknak,  és  így
  búcsúzott el tőlük:
  "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel  kell
  támadnia a  halálból.  Az ő  nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden  népnek
  megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
  elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, míg  erő
  nem tölt el benneteket a magasságból."
  Ezután kivezette  őket Betánia  közelébe,  és kezét  fölemelve  megáldotta
  őket.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt  tanítványaihoz: "Még egy  kis idő és  már
  nem láttok engem, és  ismét egy kis idő  és viszontláttok engem, (mert  az
  Atyához megyek.)"  Tanítványai  erre  így tanakodtak:  "Mit  akar  mondani
  ezzel: Még egy kis idő  és már nem láttok engem,  és ismét egy kis idő  és
  viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:  Még
  egy kis  idő? Nem  értjük, mit  beszél." Jézus  észrevette, hogy  kérdezni
  akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
  egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
  engem?

Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez
ennyinek? (Jn 6,9)

 

 

Van egy kis tengerparti falusi vendégházam Dél-Afrikában. Isten itt
csodálatos lehetőséget adott a világ minden tájáról érkezett, s a
legkülönfélébb élethelyzetekben lévő emberek bátorítására és a
tanúságtételre. Néha csupán melegséggel, kedvességgel fordulok a
vendégek felé, vagy megértő vagyok velük. Mégis, az emberek úgy
köszönik meg, mintha óriási kincset adtam volna nekik.

Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
  nektek: Bármit  kértek majd  az én  nevemben az  Atyától, megadja  nektek.
  Mindeddig semmit sem kértetek  az én nevemben.  Kérjetek, és kaptok,  hogy
  örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
  amikor már nem  hasonlatokban szólok, hanem  nyíltan beszélek az  Atyáról.
  Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
  kérem értetek  az  Atyát.

De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét
kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (1Kor 12,11)

 

Kétségeim voltak, elfogadjam-e a meghívást a férfi bibliatanulmányozó
csoportba. Naptáram tele volt. Ráadásul a férfiak felét sem ismertem a
társaságban. Indokaim a távolságtartásra jogosnak és ésszerűnek tűntek.
Először kellemetlennek éreztem, hogy őszintén és személyesen megnyíljak
a beszélgetésben. Sebezhetőnek éreztem magam, és hiányzott az
önbizalmam. Útközben az járt a fejemben, vajon tényleg ott-e a helyem.

Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
  nektek: ti  majd sírtok  és  jajgattok, a  világ  azonban örülni  fog.  Ti
  szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor  szül,
  szomorkodik, mert eljött az  ő órája; de  amikor megszülte gyermekét,  már
  nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
  ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket.

Jézus így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan
helyre, és pihenjetek meg egy kissé. (Mk 6,31)

 Barátom figyelmesen hallgatta fecsegésemet zsúfolt napomról és teendőim
véget nem érő listájáról. Úgy hittem, bölcsen használtam ki időmet, de
válasza meglepett.
"Hova illesztetted be Istent?" - kérdezte. Zavarba jöttem, hiszen
erőfeszítéseimért dicséretet vártam. Kérdésére át kellett értékelnem
zsúfolt naptáramat.
Legtöbbünk szorgalmasnak szeretne tűnni mások szemében.

Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! (Zsolt
71,12)

 

Nagymamám valóságos imabajnok volt. Akár 20 percen keresztül is tudott
imádkozni lélegzetvétel nélkül, teletűzdelve imáit a régi fordítású
Biblia idegen hangzású szavaival. Imái tartalmukat és formájukat
tekintve is választékosak voltak. Sorozatos agyvérzései után azonban
közvetlenül és egyszerűen imádkozott. A kórházban, mikor a kezét
fogtam, így fohászkodott: "Ó Istenem, segíts meg!

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Még  sok  mondanivalóm
  volna nektek, de nem  vagytok hozzá elég erősek.  Amikor azonban eljön  az
  Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától  fog
  beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
  nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
  Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
  majd hirdet nektek."
  Jn 16,12-15

  Elmélkedés:

  A mai  evangéliumban  Jézusnak  azon  kijelentéseit  olvassuk,  amelyekkel
  búcsúbeszédében tanítványait készíti fel a távozása utáni időkre.

 

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett. (Ef 2,10)

 

 

Korának többi rabbijához hasonlóan Pál apostoltól is elvárták, hogy
gondoskodjon saját megélhetéséről, amellett, hogy tanított a helyi
zsinagógákban. Pál szakmája a sátorkészítés volt, s ezen keresztül
ismerkedett meg olyan emberekkel, mint Aquila és Priscilla, akik később
a korai egyház vezetői lettek.
Ma úgy gondolunk Pálra, mint különleges személyre - nem a sátorkészítő
tevékenysége miatt, hanem ahogy Krisztus követésére hívta az embereket.

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: "Most elmegyek ahhoz, aki
  küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt  mondtam
  nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb
  nektek, ha én elmegyek,  mert ha nem  megyek el, a  Vigasztaló nem jön  el
  hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön,  meggyőzi
  majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok,
mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz
5,16-18)

Gyermekkorunktól fogva arra tanítottak minket, hogy mindig mondjunk
köszönetet, ha kaptunk valamit, vagy ha segítettek nekünk. De ha
megköszöntük is valakinek a kedvességét, ez nem ment fel minket az
alól, hogy a jövőbeni jótettekért újra kifejezzük hálánkat. Mégis
milyen gyakran elfelejtjük megköszönni családtagjaink és barátaink
segítségét, gondoskodását és szeretetét, az ízletes ételt, a gyengéd
ölelést.

Jézus az utolsó vacsorán  így szólt apostolaihoz:  Ha eljön a  Vigasztaló,
  akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd
  tanúságot tesz rólam.  Tegyetek ti  is tanúságot  rólam, hiszen  kezdettől
  fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
  Ki fognak  zárni benneteket  a  zsinagógákból. Sőt  eljön az  óra,  amikor
  mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek,  így
  tesznek majd veletek,  mert nem ismerik  sem az Atyát,  sem engem.

Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak:  "Aki  szeret  engem,
  megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá  megyünk,  és
  lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.  A
  tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az Atyáé, aki  engem
  küldött. Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg  veletek  vagyok.  S  a
  Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben küld  az Atya,  megtanít
  titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te
velem vagy. (Zsolt 23,4)

 

 

Az orvos belépett a szobába, ahol fiam ágya mellett virrasztottam. Egy
fertőzés tombolt testében, tönkretéve belső szerveit és a szívét.
"Antibiotikumot fecskendezünk be, de ha a fertőzés eléri az
agyállományt, nem éri meg a reggelt."
Letaglózva ültem. Meg fog halni a tizennyolc éves fiam? Soha nem
éreztem még magam ilyen egyedül és kiszolgáltatottnak. Szívem mélyéből
Istenhez kiáltottam.

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt övéihez:  "Ha  a világ  gyűlöl  titeket,
  tudjátok meg:  engem  előbb  gyűlölt. Ha  a  világból  volnátok,  szeretne
  titeket  a  világ,  mint  övéit.  De  ti  nem  vagytok  a  világból,  mert
  kiválasztottalak titeket  a világból;  ezért  gyűlöl benneteket  a  világ.
  Emlékezzetek vissza tanításomra:  nem nagyobb  a szolga  uránál! Ha  engem
  üldöztek, titeket is üldözni fognak.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3)

 

 Az egyik reggel a szegény özvegyasszonyról szóló történetet olvastam,
aki szegénysége ellenére bőkezűen adakozott, mindenét odaadva, abban a
hitben, hogy Isten majd gondoskodik róla. Jézus ezt az adakozást többre
tartotta, mint a gazdagok adományát, akik a fölöslegükből adtak.
Mindannyian a magunk lelki szegénységével jövünk Isten elé. Semmink
sincs, amit felajánlhatnánk viszonzásul Isten ajándékáért, csak
magunkat adhatjuk oda szolgaként, akaratának cselekvésére.

 

  Jézus  így  tanított  az  utolsó  vacsorán:  "Az  az  én  parancsom,  hogy
  szeressétek egymást,  amint  én  szerettelek  titeket!  Nagyobb  szeretete
  senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti  barátaim
  vagytok, ha  megteszitek, amit  parancsolok nektek.  Nem mondalak  titeket
  többé szolgának, mert  a szolga nem  tudja, mit tesz  az ura.  Barátaimnak
  mondalak benneteket, mert mindazt,  amit hallottam Atyámtól, tudtul  adtam
  nektek.

  Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy

megszabaduljunk! (Zsolt 80,4)

 

Régiségkereskedőként mindig lázba jövök, ha egy régi értékes tárgyat
megpróbálok a korábbi állapotába visszaállítani, és használati értékét
visszaadni. Némelyik csak egy alapos tisztítást igényel, vagy egy
igényes polírozás után újra életre kelthető; de van, amelyik repedezett
és törött, nagyobb javításra van szüksége. Amikor sikerül
helyreállítani egy értékes darabot, mindig arra gondolok, mennyire
örülhet Isten, miközben a mi megújításunkat végzi.

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha
szeretitek egymást. (Jn 13,35)

 

 

A lelkészünknek el kellett utaznia, így ma a helyi középiskola
zenetanára prédikált. Az "ötödik szólamról" beszélt. Ezt a fogalmat ő
maga a négytagú kórus éneklése nyomán alkotta meg. Az "ötödik szólam"
kifejezés arra a harmóniára vonatkozik, amely a négy szólam együttes
hangzásából keletkezik, amikor az együttes éneklésben
egybekapcsolódnak.

Jézus így tanított az  utolsó vacsorán: "Amint engem  szeret az Atya,  úgy
  szeretlek  én  is  titeket.  Maradjatok   meg  az  én  szeretetemben!   Ha
  megtartjátok  parancsaimat,   megmaradtok  szeretetemben,   ahogy  én   is
  megtartottam Atyám  parancsait, és  megmaradok az  ő szeretetében.  Ezeket
  azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel   teljes legyen."   Jn 15,9-11

  Elmélkedés:

  Az evangélisták több  alkalommal összehasonlítják Jézus  szavát a  kortárs
  tanítók,  az  írástudók   tanításával.

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok,
Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a
sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pét 2,9)

 

A világítótorony-őröknek erős, szívós embereknek kell lenniük. Fárasztó
és magányos lehet ott dolgozniuk. A rossz időjárásban a legnehezebb a
munkájuk. A világítótorony sokkal kényelmesebb hely lenne a szárazföld
belsejében. De azoknak, akik a legveszélyesebb helyen vannak, ott kinn
- ahol tombol a szél - van a legtöbb lehetőségük arra, hogy életeket
mentsenek.

Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
  szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
  gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
  megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
  által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
  maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
  a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

Az utolsó  vacsorán mondott  beszédében  Jézus így  szólt  tanítványaihoz:
  "Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
  világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen!  Hiszen
  hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
  szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy  az Atyához megyek, mert az  Atya
  nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
  bekövetkezik, higgyetek.

                         
Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát,
elvégzi a Krisztus Jézus napjára. (Fil 1,6)

 

 

Szeretem az ügyes kis szerkezeteket. Elképzelhető tehát lelkesedésem,
amikor az áruházban megláttam a legújabb lézeres szintező műszert.
Mivel nemrég költözködtünk, sok kép és tárgy várt a falra rögzítésre.
Percekkel később már otthon irányítottam a kis piros lézernyalábot a
lakás sima felületén.

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Én  vagyok az  út,  az
  igazság és  az élet.  Senki sem  juthat el  az Atyához,  csak általam.  Ha
  ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek  őt,
  és látjátok." Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és  ez
  elég nekünk." Jézus így  válaszolt: "Már olyan  régóta veletek vagyok,  és
  nem ismersz engem,  Fülöp? Aki  engem lát, az  látja az  Atyát is.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt 23,1)

 

Szabadságunkat töltöttük Cipruson, és megfigyeltünk egy pásztort,
hogyan viseli gondját a juhainak. Nyugtatóan békés és felejthetetlen
perc volt ez számunkra. A pásztor őrizte a juhait, lassan ballagott
előttük, folyamatosan visszatekintgetve rájuk - és azok bizalommal
követték őt. Nem kellett maga előtt hajtani vagy taszigálni őket, nem
ütögette őket botjával. Ez a jelenet Ézsaiás szavaira emlékeztetett:
"Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe
veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti." (Ézs 40,11)
A spanyol nyelvben a juhászra és a lelkészre is a pásztor szót
használják, és én szeretem ezt a képzettársítást.

Tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat
minden emberért. (1Tim 2,1)

 

 

Szerettem volna magam és családom figyelmét jobban ráirányítani a
körülöttünk élő emberek szükségére. Amikor egy elhaladó mentőautót
látok, imádkozom azokért, akiket fájdalom, vagy valami tragédia ért. A
gyermekeim is komolyan magukévá tették ezt az ötletemet, és
figyelmeztetnek is rá, ha nem veszem észre.
Egyik nap a hároméves gyermekem meglátott egy rendőrt az út mentén, aki
éppen megbüntetett egy autóst.

Abban az időben: Amikor az áruló  Júdás kiment a teremből, Jézus  beszélni
  kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha
  Isten megdicsőül  benne,  Isten  is  megdicsőíti  őt  saját  magában,  sőt
  hamarosan megdicsőíti.  Fiaim, már  csak rövid  ideig vagyok  veletek.  Új
  parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek  titeket,
  úgy szeressétek ti is  egymást. Arról tudják  majd meg, hogy  tanítványaim
  vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."   Jn 13,31-33a 34-35

  Elmélkedés:

  Szabadító szeretet
  Az elmúlt  napokban  érdekes  kis történetet  olvastam  egy  Indiában  élő
  papról, illetve szerzetesről.

Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
(Zsolt 118,24)

 

Szokványos napként indult, és úgy is folytatódott. Ugyanazok a
megszokott dolgok, mint az elmúlt időszak bármely napján. Közel négy
hónapja az 54 éves feleségem betegsége okozta körülmények határozták
meg napjaim folyását, és a tevékenységeimet. Tehát ezen a napon is a
megszokott munkámmal foglalatoskodtam. A sok tennivaló között, melyeket
végezni akartam, figyelmemet azoknak szenteltem, melyeket mindenképpen
meg kellett csinálnom.

Tanító körútján Jézus az o városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
  zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: "Honnan  van
  ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
  Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei?  És
  nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
  És csak  botránkoztak rajta.  Jézus erre  így szólt:  "Sehol sem  becsülik
  kevesebbre a  prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában."  Hitetlenségük
  miatt nem is művelt ott sok csodát.