Feltámadása után  Jézus  utoljára  jelent  meg  az  apostoloknak,  és  így
  búcsúzott el tőlük:
  "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel  kell
  támadnia a  halálból.  Az ő  nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden  népnek
  megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
  elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, míg  erő
  nem tölt el benneteket a magasságból."
  Ezután kivezette  őket Betánia  közelébe,  és kezét  fölemelve  megáldotta
  őket.  Áldás  közben  eltávozott  tőlük,  és  fölemelkedett  az  égbe.  Ők
  leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
  ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
  Lk 24,46-53

  Elmélkedés:

  A menny felé
  Néhány  esztendővel  ezelőtt  egy  katolikus  iskolába  hívtak  lelkinapot
  tartani a gyerekeknek.  Többen is  voltunk papok,  s rám  azt a  feladatot
  osztották, hogy  néhány osztályban  beszélgessek  a gyerekkel  a  megadott
  témáról.  Nem  hagyományos  hittanóra  volt  ez,  hanem  egészen  kötetlen
  formában zajló  beszélgetés,  illetve  játék. A  gyerekek  kihasználták  a
  lehetőséget és mindenféle  érdekes kérdések  záporoztak felém.  Emlékszem,
  hogy főleg azzal kapcsolatban  tettek fel kérdéseket,  hogy milyen lesz  a
  mennyország, hogyan  fogunk oda  eljutni, kik  lesznek ott  és mit  fogunk
  csinálni. A mennyországról alkotott  gyermeki elképzelésekkel nem csak  az
  én arcomra csaltak mosolyt, hanem sokszor megnevettették velük egymást  is
  a diákok. Már  éppen végéhez  közeledett az  egyik ilyen  óra, amikor  egy
  kislány jelezte,  hogy a  szünetben ő  még szeretne  valamit kérdezni.  Az
  óravégi ima után a csengőszóra a  tanulók kiviharzottak a folyosóra és  az
  udvarra, s  a  teremben csak  az  említett kislány  maradt,  akinek  nevét
  hirtelen támadt  meglepődöttségem miatt  elfelejtettem megkérdezni,  ezért
  most Eszternek nevezem őt. Az osztályfőnök a terem hátsó részéből  odatolt
  mellé egy kerekesszéket és segített neki átülni. Ekkor vettem csak  észre,
  hogy milyen komoly  betegsége van Eszternek:  mindkét lábára béna.  Amikor
  átvillant az agyamon, hogy az élet mily kemény próbára tette ezt a tízéves
  kislányt, furcsa belső remegés fogott  el. Féltem, hogy mit fog  kérdezni.
  És ő nem kímélt. Az Eszter szíve mélyéről feltörő kérdés a szívem  mélyéig
  hatolt: "A mennyben tudok majd járni?" Egyetlen pillanat alatt tört rám  a
  sírás. Hiába próbáltam volna visszatartani. Hulló könnyekkel bólogattam, s
  elhaló hangon suttogtam, hogy igen, a mennyországban te is fogsz járni  és
  szaladni.

  Ez a  kis  történet jutott  eszembe  Jézus mennybemenetelének  mai  ünnepe
  kapcsán. Gyerekeket és  felnőtteket egyaránt  foglalkoztatnak a  következő
  kérdések: Hová  távozott  Jézus,  amikor  elment  ebből  a  világból?  Hol
  található és  milyen a  mennyország? Mit  fognak ott  csinálni azok,  akik
  eljutnak oda? Miben különbözik a mennyországi élet a földitől?

  Nehéz kérdések  ezek,  amelyekre abban  az  értelemben nem  tudunk  biztos
  választ adni, hogy  bárki is  visszatért volna  onnan a  földi világba,  s
  elmondta volna nekünk, hogy  milyen a menny.  Keresztény hitünk, amely  az
  isteni kinyilatkoztatáson alapszik, azonban ad nekünk választ. Mit  jelent
  a mennybemenetel Jézus számára, s milyen biztató reményt jelent ez nekünk?
  Emlékszünk  rá,  hogy  Jézus  Pilátus  helytartó  ítélőszéke  előtt  állva
  kijelentette: "Az én  országom nem ebből  a világból való"  (Jn 18,36).  A
  mennyei Atya küldötteként érkezett el emberi világunkba, itt a földön  élt
  és teljesítette küldetését, de  feltámadását, megdicsőülését követően  nem
  maradhatott örökre  ebben a  világban, mert  az ő  igazi hazája,  országa,
  otthona nem a földi világ, hanem a mennyei. Távozásával a mennybe felhívja
  figyelmünket arra, hogy a mi hazánk is mennyben van, ahogyan ezt Szent Pál
  apostol tanította (vö.: Fil 3,20). Hazamenni, hazatérni mindig öröm!  Csak
  örömmel gondolhatunk arra, hogy Jézus  visszatért a mennybe, s nem  szabad
  amiatt sajnálkoznunk, hogy elhagyott  bennünket, magunkra hagyott  minket,
  hiszen ez valójában nem is igaz, mert a pünkösdkor érkező Szentlélek által
  titokzatos módon velünk van.  S örömmel gondoljunk arra  is, hogy Jézus  a
  mennybe vár  minket! Azt  szeretné, hogy  eljussunk hozzá,  s örökre  vele
  éljünk a  tökéletes boldogságban!  Az új  élet egészen  más lesz,  mint  a
  földi. A földi élet hiányosságait, gyengeségeit, esetlenségeit, fájdalmait
  és  szenvedéseit  nem  visszük  magunkkal.  Ott  megkapjuk  mindazt,   ami
  hiányzott a földön a boldogságunkhoz. Nem marad semmi abból, ami fájdalmat
  okozott nekünk ezen a világon, hanem részünk lesz a tökéletes szeretetben.

  Az igazi  hazánk ott  van  és ott  érezzük  igazán otthon  magunkat,  ahol
  szabadok vagyunk,  ahol elfogadnak  minket,  s ahol  szeretnek  bennünket.
  Mindez a földön csak részben tapasztalható meg, de a mennyben, ahová Jézus
  távozott, tökéletes és teljes lesz. Érdemes mindannyiunknak törekednünk  a
  menny felé!
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Urunk, Jézusunk!  Te harminchárom  esztendőre otthonodként  fogadtad el  a
  földi világot, az emberek  világát, a mi  világunkat. Ittléted a  szeretet
  helyévé tette  a földet,  s ennek  köszönhetjük, hogy  mi is  otthonunknak
  tekinthetjük földi életünk  idejére. Küldetésedet befejezvén  visszatértél
  igazi hazádba,  az  Atya  közelségébe,  a  mennybe,  s  ezzel  megmutattad
  számunkra, hogy  evilági  küldetésünket  követően  hová  vársz  bennünket.
  Segíts minket, hogy  életünk minden  percében a  mennyország, az  üdvösség
  felé törekedjünk!