Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
  templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
  volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
  özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
  böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
  odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
  Jeruzsálem megváltására vártak.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
  felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
  törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
  kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két
  galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
  És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
  ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne.

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
  és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
  Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
  megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
  anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
  hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
  az én fiamat.

 

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
  Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta
  nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a
  másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
  másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
  Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be.

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
  és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
  Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
  megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és
  anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
  hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
  az én fiamat.

  Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
  egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr
  hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és
  a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
  korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
  elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
  rajtuk.

   Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
  prófétai szavakra nyílt az ajka:
  „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
  erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint
  szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az
  ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
  irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet
  Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem
  nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
  szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai
  és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt
  örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a
  gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte:
  „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a
  rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja
  őt nevezni.

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja
  lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre
  méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem
  minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő
  neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
  Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
  Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat.

  Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
  városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
  Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
  magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
  „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
  Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
  csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
  Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
  egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
  angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
  veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária
  zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.

  Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
  Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
  méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt
  megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
  töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
  Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
  élet a Szentlélektől van.

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
  Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
  méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt
  megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
  töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
  Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
  élet a Szentlélektől van.

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt
  a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára
  Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak
  Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd
  Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
  Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak
  Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás,
  Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz,
  Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei
  a babiloni fogság idején.

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő
  Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat
  lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok?
  Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért
  mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál
  is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme, elküldöm követemet színed
  előtt, hogy elkészítse előtted az utat.”
  Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint
  Keresztelő János.

  Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a
  kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
  várjunk?”
  A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és
  kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
  Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és
  betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig
  visszaadta szeme világát.

Jn 15,12-17.

Jézus mondja: 12 "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a
  véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt
  hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta:
  „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és
  annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment.
  Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az
  első.”
  Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
  megelőznek titeket Isten országában.

A hit eredménye; avagy hogyan erősödik fel hitünk, amikor Krisztushoz járulunk Van egy ember, aki ebben a pillanatban vált hí-vővé; nem ítéltetik el. De ötven évig bűnben élt, és az erkölcstelenség minden fajtájában elmerült; bűnei, amelyek nagy számban vannak, mind megbocsáttatnak neki. Isten szemében most olyan ártatlan, mintha sohasem vétkezett volna. Olyan nagy Jézus vérének ereje, hogy „aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre”.

 Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a
  főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket?
  Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek
  tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal
  teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az   emberektől?”
  Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt
  feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az
  emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki
  prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
  „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” –
  felelte Jézus.

Fil 1,3-11.

3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.

    Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott,  elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek

el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik:
  „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a
  vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
  hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
  Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit
  akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába?

Jn 3,16-21.

16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az
  írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön
  ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már
  eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így
  szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy
  Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
  Mt 17,10-13


  Elmélkedés:
  Jézus arról beszél a mai evangéliumi részben, hogy Keresztelő Szent Jánosnak
  ugyanaz lett a sorsa, mint Illés prófétának, s ehhez hozzátehetjük még, hogy
  ugyanaz, mint sok más prófétának.

Lk 24,30-52.

30 És amikor asztalhoz telepedett velük Jézus, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

    Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a
   nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
   pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
   zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge
   van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk,
   borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét
   azonban művei igazolták.”
   Mt 11,16-19


   Elmélkedés:
   Az ószövetségi időkben Isten számos prófétát küldött, akiknek az volt a
   feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy megszegték a
   hűséget, s térjenek vissza Isten törvényeinek útjára.

Zsolt 121,1-8.

1 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

 

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő
  Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek
  országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az
  erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt
  jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle
  van, hallja meg!

1Thessz 1,1-10.

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség.
2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
  egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek.
  A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy,
  kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
  Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
  köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária!

 

Mk 13,31-37.

Jézus mondja: 31 "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon.

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit
  gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem
  hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az
  eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban
  örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei
  Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
  Mt 18,12-14


  Elmélkedés:
  Az egyetlen elveszett bárány után induló pásztorról szóló beszéd azt a
  vigasztaló tanítást tartalmazza, hogy Istennek az a szándéka, hogy
  megmentsen minden embert.

Mk 13,31-37. Jézus mondja: 31 "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon.

  Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek
  körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből
  jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
  Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a
  házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek
  a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé.

Ézs 43,1-7.

 

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért
embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így
  tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről
  Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
  Készítsétek elő az Úr útját,
  tegyétek egyenessé ösvényeit!
  János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és
  vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán
  vidéke.

Jn 4,4-39.

 

4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik
városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz,
amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus
akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy
samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj
innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót
vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan?

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a
  zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden
  betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve
  rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és
  kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás
  kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor
  összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a
  tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

Jel 1,4-8.

4 János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; 5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6 aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták:
  „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok.
  Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”
  „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt:
  „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk
  parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén,
  elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

Jer 1,4-10. 4 Így szólt hozzám az ÚR igéje: 5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. 6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! 7 Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt
  mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki
  teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is
  váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a
  zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt
  össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat,
  de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra
  építette.

 

Advent első vasárnapjával kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére.

Az ádvent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt.

 

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és
  leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat,
  némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket
  meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák
  meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta
  Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
  „Sajnálom a népet.