Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom
testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. (Ez 36,26)

 

 

Egy mozifilm egy férfi történetét dolgozta fel, aki bensőleg
tönkrement, és alkoholistává vált. Fizikailag is minél hamarabb véget
akart vetni életének. A jövőbe vetett reménység legkisebb szikrája sem
látszott rajta. Aztán felfogadták egy elragadó kislány mellé testőrnek,
és a kislány hatására a férfi dermedt szíve megolvadt, élvezni kezdte
újra az életet.

 

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
  híreket, azt  mondta  szolgáinak: Ez  Keresztelő  János: ő  támadt  fel  a
  halálból, azért van  ilyen csodatevő ereje.  Heródes ugyanis annak  idején
  elfogatta Jánost, bilincsbe  verette és börtönbe  vetette Heródiás  miatt,
  aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: Nem
  szabad őt feleségül venned! Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de
  félt  a   néptől,  mert   prófétának  tartották   őt.

A reményég Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és
békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje
által. (Róm 15,13)

 

 

Falunkban minden közösség bekapcsolódott a Reménység 08 nevű
kezdeményezésbe. Minden templomra kitűztünk egy zászlót "Van
reménység!" felirattal. Sajnos, pár héten belül ellopták az egyik
parókiáról a lobogót. Egy hónap elteltével ugyanez történt a második
zászlóval is. Úgy tűnt, a vandálok meglopják a falu reménységét!

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
  zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: "Honnan  van
  ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
  Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei?  És
  nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
  És csak  botránkoztak rajta.  Jézus erre  így szólt:  "Sehol sem  becsülik
  kevesebbre a  prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában."  Hitetlenségük
  miatt nem is művelt ott sok csodát.

Mint ma született csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy
azon növekedjetek az üdvösségre. Mivel megízleltétek, hogy jó az Úr.
(1Pt 2,2-3)

 

 

Közelemben egy Ozark növénytermesztő árulja portékáját. A farmer
nagylelkűen különböző ízű szeletkéket kínál kóstolásra. Megízlelhetjük
a "kandor", a "korai ragyogás", és a "zöld kikötő" fantázia nevű
gyümölcsöket. Ahogy a gazda gyümölcsét megízleltem, száműzöm a bolti
barack vásárlást, hisz azok az előrecsomagolt gyümölcsök sem ízben, sem
aromában, sem illatban fel nem vehetik a versenyt a kertiekével.

Abban az időben: A  zsidók közül sokan jöttek  Máriához és Mártához,  hogy
  vigasztalják őket  testvérük miatt.  Amint Márta  meghallotta, hogy  Jézus
  jön, eléje sietett,  míg Mária  otthon maradt. Márta  így szólt  Jézushoz:
  "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy
  most is, bármit kérsz  Istentől, megadja neked."  Jézus ezt felelte  neki:
  "Testvéred fel fog támadni!" Erre Márta így szólt: "Tudom, hogy feltámad a
  feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta: "Én vagyok a  feltámadás
  és az élet.

Jézus egyszer ezt  a két  példabeszédet mondta  tanítványainak: Hasonló  a
  mennyek országa  a földbe  rejtett kincshez.  Ha valaki  megtalálja,  újra
  elrejti  azt,  majd  örömében  elmegy,  eladja  mindenét,  amije  van,  és
  megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez,
  aki igazgyöngyöt  keres.  Amikor  aztán egy  nagyon  értékes  igazgyöngyre
  talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
  és hazatért. Otthon azt kérték  t?le tanítványai: "Magyarázd meg nekünk  a
  szántóföldr?l  és  a  konkolyról   szóló  példabeszédet!"  Kérésükre   így
  magyarázta meg: "Aki a jó  magot veti, az az  Emberfia. A szántóföld ez  a
  világ. A jó mag az  Isten országának a fiai,  a konkoly pedig a  gonoszság
  fiai. Az ellenség, aki elvetette a  konkolyt, az ördög.

  Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
  országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a
  mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti
  vetemények. Valóságos fa lesz belőle,  úgyhogy az ég madarai eljönnek,  és
  ágai között laknak.
  Jézus azután egy másik példabeszédet  is mondott nekik: A mennyek  országa
  hasonló a kovászhoz.

Történt  egyszer,  hogy  Jézus  éppen  befejezte  imádságát:  Ekkor  egyik
  tanítványa arra  kérte: "Uram,  taníts meg  minket imádkozni,  mint  ahogy
  János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
  "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
  Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
  Jöjjön el a te országod.
  Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
  Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
  minden ellenünk vétőnek.

Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
  országa hasonlít ahhoz  az emberhez,  aki jó magot  vetett földjébe.  Amíg
  azonban az  emberek aludtak,  eljött ellensége,  konkolyt hintett  a  búza
  közé, aztán elment.
  Amikor felnövekedett a vetés,  és már kalászba  szökkent, akkor előtűnt  a
  konkoly is.  Erre elmentek  a szolgák  a gazdához,  és megkérdezték  tőle:
  "Uram, nemde jó magot vetettél földedbe?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
  szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
  bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
  még többet  teremjen. Ti  már  tiszták vagytok  a tanítás  által,  amelyet
  hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.  Miként
  a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn,  úgy
  ti sem, ha nem  maradtok bennem.

 

  A hét első napján,  (Húsvétvasárnap) kora reggel,  amikor még sötét  volt,
  Mária  Magdolna  kiment  Jézus  sírjához.  Odaérve  látta,  hogy  a  követ
  elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
  ahol Jézus holtteste  feküdt, két, fehér  ruhába öltözött angyalt  látott.
  Ott ültek,  az  egyik a  fejnél,  a másik  a  lábnál. Így  szóltak  hozzá:
  "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték az én Uramat  - felelte -, és  nem
  tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte.

Abban az időben:
  Jézus elment hazulról  és leült  a Genezáreti-tó  partján. Hatalmas  tömeg
  gyűlt össze, ezért beült  egy csónakba, a tömeg  pedig ott állt a  parton.
  Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta  őket: "Íme, kiment a  magvető
  vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég  madarai,
  és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt  elég
  termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld.

Egy alkalommal  Jézus éppen  a népsokaságot  tanította. Eközben  anyja  és
  rokonai odaérkeztek, és  kint várakoztak rá,  mert beszélni akartak  vele.
  Valaki szólt  is Jézusnak:  "Anyád és  rokonaid kint  várnak, és  beszélni
  akarnak veled." Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: "Ki az  én
  anyám, és kik az én rokonaim?" Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így
  szólt: "Ezek  az  én  anyám  és  rokonaim.

Néhány írástudó és  farizeus így  szólt egyszer  Jézushoz: "Mester,  jelet
  szeretnénk tőled  látni." Jézus  így  válaszolt: "Ez  a gonosz  és  hűtlen
  nemzedék jelet kíván,  de nem  kap más  jelet, mint  Jónás próféta  jelét.
  Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában,
  úgy lesz az Emberfia három nap és  három éjjel a föld szívében. A  ninivei
  férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel  a nemzedékkel együtt, és  elítélik
  ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására.

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy  Márta
  nevű asszony  befogadta  őt  házába.  Ennek nővére,  Mária  odaült  az  Úr
  lábához, és hallgatta szavait.
  Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
  -  méltatlankodott  -,  nem  törődöl  vele,  hogy  nővérem  egyedül   hagy
  szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
  Az Úr azonban így válaszolt: "Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
  téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges.

A  félkezére  béna  ember   szombatnapon  történt  meggyógyítása  után   a
  farizeusok kivonultak a  zsinagógából, és maguk  között arról  tanakodtak,
  hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott  onnét.
  Sokan  azonban  utána  mentek,  és  ő  valamennyiüket  meggyógyította,  de
  megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
  próféta jövendölése:
  "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
  szeretett fiam, akiben kedvem telik.

Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
  együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
  eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: "Nézd,  tanítványaid
  olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre  megkérdezte:
  "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
  Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
  amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
  a papoknak?

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
  akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek  titeket!
  Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok  tőlem, mert én szelíd vagyok  és
  alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az  én
  terhem könnyű.
  Mt 11,28-30

  Elmélkedés:

  Az isteni  szeretetet saját  személyében kinyilatkoztató  Jézus  mindenkit
  magához hív,  hogy  tőle  tanuljunk.

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
  ég és föld  Ura, mert  elrejtetted mindezt a  bölcsek és  okosak elől,  és
  kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám,  így tetszett ez neked!  Az
  én Atyám mindent átadott nekem,  és nem ismeri a  Fiút senki más, csak  az
  Atya, s az Atyát  sem ismeri más, csak  a Fiú, és akinek  a Fiú ki  akarja
  nyilatkoztatni.
  Mt 11,25-27

  Elmélkedés:

  Jézus szavai szerint nem az emberi bölcsességgel rendelkezők értik meg  az
  isteni kinyilatkoztatást, hanem akik megnyitják szívüket az isteni igazság
  előtt.

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
  tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:  Jaj, neked, Korozain! Jaj,  neked,
  Betszaida! Ha  Tiruszban  és  Szidonban történtek  volna  azok  a  csodák,
  amelyek  nálatok  történtek,   már  régen   bűnbánatot  tartottak   volna,
  szőrzsákba öltözve  és  hamuba  ülve.  Mondom  nektek:  Tirusz  és  Szidon
  városának tűrhetőbb  sorsa lesz  az  ítélet napján,  mint nektek.

  Abban az időben Jézus így  szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy  azért
  jöttem a földre, hogy békét hozzak!  Nem azért jöttem, hogy békét  hozzak,
  hanem hogy kardot.  Azért jöttem,  hogy szembeállítsam a  fiút apjával,  a
  leányt anyjával  és a  menyet anyósával.  Saját háza  népe lesz  az  ember
  ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
  hozzám. Aki fiát  vagy leányát jobban  szereti, mint engem,  az nem  méltó
  hozzám.

  Abban az időben:  Egy törvénytudó odalépett  Jézushoz, hogy próbára  tegye
  őt: "Mester  -  szólította meg  -,  mit  tegyek, hogy  elnyerjem  az  örök
  életet?" Jézus így felelt: "Mit mond erről a törvény? Mit olvasol  benne?"
  A törvénytudó így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
  teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
  mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél.

 

  Abban az  időben Jézus  így  szólt apostolaihoz:  Nem különb  a  tanítvány
  mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan
  lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát
  Belzebubnak  csúfolják,  mennyivel  inkább  háza  népét?  Ne  féljetek  az
  emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely
  ki ne  tudódnék. Amit  én  sötétben mondok  nektek,  azt ti  mondjátok  el
  világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. (Zsolt 23,4)

Nemrégiben ösztönzést éreztem arra, hogy segítsek településünk gyógyíthatatlan betegeinek. Bizonytalanság, félelem és az alkalmatlanság érzése eleinte megakadályoztak benne, hogy kiálljak segíteni azoknak, akik életük utolsó szakaszát élik. Felismerve a kihívás jelentőségét és saját emberi gyengeségemet, újra és újra visszautasítottam a szolgálatot.
Ahogy imádkoztam a dologért, rájöttem, Isten nem azt kéri tőlem, hogy egyedül szolgáljak, hanem megígérte, hogy velem lesz.

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket,
  mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók,  és
  egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert
  bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók
  és királyok elé hurcolnak  miattam, hogy tanúságot  tegyetek előttük és  a
  pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek  azon,
  hogyan és mit beszéljetek!

Csak az Úr ad bölcsességet... Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek
útját megőrzi. Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a
becsületesség, és az igazán jó út. (Péld 2,6.8-9)

 

 

Családunkban két tinédzser gyermek van. Nagyon élvezzük a sokféle közös
tevékenységet, különös kedvencünk a sziklafal-mászás. Örömet lelünk a
kihívásban, ki tudja elérni a csúcsot. Egy régi áruház falán szoktunk
mászni, amelyet több mint 30 nyomvonalon alkalmassá tettek a tetőig
való kúszásra.

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
  hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
  halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
  kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
  rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
  botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
  érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
  amíg csak el nem távoztok!

Szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint
önmagát. (1Sám 18,3)

 

 

Röviddel azután, hogy laikus prédikátor lettem, a gyülekeztünk egyik
tagja azt mondta rólam valakinek, hogy én vagyok az ő egyik lelki
tanácsadója. Ezt a kijelentést meghallva nagy felelősségérzet töltött
el.
Az ősi kelta egyház tagjai mindig kerestek egy anam cara-t, egy lelki
barátot. Lehetett férfi vagy nő, laikus vagy lelkész, aki nagy
tapasztalattal rendelkezett a Krisztus-követés és a tanítás területén.

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a  hatalmat,
  hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt  és
  minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
  néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és  testvére,
  János, továbbá  Fülöp és  Bertalan, Tamás  és Máté,  a vámos;  Alfeus  fia
  Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta
  őt.

Megemlékezve az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Nagyobb boldogság
adni, mint kapni. (ApCsel 20,35)

 

 

Aznapi utolsó feladatom a vegyesboltba vezetett, ahol még néhány
apróságot kellett vásárolnom. Miközben a pénztárnál sorban álltam,
beszélgetésbe kezdtem az előttem álló idősebb asszonnyal. Figyelmesen
szemlélte minden terméknek az árát, amikor a pénztáros beütötte. Hallva
a végösszeget - 3 dollár 48 cent -, átnyújtott a pénztárosnak néhány
összegyűrt bankjegyet.

Egyszer egy ördögtől  megszállott néma  embert hoztak  Jézus elé.  Mihelyt
  kiűzte belőle az ördögöt,  megszólalt a néma. A  nép elámult ezen, és  azt
  mondogatta: "Ilyen még  sohasem történt Izraelben."  A farizeusok  azonban
  megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az  ördögöket."
  Jézus  ezután  bejárta  az  összes  városokat  és  falvakat.  Tanított   a
  zsinagógákban,  hirdette  Isten  országának  örömhírét,  és  meggyógyított
  minden betegséget és  minden bajt.

Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. (Ézs 41,12)

 

"Miért történik ez újra? Azt hittem, már legyűrtük! Mit tettünk
rosszul? Ez olyan méltánytalan!" - mondta a feleségem. A könnyeim
összefolytak az övével, amikor az onkológus megmondta, hogy a
rákbetegség kiújult. Azt gondoltuk, hogy két évvel ezelőtt sikerült
meggyógyulni, de most ismét kemoterápia előtt álltunk.
Első harcainkban a hitünk, és mindenekelőtt a Szentírás olvasása
nyújtott vigasztalást.

Amikor Jézus Kafarnaumban  tanított, egy elöljáró  lépett hozzá,  leborult
  előtte, és így kérlelte: "Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd  rá
  kezedet, és  életre kel".  Erre Jézus  fölkelt, és  tanítványaival  együtt
  elment vele.
  Közben egy  asszony, aki  tizenkét éve  vérfolyásban szenvedett,  hátulról
  Jézus  közelébe  férkőzött,  és  megérintette  ruhájának  szegélyét.   Azt
  gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre
  megfordult, ránézett, és így szólt: "Bízzál, leányom!

 
Jézus mondta: Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból
valók: azokat is vezetnem kell. (Jn 10,16)

 

 

 

Amikor csak hallgatom, vagy olvasom a Jn 10,7-16 szakaszt, mindig
megvigasztalódom. Ebben a részben Jézus arról biztosít minket, hogy
gondoskodik a juhairól, és hozzáfűzi: a kiválasztottak szabadon
ki-bejárnak, és legelőt találnak. Azt is mondja, mielőtt bevégzi művét,
még más juhokat is összegyűjt.
A Szentírásból úgy érzem, hogy ezek a "mások" nem éppen azok az
emberek, akiket én választanék, hogy velük együtt legyek.

Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
  tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
  helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
  sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
  aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
  közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak. (Róm 12,12)

 

Hazafelé igyekeztem egy állásinterjúról, az otthonomtól több száz
kilométernyire. Éjfél után az öreg autóm felmondta a szolgálatot.
Észak-Karolina egyik városánál jártam, teljesen egyedül. Autóm nyitott
motorházteteje felől jövő vízgőz és forró motorolaj illatát éreztem, és
azon aggódtam, mi legyen most a következő lépés. Legelőször is
felidéztem magamban a Miatyánk szavait.

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
  Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
  elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom  kezén
  a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
  tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
  Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
  velük.

A gazda így szólt: "Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?"
(Mt 20,15)

 

Gyermekkorom óta hívő keresztyénként kész vagyok minden igyekezettel
halálomig szolgálni Istennek. Ezért leginkább azokkal a példázatbeli
szőlőmunkásokkal tudok azonosulni, akiket a nap kezdetén fogadtak fel.
Ők azok, akik korán kezdték a munkát, és mindent megtettek a befejezés
érdekében. Keményen dolgoztak, szorgalmasan és felelősségteljesen, és
egész napi munkájuk után megérdemelték bérüket.

  Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik  városába
  sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
  Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
  és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
  vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De  hogyan
  lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám?

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. (Zsolt
63,2)

 

Egész felnőtt életemet súlyos koraszülött gyermekek gondozásával
töltöttem. Általános problémáik egyike, hogy megfeledkeznek a
lélegzetvételről, és a gondozó érintése szükséges, hogy emlékeztesse
őket a normális levegővétel folytatására. Körülveszi őket az életet adó
levegő, mégis a meghalás veszélye fenyeget, mert kifejletlen agyuk
elmulasztja elküldeni a lélegzésre parancsot adó jelet.

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő  városába,
  Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük  láttára
  Jézus így  szólt  a bénához:  "Bízzál  fiam! Bocsánatot  nyernek  bűneid!"
  Néhány  írástudó  erre  azt  gondolta  magában:  "Ez  káromkodik."   Jézus
  belelátott gondolataikba, és  szemükre vetette:  "Miért gondoltok  rosszat
  szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!,  vagy
  ha azt mondom: Kelj föl, és járj!?

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri
tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt szelíden, tisztelettudóan, jó
lelkiismerettel tegyétek. (1Pt 3,15-16)

 

 

Nemrégiben megkértek, hogy írjam le, Isten hogyan avatkozott be az
életembe, beleértve az imameghallgatásokat is, amelyek kétségtelenül
Istentől jöttek. Napokat töltöttem a múltam és Isten munkájának
felidézésével, de nehezen jutottak eszembe konkrét példák. Lelki
feledékenységemmel küszködve rájöttem, én sem vagyok különb, mint az
izráeliták, akik elfelejtették mindazt, amit az Úr tett értük.