Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz.
  Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg
  a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság
  csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz
  végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy
  bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami
  bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább
  megérinthesse.

 
  Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
  kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e
  szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna
  kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e
  szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők
  azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan
  végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A
  beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult.

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
  mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
  kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
  balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban
  korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind
  elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott:
  „Íme, a vőlegény!

 
 

  Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
  Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy
  Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg
  nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük
  van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd
  napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt.

   Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt:
  „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt
  mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.
  Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy
  megismertessem őt Izraelben.”
  János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy
  galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad.

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
  sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
  mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
  „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
  Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival
  együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda
  is elkísérték.

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
  hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
  fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát.
  Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a
  tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna
  feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot
  nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is.

 

  Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
  kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a
  szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
  Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan
  ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj
  erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel
  a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
  Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
  dolgot.

   Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
  András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
  Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
  megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
  odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
  város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik
  különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
  Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek
  hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember,
  akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz,
  názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az
  Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A
  tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással
  kiment belőle.

  Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
  (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
  országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
  Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
  akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
  őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön
  otthagyták hálóikat, és követték őt.

  Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
  hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
  megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd
  ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre
  János engedett neki.
  Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
  ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni.

  Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
  velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
  ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
  János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
  szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek.
  „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot
  tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
  János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
  mennyből nem kapta.

 
  Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy
  leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult
  előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.” Jézus
  kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj
  meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek
  se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és
  gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint
  Mózes rendelte!” A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt.

   Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
  elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
  elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
  Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
  Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
  arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
  engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
  foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
  elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
  írást, átadta a szolgának, és leült.

  Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait,
  hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg
  ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy
  imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig
  egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel –
  ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen
  járva feléjük indult.

 A csodálatos kenyér és hal szaporítás emlékhelye.

  Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
  embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
  mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
  hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is
  eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek,
  és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok
  nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz
  dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek
  van?

 

  Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
  visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
  telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
  próféta mondott:
  „Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
  a pogányok Galileája:
  A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
  és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
  Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett.

   Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme,
  napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók
  újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk
  előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
  Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte
  tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai
  Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem
  vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem,
  aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához
  hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének
  idejét.

   A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
  jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
  korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
  elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
  rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
  mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre
  megmondták nekik.

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
  kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
  lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
  világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
  egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
  tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
  a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.