Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt:
  „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt
  mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én.
  Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy
  megismertessem őt Izraelben.”
  János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy
  galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
  küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy
  rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és
  tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
  Jn 1,29-34


  Elmélkedés:
  Valóban Isten Fia
  A múlt vasárnap, Jézus megkeresztelkedése ünnepén a mennyei Atya
  tanúságtételéről hallottunk, amely tanúságtétel kinyilvánította, hogy Jézus
  az Isten Fia. Többek között arról elmélkedtünk, hogy a Jézus Krisztusba,
  mint Isten Fiába vetett hitünk az alapja egész keresztény hitünknek és
  életünknek. A mai napon folytassuk az Isten Fiáról szóló gondolatmenetünket,
  hiszen e hitigazság mélységét aligha lehetne néhány perc alatt átlátni. A
  mai evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus megkeresztelkedését és a mennyei
  kinyilatkoztatást követően Keresztelő János tanúskodik az emberek előtt
  arról, hogy Jézus az Isten Fia. János tanúságtételének alapja természetesen
  nem az emberi gondolkodás, hiszen az emberi értelem nem képes a teljes
  mélységében felfogni Jézus istenfiúi méltóságát, hanem a különleges jelek
  indítják Jánost arra, hogy az Úrra mutatva ezt mondja: „Láttam, hogy az
  égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én láttam, és
  tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,32-34).
  Ismételten fontosnak tartom leszögezni, hogy az evangéliumokban nem olvasunk
  arról, hogy Jézus önmagát Isten Fiának nevezte volna, az viszont előfordul,
  hogy mások nevezik őt annak, s ebben a sort Keresztelő János nyitja meg.
  Nézzünk csak meg a szentírásban néhány helyet, ahol Jézusra vonatkozóan az
  Isten Fia megnevezéssel találkozunk. Első pillanatban talán arra gondolunk,
  hogy az emberek akkor tesznek ilyen kijelentést, amikor megtapasztalják
  Jézus isteni hatalmát, azaz csodákat tesz, meggyógyítja a betegeket.
  Valójában azonban egyetlen csodás gyógyítás esetében sem találkozunk ezzel.
  Egyetlen csodánál, a háborgó tenger elcsendesítésénél találkozunk ezzel, de
  ez nem gyógyító, hanem természeti csoda. Ennél a jelenetnél éjszaka a vízen
  járva közeledik Jézus a hánykolódó bárkában félelemtől rettegő apostolokhoz.
  Péter elindul felé a vízen, de süllyedni kezd, Jézus ekkor megmenti őt.
  Amikor mindketten beszálltak a bárkába, elállt a szélvihar, majd pedig „akik
  a bárkában voltak, leborultak előtte és ezt mondták: Valóban Isten Fia
  vagy!” (Mt 14,34). Az emberek tehát nem azért nevezik Jézust Isten Fiának,
  mert csodatévő ereje vagy hatalma tanúskodik istenségéről, azaz nem a
  gyógyító csodák indítanak ilyen hitvallásra, hanem akkor találkozunk ezzel,
  amikor a mi Urunk teljesíti küldetését, a mennyei Atyától kapott küldetését.
  Zárójelben érdemes megjegyeznünk, hogy a gonosz lelkek, akiket Jézus a
  megszállottakból kiűz, több alkalommal felismerik és kijelentik, hogy ő az
  Isten Fia (vö.: Mk 3,11-12 és Mk 5,7), de Jézus hallgatást parancsol nekik,
  hogy ne fedjék fel kilétét. Szintén ide tartozik, hogy amikor a Sátán
  megkísérti Jézust, Isten Fiának nevezi őt és ennek bizonyítására kéri őt.
  „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré” (Mt 4,3).
  „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad” a templom párkányáról (Mt 4,6).
  Mikor találkozunk tehát az Isten Fia megnevezéssel? Az első eset Jézus
  megkeresztelkedése, ahogyan erről már szóltam. Szintén rendkívül fontos
  esemény, amikor Jézus kérdésére válaszolva és mintegy a többi apostol
  nevében is szólva Péter kijelenti: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”
  (Mt 16,16). Ennél az esetnél nagyon fontos, hogy Jézus szerint a mennyei
  Atya nyilatkoztatta ki ezt Péternek. A harmadik fontos esemény Jézus
  színeváltozása, amikor szintén az Atya szava hallatszik az égből: „Ez az én
  szeretett Fia, őt hallgassátok!” (Mk 9,7). Végezetül említsük meg még a
  római katonatiszt vallomását, aki a Golgota hegyén Jézus kereszthalálát
  látva kijelentette: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39).
  E szentírási kijelentések összefoglalásaként mondhatjuk, hogy az Isten Fia
  megnevezés Jézusnak a mennyei Atyával való kapcsolatát jelöli meg. Kettejük
  kapcsolatának alapja az engedelmesség, azaz Jézus mindig azt tanítja és
  teszi, amit az Atya kér tőle. Jézus az engedelmességben, megváltó
  küldetésének engedelmes teljesítésében mutatkozik Isten Fiának. Tanuljuk meg
  Jézustól ezt az engedelmességet, az Atya akaratának teljesítését, hogy
  méltók legyünk arra, hogy Isten gyermekei legyünk!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, Jézus, szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele rólad,
  hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és
  hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél
  és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban
  és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts
  engem, hogy hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az
  Atya akaratát!