Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
  Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
  egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
  angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
  veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária
  zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
  azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
  íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni!
  Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán
  mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az
  angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal
  ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje
  borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának
  fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében,
  sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek,
  Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr
  szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal
  eltávozott.
  Lk 1,26-38


  Elmélkedés:
  Jézust a Magasságbeli Isten Fiának nevezi az angyal a megtestesülés
  hírüladásakor. Jézus születése leereszkedés, a menny földre szállása. A
  láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg köztünk. Egy szűz méhe magába
  fogadja és később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb
  mindennél.
  Miközben az ember égre törő tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és
  meghódítsa az eget, Isten lejön közénk a földre. Elérhető közelségbe kerül
  hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban fekvő Gyermekre, aki magához
  vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük Őt, mint akit az ég küldött a földre,
  hogy magával vigyen bennünket a földről az égbe.
  A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy
  megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk
  vele!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
  ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
  halál árnyéka vesz körül,
  mirajtunk immár könyörülj!
  Eljő, eljő Emmánuel,
  Hogy üdvözüljön Izrael!